Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

23. fejezet - A kétarcú ember

Mógus állt előttük.

- Tanár úr! - kiáltott fel döbbenten Harry. Phyllis, aki mögötte volt, csendben maradt. A feszültség, ami folyamatosan kikezdte az idegeit az elmúlt hetekben, most erősebb volt, mint valaha.

Mógus elmosolyodott. Arcán nyoma sem volt a meglepetésnek.

- Bizony, én vagyok az. - felelte higgadtan - Számítottam rá, hogy itt találkozunk, Potter.

- De hát azt hittem, hogy Piton...

- Perselus? - Mógus felnevetett, de nem olyan félénken, mint szokott, hanem hideg, éles kacajjal - Nos igen, Perselusról inkább feltételezné az ember. Bevallom, kapóra jött nekem az a nagyra nőtt denevér. Ha ő ott van, ki gyanúsítaná sze-szegény da-dadogós Mógus professzort?

- De hát Piton meg akart ölni!

- Nem, nem tévedés. Én próbáltalak megölni. A barátod, Granger kisasszony belém ütközött, amikor a kviddicsmeccsen Piton felé rohant, hogy felgyújtsa a talárját. Elestem, és megszakadt a kapcsolat. Még néhány másodperc, és leráztalak volna arról a seprűről. Már előbb is sikerült volna, ha Piton nem mormol ellenátkot, hogy megmentsen téged.

- Piton meg akart menteni engem!?

- Úgy tudtam! - kiáltott fel Phyllis, és Harry mellé ugrott. Az igazának bizonyossága egy pillanatra még az idegességét is elfeledtette vele. Harry szemébe nézett, olyan hévvel, hogy a fiú lépett egyet hátra - Megmondtam! Megmondtam, hogy apa nem lehet az, aki el akarja lopni a követ! Igazam volt! Igazam van!

Mógus döbbenten nézett Phyllisra, akit csak most vett észre.

- Piton? - kérdezte döbbenten, de gyorsan visszatért a nyugodtsága - Ám a lány jól mondja. Mit gondolsz, Potter, miért akarta ő vezetni a következő mérkőzéseteket? Hogy újból ne próbálkozhassak. Túlzásba vitte az óvatosságot, hiszen Dumbledore jelenlétében úgysem tehettem semmit. Az összes többi tanár azt hitte, Piton a Griffendél vereségét akarja. Mi tagadás gondoskodott róla, hogy senki se kedvelje... de lám, hiába fáradozott, hiszen most úgyis végzek veled.

- Nem. Nem fogom hagyni. - állt Harry elé Phyllis.

- Ó, dehogynem. És mint nem várt csoda, még meg is bosszulhatom Perselust, amiért akadályozta a munkámat. - Mógus elmosolyodott, s csettintett egyet - Itt és most fogom megölni a drágalátos kislányát is.

Egy szempillantás alatt erős kötelek hurkolódtak Harry és Phyllis köré.

- A kíváncsiságod az életebe kerül Potter. Nem volt szép, hogy a mindenszentek előtti napon elcsatangoltatok a többiektől. Biztosra vettem, hogy megláttatok, mikor elmentem megnézni, mi őrzi a követ.

- Maga szabadította ránk a trollt? - kérdezte Phyllis, miközben a köteleit feszegette.

- Természetesen. Nem titok, hogy értek azokhoz a bestiákhoz - láthattátok, hogy elbántam azzal is, ott a szomszédban. Sajnos, amíg mindenki más fejvesztve szaladgált, Piton, aki már akkor is gyanakodott rám, egyenesen a harmadik emeletre sietett, hogy megelőzzön... Bosszantó volt - nem elég, hogy a troll nem végzett veletek, de az a háromfejű kutya sem harapta le tisztességesen Perselus lábát... Most pedig várjatok, és maradjatok csendben. Meg kell vizsgálnom ezt a furfangos tükröt.

Phyllis csak ekkor nézett körül alaposabban a helyiségben. Mógus háta mögött Edevis tükre állt...

- Ha megfejtem a tükör titkát, végre enyém lesz a kő. - mormolta Mógus a díszes keretet tapogatva - Ez a varázslat Dumbledore-ra vall... de ő most a minisztériumban van... és mire visszatér, már bottal ütheti a nyomomat.