Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

4.1. fejezet - Valami kezdete

Perselus a karosszékében ült, s úgy zihált, mintha kilométereket futott volna. A halványszürke szőnyegen lapjaival lefelé hevert a könyv, amit az előbb még a kezében tartott.

Körmei a bal karjába vájtak, ő pedig döbbenten meredt a Jegyre, ami oly sok év békés homályosodás után hirtelen ismét sajogni kezdett; de úgy, mintha legalábbis izzó fémmel akarták volna újra beleégetni. Ahogy a vér szennyezi be a vizet, úgy eredt végig a sötétebb szín a rajzolaton.

A kín amilyen gyorsan jött, úgy csillapodott le. Pár perc múlva már csak az emlékeztette rá, hogy a karján lévő tetoválás sokkal erősebben rajzolódott ki az alkarján. Erősebben, mint az elmúlt tizenhárom évben valaha.

Remegő kézzel felvette a könyvet, és a megfelelő polchoz botorkált vele. Alighogy visszatette a kötetet a helyére, a kandallóban zöld lángok csaptak fel, s a következő pillanatban Lucius Malfoy esett ki a szőnyegre, tekintélyes mennyiségű hamut szórva szét a szobában.

Abban a másodpercben, ahogy találkozott a tekintetük, mindketten rájöttek, hogy nem egyedül vannak a problémával.

– Mindenki másnak is...?

– Nem kétlem – bólintott Perselus.

– Sz-Szerinted mit jelent?

– Lucius, ne légy ostoba. Értelemszerű következtetésként levonhatjuk, hogy a Sötét Nagyúr életben van.

Malfoy arca a szokásosnál is sápadtabbá vált. A szőke férfi megsemmisülten lerogyott a kanapéra. Arcát a kezébe temetve mondta:

– Erősödik.

– Ahogy mondod. Pettigrew ezek szerint megtalálta.

– Pettigrew? – kapta fel a fejét Lucius. – Peter Pettigrew? Hisz ő...

– Nem halt meg. Mikor Black betört a roxforti birtokra, kényszerítette, hogy alakot öltsön. A Weasley családban élt tizenkét éven át – patkánybőrben.

– Alattomos kis féreg... – sziszegte a másik. – Felkereste...

– Miután Black és az a vérfarkas Lupin leleplezték, kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot. Persze jelenleg is mindenki úgy tudja, hogy meghalt. Ez viszont korántsem igaz.

– Perselus, ugye tudod, hogy ez mit jelent?

– Hogy a Nagyúr vissza fog térni. Előbb, vagy utóbb, de vissza fogja nyerni az erejét, s újra köztünk fog járni, hogy ismét leigázza Britanniát.

– Hogy vagy képes ezt ilyen nyugodtan kijelenteni?! – csattant fel Malfoy, mire Perselus rondán nézett rá.

– Fönt van a lányom, Lucius!

– És akkor?!

Perselus két gyors lépéssel átvágott a nappalin, kikerülve egy cserepes növényt, amit Phyllis hagyott lent.

– Ha ezt a beszélgetést meghallja... nem hagyhatjuk, hogy illetéktelenekhez is elkerüljön az információ! Beszélnünk kell azokkal, akik a jegyet viselik, de másokat egyelőre nem szabad bevonnunk. Te se szólj a feleségednek, ahogy én se fogok Phyllisnek, vagy bárki másnak.

– Na és Dumbledore? – villant rá Lucius szürkés szeme. – Vele mi van?

Perselus elgondolkodva ült le vele szembe.

– Azelőtt az ember előtt kevés dolog marad rejtve, s azok sem örökké – sóhajtott Piton. – Őt értesíteni fogom. Ha a Nagyúr terveket sző, ő is el fogja kezdeni ugyanezt.