Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.15. fejezet - Húsvéti szünet

Habár a Tiltott Rengeteg fái pár nap leforgása alatt elvirágoztak, a diákok körében egész a húsvéti szünetig érdekes pletykák keringtek az esetről.

- A te kezed van a dologban, ugye? - kérdezte Phyllist még aznap délelőtt Hermione, mikor a négyes összeült a klubhelyiség egyik asztalánál.

Phyllis felnézett az átváltoztatástan házijáról, és óvatosan körülkémlelt. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyel rájuk, bólintott egyet.

- Mégis mit csináltál? - nézett rá döbbenten Harry.

- Teljesítettem Lonira könyvéből az első leckét. Tudjátok, az az Indigókról szóló kis könyv, amit Fred és George adtak nekem még év elején. Leírta, hogy találhatom meg magamban az erőmet, és én sikeresen fel is tártam, csak véletlen túl sok mágiát szabadítottam fel...

- Elnézést, Dumbledore professzor, én csak gyakoroltam... - kezdte el utánozni őt Ron. - Ne tessék haragudni, de lehet, hogy legközelebb a kastélyt is felégetem...

- Ron! - szólt rá a fiúra Hermione.

- Jól van, de... Phyllis épphogy felfedezte az erejét, de "véletlenül" már kivirágoztatott egy több száz hektáros erdőt. Szerinted ez normális? - vihogott Ron. - Gondolj bele, mire lesz képes némi gyakorlás után!

- Remélem valami olyanra, ami zsenivé tesz engem bájitaltanból - sóhajtotta Harry, és egy egész mondatot átfirkált a dolgozatán.

A Black második látogatása után bevezetett biztonsági intézkedések miatt Harrynek, Phyllisnek, Ronnak és Hemrionénak le kellett mondaniuk arról, hogy esténként meglátogassák Hagridot. Az egyetlen alkalom, amikor beszélhettek a vadőrrel, a legendás lények gondozása óra volt.

Hagridot nagyon megviselte az ítélet.

- Én rontottam el. Csak hebegtem-habogtam. Azok ott ültek velem szemben a fekete talárjaikban, engem meg olyan lámpaláz fogott el, hogy folyton elejtettem a jegyzeteimet, és kiment a fejemből az összes dátum, amit kikerestetek nekem, lányok. Aztán felállt Lucius Malfoy, előadta a mondókáját, és a bizottság pontosan azt csinálta, amit parancsolt nekik...

- Még semmi sincs veszve! - győzködte nagy bőszen Ron. - Fellebbeztünk! Már dolgozunk az ügyön, Hagrid!

A többiekkel együtt a kastély felé sétáltak. Malfoy, aki előttük haladt Crak és Monstro társaságában, újra meg újra hátranézett, és gúnyosan a képükbe nevetett.

- Kár a gőzért, Ron - szólt csüggedten Hagrid, mikor elérték a kastély bejárati lépcsőjét. - Az öreg Malfoy a markában tartja a bizottságot. Most az a fontos, hogy megszépítsem Csikócsőr utolsó napjait. Tartozom neki ennyivel...

Hagrid a zsebkendőjébe temette arcát, sarkon fordult és elsietett a kunyhója felé.

- Nézzétek, bőg a behemót!

Malfoy, Crak és Monstro a tölgyfaajtón túlról hallgatóztak.

- Soha életemben nem láttam ilyen szánalmas alakot - vihogta Malfoy. - És még ez nevezi magát tanárnak!

Harry, Phyllis és Ron dühödten elindultak Malfoy felé, de Hermione megelőzte őket, és - CSATT!

Teljes erőből pofon csapta Malfoyt. A fiú megtántorodott. Harry, Phyllis, Ron, Crak és Monstro tátott szájjal bámulták a jelenetet. Hermione keze újra a magasba lendült.

- Ne merészeld még egyszer azt mondani Hagridra, hogy szánalmas, te gonosz... lelketlen...

- Hermione... - szólt tétován Ron, és megpróbálta elkapni a lány kezét.