Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.13. fejezet - Mardekár szörnyetege

Harry, Phyllis, Ron és Hermione régóta tudták, hogy Hagrid mániákus vonzalmat érez a hatalmas és veszélyes lények iránt. Első roxforti tanévük idején a vadőr megpróbált felnevelni egy sárkényt a kunyhójában, és a négy jó barát élénken emlékezett a háromfejű óriáskutyára, Bolyhoskára is. Phyllisnek kétsége sem volt afelől, hogy Hagrid már diákkorában is kezét-lábát törte volna, hogy láthassa a Kamra legendás szörnyetegét. Talán kegyetlenségnek tartotta, hogy a lénynek évszázadokon át a Kamrában kellett senyvednie, és úgy érezte, egy szörny is megérdemli, hogy néha megmozgathassa elgémberedett lábait. Harry elmondta Phyllisnek, hogy ő még azt is el tudja képzelni, ahogy Hagrid megpróbál pórázt kötni a rémlény nyakára. Ugyanakkor az ikrek abban is biztosak voltak, hogy a behemót fiú senki halálát nem kívánta volna.

Szinte már azt kívánták, bárcsak ne jöttek volna rá, hogyan működik Denem naplója. Ron és Hermione újra és újra megismételtették Harryvel, hogy mit látott az emlékben, és Phyllisnek kezdett elege lenni a folyamatos ismétlésből, amit Harry sem viselt jól, valamint a beszámolók utáni hosszadalmas viták is kezdték kikezdeni az idegeiket.

- Az sem kizárt, hogy Denem tévedett - érvelt Hermione. - Lehet, hogy egy másik szörny támadta meg a diákokat...

- Szerinted hány szörny fér el ebben a kastélyban? - morogta Ron.

- Tudjuk, hogy Hagridot eltanácsolták, és a távozása után nem történt több merénylet - szólt fáradtan Harry. - Máskülönben Denem nem kapott volna kitüntetést.

Ron más szemszögből közelítette meg a problémát:

- Ez a Denem nagyon hasonlít Percyre. Egyáltalán, ki kérte, hogy Hagrid után szaglásszon?

- És minket ki kért rá, hogy a mostani tettes után nyomozzunk? - kérdezett vissza Phyllis. - A szörnyeteg megölt egy diákot, és az iskolát bezárták volna.

- Denem egy mugli árvaházban élt. Nem hibáztathatjuk, hogy nem akart oda visszamenni...

Ron az ajkába harapott.

- Harry, te találkoztál Hagriddal a Zsebpiszok közben, igaz? - kérdezte tapogatózva.

- Mégis mikor? - fordult felé Phyllis.

- Amikor a tanévre kellő felszereléseket vettük meg. És Hagrid csak meztelencsiga-riasztót keresett.

A beszélgetésbe hosszú szünet állt be. Azután Hermione habozva feltette a kérdést, ami már a legelején megfogalmazódott mind a négyükben:

- Szerintetek menjünk, és kérdezzük meg Hagridot a dologról?

- Az lenne csak a vidám látogatás - dörmögte Ron.

- Szia Hagrid, mondd csak, nem szabadítottál ránk mostanság valami vérszomjas, szőrös izét? - parodizálta ki Phyllis.

Végül úgy döntöttek, békén hagyják Hagridot, amíg nem történik újabb merénylet. A napok eseménytelenül teltek, és mivel már Harry sem hallotta a testetlen, suttogó hangot, a négy jó barát reménykedni kezdett, hogy nem kell elbeszélgetniük a vadőrrel eltanácsolásának körülményeiről.

Már közel négy hónap telt el azóta, hogy Justin és Nick kővé dermedtek, s diákok többsége, bárki volt is, örökre eltűnt a színről. Végre-valahára Hóborc is beleunt a "Potter, te rosszcsont" kezdetű nótába, Ernie Macmillan pedig az egyik gyógynövénytanórán udvariasan elkérte Harrytől a kalaplengető gombákat tartalmazó dobozt. Márciusban a mandragórák hajnalig tartó házibulit rendeztek a hármas számú üvegházban, Bimba professzor nagy örömére.