Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

4.13. fejezet - Rémszem Mordon

Másnap reggel Phyllis korán kelt fel, s mikor Hermionéval leértek a klubhelyiségbe, legnagyobb meglepetésére a tűzhely mellett Marten Christiansont találta.

– Felség...

– Még egy szó és sziruppá átkozom a nyelved! – csattant fel Phyllis, és riadtan körbenézett az üres teremben. – Mi a jó eget keresel te itt? – kérdezte sziszegve, ahogy az értetlen Hermionéval a nyomában a fiúhoz lépett.

– Nem emlékszik? – kérdezte Marten, s hiába fenyegették meg előbb, arcán letörölhetetlen vigyor ült. – Beleegyeztek, hogy idén a Roxfortba járhassak. A vihar miatt nem akartam sárkányhátra ülni, várnom kellett reggelig.

Valóigaz, a vihar kitombolta magát, habár ahogy kinézett az ablakon, Phyllis még mindig csak a borús égboltot látta. Martenről sikerült megfeledkeznie, s mivel a fiú nem bukkant fel a tegnapi lakomán, végleg nem jutott eszébe, hogy tényleg eljön majd az iskolába.

– Phyllis ő kicsoda? – kérdezte félénken Hermione.

– Áh, Marten Christianson vagyok, indigó – Marten szívélyesen megrázta Hermione kezét. – Izlandi cserediák, metamorfmágus – ezt aligha kellett mondania, hiszen göndör, királykék haja mindent elárult. – Az apám az Indigó Tanács tagja.

– Ezt értsd Izland parlamentjére – világosította fel Phyllis Hermionét. – Martent azért küldték ide, hogy tartsa a kapcsolatot köztem és a sziget között. Láthatod, mennyire megbíznak bennem az elrablásom után. A sárkányt ugye nem hagytad itt? – fordult Marten felé.

– Visszaküldtem Izlandra, tudja az utat – bólintott Marten.

– Melyik osztályba kerültél? – kérdezte Hermione.

– Griffendél, ötödik évfolyam – válaszolt büszkén Marten. – McGalagony professzor szerint alkalmas vagyok az RBF vizsgákra, hiába voltam eddig magántanuló.

– Tizenöt éves vagy? – vonta fel a szemöldökét Phyllis.

– Jövő héten leszek tizenhat – vigyorgott Marten. – Pont nem voltam elég idős a hatodikhoz.

Phyllis bólintott.

– Milyen gyakorisággal kell jelentést tennem?

– Havonta minimum háromszor kérnek információt.

– Rendben. A Trimágus Tusáról tudsz?

– Igen.

– Akkor az első jelentésed nyugodtan állhat a személyes élményeidből és a Roxfort éves rendezvénytervéből – legyintett Phyllis. – Menjünk reggelizni.

A nagyterem felé menet Marten minden akarata ellenére csatlakozott hozzájuk.

– Az épületben még eltévedek – magyarázta. – És van olyan lépcső, ahol egy-egy fok levegőből van! Hihetetlen! A csörgősipkás szellem pedig annyira megijesztett az este, hogy beleőszültem...

Marten megállás és minden ok nélkül beszélt és beszélt, s csak akkor fogta be a száját, mikor végre leültek a Griffendél asztalához és enni kezdtek. Tíz perccel később Ron és Harry is befutottak, Marten pedig töretlen lelkesedéssel mutatkozott be nekik is. McGalagony professzor kiosztotta az órarendeket, és a négy jó barát elkezdte áttanulmányozni a heti beosztást.

– A hétfő nem rossz... egész délelőtt kint vagyunk – szólt Ron, végighúzva ujját az órarend első oszlopán. – Gyógynövénytan a hugrabugosokkal, és legendás lények gondozása... a fenébe, megint a Mardekárral osztottak be minket.