Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.17. fejezet - Visszatérés

Phyllis egészen McGalagony szobájáig követte a csapatot. Amikor azonban Harry benyitott, és a pár pillanatig tartó döbbent csend után a Weasley szülők rávetették magukat Ginnyre, az ideiglenes alakja halványodni kezdett. A szoba képe elmosódott előtte, és egyre inkább Madam Pomfrey aggódó arca került a szeme elé. Végül nagy levegőt véve magához tért a gyengélkedőn, immár a saját testében.

- Igyál - mondta a javasasszony, és egy pohár vizet nyújtott felé.

Phyllis elvette a folyadékot, és egy hajtásra megitta.

- A többiek? - nézett körbe.

Colin, Penelope, Hermione és Justin mind-mind épen és egészségesen mozgatták be elgémberedett tagjaikat. Nick, akinek erre nem volt szüksége, távozott a falon keresztül. Phyllis boldogan Hermionére mosolygott. Nagyjából negyed óra múlva McGalagony lépett be a helyiségbe, nyomában Mr és Mrs Weasleyvel és Ginnyvel.

- Előre szóltam az érkezésünkről, Poppy - szólt oda a professzor.

- Tudom, tudom...

Phyllis Hermione felé mosolygott, aki értetlenül pislogott felé.

- Harry és Ron elkapta a Baziliskust, és kiszabadították Ginnyt - mondta Phyllis egyszerűen.

- Ginnyt?

- Igen, Ginnyt elrabolta Mardekár szörnyetege. Hosszú sztori, és Harry többet tud. Végül is, ő küzdött meg a kígyóval.

McGalagony erre megdöbbenve felé fordult.

- Piton kisasszony, mégis honnan tud ezekről? Hiszen csak most tért magához, nem?

- Ott voltam - jelentette ki Phyllis, mire a gyengélkedőn néma csend lett.

- De... az nem lehet... Phyllis, nekem az az utolsó emlékem, hogy a kígyó szeme felbukkan a tükörben.

- Én a tudatomnál maradtam, és egy darabig azt hittem megőrülök. Ti nem? - Phyllis értetlenül nézett körbe. - Aztán valahogy sikerült kiszakadnom a testemből, de senki sem látott meg. Harryvel és Ronnal lementem a Kamrába, és mikor Harry majdnem meghalt, még meg is tudtam védeni azzal, hogy tüzet generáltam.

McGalagony megilletődve pislogott rá, végül aprót bólintott.

- Értem... nos, mivel ezt bizonyítani már nem igazán tudjuk, remélem megelégszik azzal, hogy értesítem Dumbledore professzort a történtekről, de nem fogjuk nagydobra verni a dolgot.

- Azért lennék a leghálásabb - sóhajtotta Phyllis, és tovább tornáztatta a karjait.

- Ha Madam Pomfrey végzett a vizsgálatokkal, kérem fáradjanak le a nagyterembe - mondta még McGalagony. - Az igazgató lakomát szervezett annak örömére, hogy Mardekár szörnyetegét legyőzték.

Phyllis már jó néhány Roxfort-beli lakomán részt vett, de ehhez foghatót még ő sem élt át. Madam Pomfrey jó egy óra múlva engedte le őket, miután minden lehetséges ellenőrzést elvégzett rajtuk.

A nagyteremben mindenki pizsamában volt, és Phyllis azt se tudta minek örüljön jobban: Annak, hogy végre Harry nyakába ugorhatott Hermione kíséretében, és boldogan sírva kiabálja újra és újra azt hogy: "Legyőzted! Legyőzted!"; annak, hogy Justin a szeme láttára szorongatta percekig a testvére kezét miközben vagy százszor bocsánatot kért, amiért őt gyanúsította; annak, hogy hajnali fél négykor befutott Hagrid, és akkorát csapott a vállukra, hogy mind a négyen beleborultak a süteményes tányérjukba; annak, hogy Perselus egy bordaropogtató ölelésben részesítette mikor belépett a terembe; annak, hogy a Harry és Ron által nyert fejeként kétszáz pontból a Griffendél idén is megnyerte a házkupát; annak, hogy McGalagony professzor bejelentette: Az iskola ajándéka képen az összes vizsga elmarad (-Jaj, ne! - siránkozott Hermione); vagy annak, hogy Dumbledore közölte az érintettekkel: Lockhart professzornak a továbbiakban sajnos nem áll módjában meghosszabbítania tanári szerződését, mert sürgősen el kellett utaznia emlékeket keresni. Ez utóbbi hírt egyébként nemcsak a diákok, de néhány tanár is üdvrivalgással fogadta.