Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.4. fejezet - Csikócsőr

Másnap reggel, mikor Harry, Phyllis, Ron és Hermione lementek reggelizni, a nagyterembe lépve Draco Malfoyon akadt meg a szemük. A fiú egy csapat mardekáros gyűrűjében állt, és a derültségből ítélve valami roppant szórakoztató dolgot mesélt nekik. Mikor Phyllisék elhaladtak mellette, épp látványosan ájulást tettet. Hallgatósága dörgő kacajjal jutalmazta a paródiát.

- Ne törődj vele - szólt Hermione, aki Harry mögött lépkedett. - Nem érdemel annyit, hogy bosszankodj miatta...

- Hé, Potter! - visította Pansy Parkinson, egy rókaképű mardekáros lány. - Potter! Jönnek a dementorok! Húúúúúú!

- Silencio! - suttogta Phyllis, rá se nézve a lányra. A Fehér Pálca mint mindig, most is hibátlanul célzott anélkül, hogy látta volna a célpontot. Tökéletes összhang.

Parkinson a torkához kapott, és rémülten tátogni kezdett.

A négyes valamivel jobb hangulatban zuhant le a Weasley ikrek mellé, mikor odaértek a Girffendél asztalához.

- Tessék, a harmadikos órarendetek - szólt George, és Phyllis elé tolta a pergamenlapokat. A lány tovább osztotta a barátainak. - Neked meg mi bajod Harry?

Ron leült George jobb oldalán, és sötét, kárörvendő pillantást küldött a mardekárosok felé, akik még mindig Pansy baját próbálták kitalálni.

- Malfoy - felelte a testvérének Harry helyett.

George is a csoport felé nézett.

- Kis tetű - szólt megvetően. - Amikor a dementorok a mi fülkénk felé jártak, nem volt ilyen nagy a szája. Úgy menekült be hozzánk, mit akit kergetnek, igaz, Fred?

- Majdnem összepisilte magát - morogta undorodva az ikertestvére.

- Én se ugráltam épp az örömtől - folytatta George. - Iszonyú alakok azok a dementorok...

- Valahogy megfagy tőlük az ember - csóválta a fejét Fred.

- De ti nem ájultatok el - jegyezte meg halkan Harry.

Phyllis lesütötte a szemét. Nem tudta miért, de szégyellte magát amiért Harryt érik a támadások, pedig ő is elvesztette az eszméletét, csak ő nem rohamot kapott, hanem egyszerűen... megfagyott.

- Felejtsd el! - legyintett George. - Apának egyszer el kellett mennie Azkabanba... Emlékszel, Fred? Utána azt mesélte, soha nem járt még olyan rettenetes helyen. Holtsápadtan, remegve jött haza... A dementorok kiszívják az örömöt a levegőben maguk körül. A legtöbb rab megtébolyodik abban a börtönben.

- Majd meglátjuk, hogy a kviddicsmeccs után is lesz-e kedve Malfoynak nevetni - jegyezte meg Fred. - Mi nyitjuk a szezont, és ellenük játszunk.

Harry és Malfoy eddig egyetlen kviddicsmeccsen mérték össze tudásukat. Akkor a szőke fiú húzta a rövidebbet. Harry az emlék képétől kicsit felderülve szedett magának a sült kolbászból, és Phyllis is megejtett egy halvány mosolyt, miközben a rántottáját majszolta.

Hermione az órarendjét böngészte.

- Juj, de jó! - lelkendezett. - Már ma lesznek óráink az új tantárgyakból!

- Télleg! - mammogta Phyllis, és ránézett a saját példányára. - Az első órám aritmetodika lesz. Arra te is jössz, nem, Hermione?

Ron belepillantott a lány órarendjébe, és a fejét csóválta.

- Itt valami nem stimmel, Hermione. Vagy tíz órára akarnak téged elküldeni naponta. Ez képtelenség.

- Ne aggódj, megbeszéltem a dolgot McGalagonnyal.