Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

4.10. fejezet - Szökni látszó gyermekkor

Minden fej egyszerre fordult Dumbledore felé. Az idős mágus az Indigók elnöke felé nézett.

– Miért? – tette fel a kérdést döbbenten Phyllis, amely valószínűleg mindannyiuk fejében megfordult.

– Sok évvel ezelőtt magára haragította az Indigó kormányt, miután egy tiszteletreméltó polgárunk ellen fordult. Szabotálta a kutatásait, és végül a halálát okozta. Továbbá végzett a legidősebb gyermekével is.

Phyllis, Perselus, Mordon, Hagrid, a házvezetők és a Weasley család tagjai tátott szájjal meredtek Dumbledorra.

– Ez igaz? – hebegte McGalagony.

– Tudniuk kell, hogy a kísérlet, amit folytatott, számos tekintetben törvényellenes volt. A mágia alapvető biológiáját sértette – szólt nyugodt hangon az igazgató.

– Amit Indigó mágia hoz létre, az is a mágikus mindenség része – mondta Ingvarson. – Az, hogy a Hold mágiáját használta, nem jogosít fel senkit sem arra, hogy megállítsa.

– A földi mágia nem a Holdról származik.

– Lehet, hogy én vagyok hülye és amúgy is, minek szólok bele – emelte fel a kezét Phyllis –, de a Hold még a mugli tudományok szerint is a Föld és Theia összeütközésével jött létre. Tehát anyagukban hasonlóak, a mágiájuk pedig kevert. Sinistra professzor mondta asztronómián. Professzor, nem tudom, hogy mi volt az igazi indoka... – fordult Dumbledore felé –, azonban ezt későbbre kéne halasztani. Addig, amíg nem tudjuk meg a teljes hátteret, tényleg jobb lenne, ha elmenne. Nem akarok még több konfliktust.

Dumbledore továbbra is békésen válaszolt.

– Ha így kívánod, Phyllis, akkor természetesen elmegyek. Azonban szeretném, ha az én magyarázatomat is meghallgatnád erről a különös esetről.

Phyllis némán nézett a professzorra. Végül aprót bólintott.

– Rendben.

Ahogy kimondta, Dumbledore megperdült a tengelye körül, és egy pukkanás kíséretében köddé vált.

Phyllis megrázta a fejét, és a vezetők felé fordult.

– Tehát... Számomra hamarosan megkezdődik az iskola, úgyhogy még ezen a napon meg kéne egyeznünk – fonta össze karjait.

Paul Ingvarson összecsapta a kezeit.

– Remek! Akkor térjünk a tárgyra. Az elnök úr ezzel nem igazán akar megbékélni, ahogy nézem, de szerintem meg tudjuk oldani az iskola okozta problémákat.

– Való igaz, nem örülök neki, hogy a királynő külföldön tanul – bólogatott Steinnson. – De a kompromisszumkötés lényege, hogy megtaláljuk az arany középutat, nem igaz?

– De igen – értett egyet Phyllis. – Az én feltételeim a következők: Ugyanúgy folytatom a tanulmányaimat Roxfortban, miközben az Indigó mágiát is gyakorlom. Egyeztetés alapján a nyár egy részét itt töltöm, de nem mind a két és fél hónapot. A mágiát egyenlőre nem élesztem újjá, ám ha kész leszek rá, azonnal értesítem magukat. És végül: Most azonnal visszaadják a pálcámat.

Phyllis Perselusra pillantott, aki bólintott jelezvén, hogy egyetért.

Anton lazán Phyllis felé dobta a Fehér Pálcát. Mikor a lány elkapta, az idősödő férfi megszólalt:

– Elfogadjuk a feltételeid, amíg veled küldhetünk egy kísérőt az iskolába. Ő lesz a sziget és a közted lévő kapcsolattartó.

– Egy kém? – sziszegte Perselus.