Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.19. fejezet - Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas

Phyllis megrökönyödve figyelte Black kiborulását. Ha ez a férfi egész végig arra játszott, hogy mindnyájan meghaljanak, akkor miért tört ki könnyekben most, hogy megtudta: Régi barátjának lánya életben van.

– Tényleg... tényleg te vagy az? – szipogott Black, mikor végre csillapodni kezdett a zokogása.

Phyllis némán bólintott.

– Istenem... annyi év után, hogy azt hittük, te is meghaltál... élsz, és egészséges vagy...

Harry Phyllis mellé lépett, és megfogta nővére kezét.

– Lupin professzor, ha nem segített Blacknek, akkor honnan tudta, hogy itt vagyunk? – kérdezte félénken Hermione.

– A térkép árulta el – felelte Lupin. – A Tekergők Térképe. Az irodámban voltam, és elővettem, hogy megnézzem...

– Tudja, hogy működik? – vágott a szavába gyanakodva Harry.

– Még szép, hogy tudom – legyintett türelmetlenül Lupin. – Részt vettem az elkészítésében. Én vagyok Holdsáp... a barátaim így szólítottak az iskolában.

– Maga rajzolta...

– Igen, de most nem ez a lényeg. Elővettem az este, mert volt egy olyan gyanúm, hogy ti, Ron és Hermione megpróbáltok kiszökni az épületből, hogy meglátogassátok Hagridot a hippogriff kivégzése előtt. És nem is tévedtem, igaz?

Beszéd közben Lupin fel-alá járkált a szobában, és egyik gyerekről a másikra nézett. Léptei nyomán kis felhőkben kavargott a padlót borító por.

– Arra is gondoltam, hogy talán apátok régi köpenye alá bújtatok...

– Honnan tud maga a köpenyről?

– Milliószor láttam Jameset eltűnni alatta – felelte újabb legyintéssel Lupin. A Tekergők Térképe azonban a láthatatlanná tévő köpenybe burkolózó embert is megmutatja. Láttam, hogyan vágtok át a parkon, futtok össze Phyllisel, és mentek be Hagrid kunyhójába. Húsz perccel később kijöttetek, és elindultatok a kastély felé. Akkor azonban már valaki más is volt veletek.

Phyllis hevesen megrázta a fejét.

– Dehogyis! Magunk voltunk!

Lupin ügyet sem vetett Phyllis tiltakozására, és zavartalanul folytatta.

– Alig mertem hinni a szememnek... Azt hittem, elromlott a térkép. Fel sem tudtam fogni, hogyan kerülhet közétek...

– Senki nem volt ott rajtunk kívül! – erősködött Harry.

– Aztán megpillantottam még egy pöttyöt. Sirius Black volt az. Gyorsan közeledett, majd összeütköztetek. Láttam, hogy két pöttyöt levonszol a fúriafűz alá.

– Csak egyet! – ellenkezett Ron.

– Nem – rázta a fejét Lupin. – Kettőt vonszolt le.

A professzor megállt, és Ronra függesztette a tekintetét.

– Vethetnék egy pillantást a patkányodra? – kérdezte udvariasan.

Ron megütközve nézett rá.

– Miért? Mi köze van ehhez Makesznak?

– Nagyon is sok – felelte Lupin. – Megengeded, hogy megnézzem?

Ron rövid habozás után benyúlt a talárja zsebébe, és előhúzta a kapálódzó patkányt. Meg kellett fognia az állat hosszú, kopasz farkát, hogy az ne menekülhessen el előle. Makesz láttán Csámpás felállt Black ölében, és fújni kezdett.