Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.8. fejezet - Pókok

- Mi folyik itt? Mi ez a csődület?

Argus Frics, aki bizonyára Malfoy kiabálásra figyelt fel, pillanatok alatt a folyosón termett, s most dühösen furakodott előre a diákok között. Mikor meglátta Mrs Norrist, megtántorodott, s mindkét kezét az arcára szorította. 

- A macskám! A macskám! - visongott - Mit csináltatok Mrs Norrisszal?

Villogó tekintete Harryre tévedt.

- Te! - hörögte - Te voltál! Meggyilkoltad a macskámat! Megöllek! Szét...

- Argus!

Dumbledore érkezett a helyszínre, ami Phyllisnak egy kis megnyugvást hozott. Dumbledore elsietett mellettük, és habozás nélkül leakasztotta a macskát a fáklyatartó kosárról.

- Jöjjön velem, Argus. - fordult Fricshez - Potter, Weasley, Piton és Granger kisasszony szintúgy.

Lockhart nyomban jelentkezett.

- Az én szobám van a legközelebb, igazgató úr. Itt van egy emelettel feljebb. Ha gondolja, parancsoljon...

- Köszönöm, Gilderoy. - bólintott Dumbledore.

A néma tömeg utat nyitott nekik. Lockhart fontoskodva loholt Dumbledore nyomában. A sort McGalagony és Perselus zárta.

Mikor beléptek Lockhart sötét szobájába, a falakon nagy mozgolódás támadt: Lockhart képmásai - akik mind hajcsavaróban voltak - sietve elbújtak a képkeretek mögött. Az igazi Lockhart gyertyát gyújtott, majd utat engedett Dumbledorenak, aki letette Mrs Norrist az asztalra, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Harry, Ron, Phyllis és Hermione aggódó pillantásokat váltottak, majd leültek a gyertyák fénykörén kívül, és várták a fejleményeket. Phyllis elkapta Perselus tekintetét, s rögtön tudta, hogy neki majd külön magyarázattal is kell majd szolgálnia nevelőapjának.

- Te fogsz beszélni. - sziszegte Ron Phyllis fülébe.

Dumbledore egészen közel hajolt Mrs. Norrishoz; hosszú, horgas orra alig egy-két centiméternyire volt a macska bundájától. Ujjával finoman tapogatta és bökdöste az állatot, s közben a homlokát ráncolta félhold alakú szemüvege mögött. McGalagony professzor is az asztal fölé hajolt; összeszűkült szemmel figyelte a vizsgálatot. Perselus egy lépéssel távolabb állt. Félhomályba burkolózó arcán sajátos kifejezés ült: mintha egy mosolyt igyekezett volna elfojtani. Phyllis tudta, hogy nem szíveli a gondnokot, de hogy ennek egy ilyen helyzetben örülni tudjon... mondjuk ha Mrs Norris tényleg meghalt, akkor Frics tanulóterrorizálásának hatékonysága nagy mértékben esni fog. Lockhart eközben Dumbledore körül legyeskedett, és az ötletivel bombázta a professzort.

- Biztos, hogy átokkal ölték meg - valószínűleg a Transzmogrifikai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam... nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami megmenthette volna...

Lockhart kommentárjába újra meg újra belevegyült Frics mekegő, panaszos zokogása. A gondnok leroskadt egy székre, s kezét az arcába temette, hogy kelljen látnia az élettelen macskát. Phyllis minden utálata ellenére egy kicsit sajnálta a gondnokot, de még jobban sajnálta saját magukat. Tisztában volt vele, hogy ha Dumblredore hitelt ad Frics vádaskodásának, akkor Harry és Ron repülnek az iskolából, valamint Hermione és ő is igen nagy dilemmába kerülnek.

Dumbledore most titokzatos szavakat suttogott, s varázspálcájával újra meg újra megérintette Mrs Norrist. Mindhiába: A macska továbbra is úgy festett, mintha kitömték volna. Kitömték...?

- Hasonló merényletek sorának voltam tanúja annak idején Ouagadogou-ban - cseverészett Lockhart - A történetet részletesen leírtam az önéletrajzomban. Persze miután elláttam a város lakóit amulettekkel, többé egyetlen támadás sem történt...