Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.24. fejezet - A magyarázat

– Magyarázatot várok.

Phyllis Dumbeldore-ra nézett. Perselus rémülten nyelt egyet, s magában rimánkodott, hogy ezt élve megússzák. Ha nem lesz őszinte, akkor Dumbledore legilimenciát használ majd Phyllisen, vele pedig egyszerűen veritaszérumot itat. Mikor csúszott ki ennyire a keze közül az irányítás? Mit rontott el? Az agya maximális sebességgel pörgött, érezte, hogy egy helyben elkezd őszülni az idegességtől.

– Mégis mire vár magyarázatot, Dumbledore? – kérdezte lassan, nehogy hallatszó legyen a hangja remegése.

– Szerinted, Perselus, mire?

– Nem tudom. Rengeteg mindenre várhat tőlem magyarázatot.

– Ez igaz. Akkor szűkítem a kört. Arra várok magyarázatot, hogy Phyllisnek miért én vagyok a legnagyobb félelme, ahogy rájövök arra, miszerint ő Lily és James Potter idősebbik, halottnak hitt gyereke.

Perselus keze ökölbe szorult. Válaszolni azonban nem volt ideje, Dumbledore folytatta:

– Lupin professzor ma délután, a harmadikosok sötét varázslatok kivédése vizsgája után nem sokkal feldúltan, a sírás szélén érkezett az irodámba. Elmesélte nekem, hogy a mumussal Phyllis nehezen boldogult, így utána ment, nehogy véletlen megsérüljön. Phyllis nem tudott elbánni a lénnyel, ami a professzor emlékei szerint kiabált vele – az én alakomat felvéve.

– Idézem; egész végig hazudtatok nekem arról, hogy ki vagy, és ezt meg fogom torolni. Rajtad és Perseluson is, hogy hazudtatok és titkolóztatok előttem, Phyllis Potter. Ilyesmi volt, nemde, Phyllis?

Perselus a lányra pillantott, aki gépiesen bólintott. Úgy tűnt, Black lelke miatt még mindig sokkos állapotban van. Tehát Dumbledore úgy befolyásolhatta, ahogy csak akarta. Minden kérdésre őszintén fog válaszolni.

– Mikor azon a bizonyos éjszakán Hagrid odaért, Siriussal átkutatták Phyllis után az egész Potter házat. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie számomra, hogy holttestet sem találtak.

– Viszont annyiban hagytam a dolgot – folytatta Dumbledore, és felállt az íróasztala mellől. Kezeit ősz szakálla végénél összekulcsolva kezdett el járkálni. – Úgy gondoltam, hogy mivel ami Harry és Voldemort között történt, túl közel esett Phyllishez, írmagja sem maradt a világon. Miután rájöttünk, hogy Lily Potter mindkét gyermekét az egyik legerősebb, legősibb varázslattal védte meg, nem lehetett más magyarázat. Voldemort Harryvel akart bizonyítottan végezni. Harryről pattant le az átok. Két ilyen erejű mágia találkozásakor természetes reakció a mindent elsöprő kirobbanás, ami maga körül mindent felemészt.

Dumbledore megállt, és Perselusra függesztette átható tekintetét.

– De mint látjuk, Phyllis él. Túlélte azt a szörnyűséges éjszakát. Mire Hagrid és Sirius odaértek, már nem volt sehol. Itt jössz te a képbe, Perselus. Hogy került hozzád Phyllis?

A férfi szaggatottan kifújta a levegőt. Halkan kezdte a beszámolót.

– Én voltam... én voltam az, aki Phyllist elvitte a házból. Egy teljes hónapra visszavonultam, hogy gyászolhassak, de ezen címszó alatt meg is hamisítottam a kilétét. Azt hazudtam, hogy a Lily iránti tiszteletemből és szeretetemből írtam át születésnapját és a nevét, mikor azok az adatok az eredetiek voltak. Elhatároztam, hogy felnevelem.

– Mégis miért? Tiszteletből? Szerelemből? Bűntudatból? Amiért annak az embernek az oldalán álltál annak idején, aki a szülei halálát okozta? Vagy talán mert te magad...