- Nézd, ott van!
- Hol?
- A két vörös hajú mellett.
- A szemüveges az?
- Láttad az arcát?
- Láttad a sebhelyét?
Harryt efféle sugdolózás kísérte attól a pillanattól fogva, hogy másnap reggel kilépett a hálószobája ajtaján. Az osztálytermek előtt sorban álltak a diákok, és nyakukat nyújtogatva nézték őt. Sokan hátraarcot csináltak, hogy még egyszer elmehessenek mellette. Ez Harryt meglehetősen zavarta, és Phyllis sem repesett az örömtől, hogy nem tud normálisan eljutni egy órájára sem.
A Roxfortban száznegyvenkét lépcső volt. Akadtak széles, elegáns lépcsők, és akadtak keskeny, rozogák; voltak olyanok, amelyek a pénteki napokon máshova vezettek, vagy folytonos mozgásban voltak. Voltak olyanok, amiknek középtájt volt egy eltűnő fokuk, amit emlékezetből át kellett ugrani. A fiúknak az ajtókkal is meggyűlt a bajuk. Voltak olyanok, amiket szépen kellett kérni, hogy nyíljanak ki, és voltak olyanok is, amiket csiklandozni kellett a megfelelő helyen. Mások nem is ajtók voltak, hanem magukat ajtónak tettető falak.
Ha Phyllis elment vécére, vagy a szünetben a nevelőapjával beszélgetett, akkor a fiúk szinte mindig eltévedtek, és folyton elkéstek az órákról. A lány már ott tartott, hogy csinál nekik egy térképet, de mivel ez a mozgó ajtók és lépcsők miatt túl bonyolult volt, inkább letett róla. Harry és Ron már az első nap betévedt a tiltott folyosószakaszra, és rendkívül magukra haragították Argus Fricset.
Ha pedig végül sikeresen bejutottak a tanterembe, akkor következtek maguk az órák. Minden szerdán éjszaka teleszkóppal tanulmányozták az eget. Megtanulták a csillagok nevét, és a bolygók mozgását. Hetente háromszor kimentek a kastély mögötti növényházba gyom- és gyógynövénytan órára, amit Bimba professzor tartott. Phyllisnak ez az óra volt az egyik kedvence, mivel itt szinte mindenhez értett, és Bimba nem is tanítványnak, hanem inkább segédnek tekintette.
A legunalmasabb tantárgy a mágiatörténet volt, és mikor a fiúk látták, hogy Phyllis szinte mindig rajzolni, vagy aludni kezd, ők se nagyon figyeltek Binns professzorra, ami a kísértetet nem is zavarta.
Az apró termetű Flitwick professzor első bűbájtan órán átfutotta a névsort, és mikor Harry nevéhez ért, sikkantott egyet, és eltűnt az asztal mögött.
McGalagony órája megint más volt. Az okos és szigorú tanárnő már az első órán tisztázta a játékszabályokat.
- Az átváltoztatás az egyik legbonyolultabb és legveszélyesebb a tantervben szereplő mágiák közül. Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk. Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat.
Ezután a professzor malaccá változtatta a tanári asztalt, majd egy újabb pálcaintéssel visszaváltoztatta bútordarabbá. Mindenkinek nagyon tetszett a mutatvány, ám hamar belátták, hogy még egy jó darabig nem fognak bútorokat állatokká változtatni. Az elsősök először rengeteget jegyzeteltek, majd mindegyikük kapott egy-egy szál gyufát, és azt kellett tűvé változtatniuk. Egyedül Phyllisnak és Hermionénak sikerült látható eredményt elérnie. McGalagony meg is mutatta az osztálynak, hogy milyen szép fényes és hegyes Hermione gyufája. Phyllis gyufájának alakja nem változott, viszont fából fémmé alakult. A tanárnő egy ritka ajándékkal, egy mosollyal jutalmazta a két lányt.
Az osztályt a sötét varázslatok kivédése izgatta a legjobban a tantárgyak közül, de Mógus professzor órája kicsit nevetségesnek bizonyult. Az egész teremben átható fokhagymaszag volt - Mógus elmondása szerint azért, hogy távol tartson magától egy vámpírt, aki mostanában készült eljönni érte. A turbánját is különös illat lengte körül, és a Weasley ikrek váltig állították, hogy az is ki van tömve fokhagymával.
YOU ARE READING
Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic
FanfictionPhyllis Lily Pit... akarom mondani Potter, egy igen érdekes személyiség. Nem bír megülni egy helyben, szeret kertészkedni és barátkozni, s ha ez eddig nem elég különleges, végighazudta a tinédzserkorát, hogy megvédje szeretteit a bajtól, saját magát...