Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.10. fejezet - A patrónus

Harry megmondta, hogy nem kételkedik Phyllis és Hermione jó szándékában, de attól még haragudott a lányokra. Néhány röpke óráig a világ legjobb seprűjét mondhatta a magáénak, de Phyllis és Hermione árulkodása miatt most már abban se lehetett biztos, hogy valaha viszontlátja a Tűzvillámot. Meggyőződése volt, hogy a seprűnek semmi baja, és ezt Phyllis szemébe is mondta.

- Viszont gondolj bele, milyen állapotban lesz a százféle átokkimutató vizsgálat után?!

- Harry, egy átokkimutató vizsgálat nem tart sokáig, főleg ha olyan képzett emberek csinálják, mint Madam Hooch és Flitwick professzor, mi több nem tesz semmit. Szétszedik és összerakják. Ennyi. Viszont téged nem lehetne összerakni, ha a seprű direkt a fúriafűznek csapna.

Ron még Harrynél is dühösebb volt. Szétszedni egy vadonatúj Tűzvillámot - ez az ő szemében felért egy emberiségellenes bűntettel.

Hermione és Phyllis azonban cseppnyi megbánást sem mutattak. Teljes meggyőződésük volt, hogy ha a seprűt nem is átkozták meg, Harry legalább nyugodt lélekkel használhatja, miután tényleg megbizonyosodott róla, hogy ártalmatlan.

Ron dühös tekintete és folyamatos zsémbeskedése viszont teljes mértékben kihúzta náluk a gyufát, hiába magyarázta el nekik Phyllis, hogy a Tűzvillámban semmilyen kár nem fog esni. Így hát inkább a könyvtárban kezdtek tanulni, és Hermione mostanság sokkal jobban örült a homályos polcok közötti ücsörgésnek, mint a klubhelyiségnek, ahol Ron folyton megvetően ciccegni kezdett, valahányszor meglátta őket.

Phyllis ezen nem csodálkozott. A lánynak annyi tanulnivalója volt, hogy éjszakába nyúlóan ült a vaskos kötetek felett minden nap. Viszont az meglepte, hogy Hermione a segítségét kérte.

Így míg Phyllis újabb anyagokat gyűjtött Csikócsőr tárgyalásához és megírta két példányban a rúnaismeret dolgozatukat, Hermione nyugodtan tanulhatott mugliismeretre és jóslástanra.

Észre se vették, a téli szünet elszállt, és a kastélyba visszatért az élet. A következő héten megkezdődött a tanítás. Eleinte senkinek nem fűlött hozzá a foga, hogy a fagyos januári reggelen két órát a szabad ég alatt töltsön - Phyllist kivéve -, de aztán kiderült, hogy Hagrid tűzgyíkokkal zsúfolt tábortüzet készített elő a számukra. Az óra szokatlanul kellemesen telt: nem volt más dolguk, mint rőzsét gyűjteni a tűz táplálására, és figyelni, hogyan mászkálnak a tűzimádó gyíkok fel és alá az izzó ágakon.

A szünet utáni első rúnaismeret még ennél is jobb volt, ugyanis Babbling professzor bejelentést tett közzé:

- Nos, most, hogy már megismerkedtünk a hieroglifák alapjaival, részletesebben is beleáshatjuk magunkat a jelek értelmezésébe. Egy hónap se kell, és a bonyolultabb mondatokat is meg fogjátok érteni, ha továbbra is rendesen tanultok.

Phyllis erre várt egészen mostanáig. Lelkesen rugózott a székén, és szaporán lejegyzetelt mindent, amit csak tudott.

Nemkevéssé várta az első sötét varázslatok kivédése órát is. Harryvel nem beszéltek sokat az elmúlt napokban, de közös céljuk, hogy legyőzzék a dementorokat, és egymás támogatása áthidalta ezt a kis problémát. Mikor egyszerre odasiettek Lupin professzorhoz az óra után, a tanár már tudta, miért keresik.

- Tudom mit szeretnétek - bólintott halványan mosolyogva. - Lássuk csak... mit szóltok a csütörtök este nyolc órához? A mágiatörténet-terem, azt hiszem, elég tágas... Még ki kell találnom, hogyan csináljuk a dolgot... Például... hogy min fogunk gyakorolni? Igazi dementort nem hozhatunk be a kastélyba...