Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

8. fejezet - Repülés

Egy nap megdöbbentő hirdetményt találtak a klubhelyiségeben. Csütörtökön megkezdődnek a repülésórák, amiken a griffendéles és mardekáros elsősök közösen vesznek részt.

- Jellemző. - jegyezte meg sötéten Harry - Pont az hiányzott, hogy Malfoy előtt csináljak magamból bohócot egy seprűnyélen.

- De miért lennél ügyetlenebb, mint más kezdő? - nyugtatta Ron - Igaz, Malfoy folyton dicsekszik vele, milyen jól kviddicsezik, de szerintem csak a szája jár.

- Ne félj, eddig még én sem repültem soha. - mondta Phyllis - Szerintem én vagyok az egyetlen varázsló háztartásból érkező gyerek, akit sose engedtek seprűre ülni.

- Nem, engem a nagyi sose engedett a seprű közelébe. Akkor ketten vagyunk. - motyogta a háta mögött Neville.

- Mondjuk neked akkor sem esik nehezedre balesetet okozni, ha mind a két lábadon a földön állsz. - mondta Ron. Neville elszontyolodva bámulta a földet.

- Ron, mondhattad volna kedvesebben is. - szidta meg barátját Phyllis - Neville másban jó. Például láttam gyógynövénytanórán, hogy nagyon jól bánik a növényekkel.

Neville arca felragyogott. Velük ment le reggelizni, és Phyllissal egy hosszú beszélgetésbe elegyedett a gyógynövényekről.

A reggeli közepén megérkezett a posta, és ezen a napon egy gyöngybagoly egy kicsiny csomagot hozott a dundi fiúnak. Neville izgatottan kibontotta, majd felmutatta a tartalmát, ami egy nagyobbfajta játékgolyó méretű üveggömb volt. A belsejében fehér köd kavargott.

- Ez egy nefelddgömb. - magyarázta - Nagyi tudja, hogy kicsit feledékeny vagyok... Ez a golyó figyelmeztet rá, ha valami kimegy a fejemből. Látjátok? Csak meg kell markolni, és ha piros lesz akkor... Oh...

A fiú markában lévő gömb füstje skarlátvörösre váltott. Lázasan töprengett, hogy mit felejtett el, de ekkor odalépett hozzá Draco Malfoy, és kikapta a kezéből a nefeleddgömböt.

Harry, Ron és Phyllis felpattantak. Még örültek is, hogy végre megverekedhetnek Malfoyal, de McGalagony professzor, aki mindig megérezte a bajt, rögtön ott termett.

- Mi folyik itt?

- Malfoy elvette a nefeleddgömbömet, tanárnő.

Malfoy savanyú képet vágott, és letette a golyót.

- Csak megnéztem. - mondta, majd eloldalgott.

Délután három óra harminc perckor a griffendélesek lerobogtak a kastély lépcsőjén, és átsiettek a parkon keresztül a sík füves területre, ami az óra helyszíneként volt megjelölve. A mardekárosok már ott voltak, s a földön húsz seprű hevert egymás mellett. Phyllisnak eszébe jutott, hogy az ikrek mindig is szidták az iskolai seprűket, mivel sokuk rángatott, vagy erősen balra húzott.

Megérkezett a repülésoktatójuk, Madam Hooch. A tanárnőnek rövid, szürke haja, és sárga szeme rendkívüli hasonlóságot mutatott egy sólyommal. Az a fajta boszorkány volt, aki a seprűre született.

- Mire vártok? - mordult rá a diákokra - Mindenki válasszon magának seprűt, és álljon mellé! Gyerünk, mozgás!

Phyllis lenézett a seprűjére. Az eszköz nem volt mai darab, az biztos.

- Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé - harsogta a tanárnő - és mondjátok, hogy ,,fel"!

- Fel! - kiáltották a nebulók.

Harry és Phyllis kezébe azonnal beleugrott a seprű, de kevesen voltak így ezzel. Hermione seprűje csak a másik oldalára fordult, Neville-é pedig meg sem moccant.