Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

18. fejezet - Griffendél kontra Hugrabug

Egy szobában volt. Egy kedves kis nappali kanapéján üldögélt, enyhén előre dőlve. Körülnézett. Jobb oldalról egy nyitott ajtót látott, ami a konyhába vezetett. Odabent egy vörös hajú nő neki háttal főzött valamit. A kellemes illat alapján tejberizs lehetett. A nő megfordult, és észrevette, hogy őt nézi. Kedvesen rámosolygott, és megtörölte a kezét a piros kockás konyharuhában, amit viselt. Lezárta a gázt, majd kiment hozzá.

Phyllis kis kezeit felé nyújtotta, és gőgicsélve követelte, hogy vegyék fel. Édesanyja nevetve felkapta, és megpörgette a levegőben. Phyllis boldogan kacagott. Ekkor a szobába belépett egy fekete, rakoncátlan hajú, szemüveges férfi, karján egy szintén fekete hajú kisfiúval. Lily odalépett Jameshez, és megcsókolták egymást. Az ikrek vidáman néztek hol rájuk, hol egymásra.

Változott a kép. James neki és Harrynek kis labdákat mozgatott a levegőben a pálcájával. Ők nevetve kapkodtak utánuk. Harry hirtelen megbillent, és hanyatt dőlt a szőnyegen. Phyllis odamászott hozzá, és kis tenyerével megütögette testvére mellkasát.

Ismét másik emlék jött. Egy számára idegen férfi mosolyogva játszott nekik egy kis bábbal. Ők vidáman tapsikoltak.

Ismét változott a kép. Lily és James döbbent ámulattal nézték. Itt beszéltek is.

- Te is látod amit én? - suttogta James.

- Nem vagyok vak, látom amit te látsz. - válaszolt Lily.

- A mi csodálatos kislányunk egy metamorf mágus! - James felkapta Phyllist és a tükör elé vitte.

- Látod? - kérdezte Phyllist, aki érdeklődve figyelte a tükörképét - Olyan fehér a hajad, mint Dumbledorenak.

Phyllis erre nevetgélve meghúzgálta az apja haját, majd megpróbálta megszerezni a szemüvegét.

- Nana, te kis csibész! - nevetett James - Harry is mindig ezzel próbálkozik. Nézd, Lily, a szemei is milyen kékre váltottak!

Ekkor egy sokkal zordabb kép jött. Lily sikoltozva szaladt felfelé a lépcsőn, karjában az ikrekkel. Bezárkózott a gyerekszobába, és gyorsan betette a két kiságy egyikébe a két testvért. Lehajolt hozzájuk, és mindkettőjüket homlokon csókolta. Könnyei végigfolytak az arcán.

- Figyeljetek. Phyllis. Harry. - suttogta - Anya szeret titeket. Apa szeret titeket. Mindnyájan nagyon szeretünk titeket. Vigyázzatok magatokra. Phyllis, védd meg az öcsédet. Legyetek erősek.

Ekkor az ajtó kirobbant a helyéről, és belépett rajta a Sötét Nagyúr, pálcáját hanyagul Lilyre szegezte. Édesanyjuk megpördült, és karját széttárva próbálta védeni őket.

- Harryt és Phyllist ne bántsd, kérlek!...

- Állj félre...

- Könyörgök, ne, bármit, akármit megteszek!!!

- Állj, félre, ostoba, eredj innét...

- Könyörgöm, kérlek...

- Avada Kedavra!

Zöld fény villant, és Phyllis reszketve felriadt. Édesanyja minden szava belevéste magát a szívébe, és az egyikre különösen emlékezett: Phyllis, védd meg az öcsédet. Harryt minden áron meg kell védenie mindentől. Néma ígéret volt, amit édesanyja kérésére tizenegy év után végül megtett. Megfogadta, hogy soha nem fogja hagyni, hogy bármi bántódás érje Harryt. Az évek előrehaladtával viszont kénytelen volt beismerni, hogy nehezebb feladatot nem is vehetett volna a nyakába.