Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.12. fejezet - Tom Denem naplója

Hermione hetekig feküdt a gyengélkedőn. Mikor a karácsonyi szünet végén a diákok visszatértek, mindenféle mendemonda kezdett keringeni az eltűnéséről. Természetesen mindenki azt gyanította, hogy ő is merénylet áldozata lett. A gyengélkedő körül nap mint nap rengeteg kíváncsi tanuló ólálkodott, így Madam Pomfrey bevetette jól bevált paravánját, hogy megóvja a szőrös arcú Hermionét a megszégyenítő pillantásoktól.

Harry, Phyllis és Ron minden este meglátogatták barátnőjüket. Mikor elkezdődött a tanítás, nap mint nap elvitték a házi feladatokat is.

- Ha nekem nőtt volna macskabajszom, nem gyötörném magam tanulással - mondta Ron egyik este, miközben egy halom könyvet pakolt le a lány éjjeliszekrényére.

- Ne butáskodj Ron, nem maradhatok le - méltatlankodott Hermione. Mostanában már jobb kedve volt, mert eltűnt a szőr az arcáról, és a szeme is folyamatosan visszabarnult. - Nincsenek esetleg újabb nyomok? - érdeklődött fojtott hangon.

- Nincsenek - rázta a fejét szomorúan Harry.

- Pedig olyan biztos voltam benne, hogy Malfoy az - mondta Ron, immár vagy századszor.

- Az meg mi? - kérdezte Harry, és a Hermione párnája alól kilógó aranyszínű valamire mutatott.

- Csak egy jobbulást kívánó képeslap - sietett a válasszal Hermione. Igyekezett eldugni a lapot, de Ron gyorsabb volt nála. Megkaparintotta, és hangosan olvasni kezdte:

" Granger kisasszonynak gyors felépülést kíván aggódó tanára, Gilderoy Lockhart professzor, bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa"

Ron undorodó képpel nézett Hermionére.

- Ezzel a párnád alatt alszol?

Hermionét azonban más kezdte foglalkoztatni.

- Phyllis, valami baj van? - kérdezte, és aggódva pillantott üres tekintetű barátnőjére.

- Hm? Mi? Ja... Igen... azaz nem, semmi baj... minden rendben... asszem elmegyek... van egy elintézni valóm... - motyogta a lány, majd felpattant, és kisietett a gyengélkedőből.

Ron és Hermione furcsállva néztek utána.

- Hát őt meg mi lelte? - kérdezte Ron Harryt.

- Azt hiszem, azóta ilyen szétszórt, hogy megittuk a főzetet. Szerintem magát hibáztatja amiatt, hogy Hermione félig macskává változott.

Hermione erre a szája elé kapta a kezét.

- Mégis, honnan szedi ezt a butaságot?

- Egyszer hallottam, ahogy valami olyasmit motyog, hogy miért nem tudta észrevenni, hogy a főzet hibás.

- Ezt egy képzett bájitalmester sem tudná megállapítani. Mégis miért várná el tőle az ember, hogy ilyesmire képes legyen?

- Saját magától kér túl sokat - rázta a fejét Harry. - Próbáltam beszélni vele, de mintha csak a falhoz szóltam volna. Értem én, hogy jó akar lenni bájitaltanból, de ez akkor is abszurdum.

Ezalatt Phyllis letrappolt a pincébe Perselushoz, aki szokás szerint a laborban volt. Amikor a férfi meglátta, letette a fiolát, ami éppen a kezében volt, és a lány felé fordult.

- Biztos vagy te ebben? - kérdezte.

- Holtbiztos.

- Akkor ülj le, és figyelj. A mérgekkel kezdünk.