Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

21. fejezet - A terv

Phyllis később maga sem értette, hogy sikerült letennie a vizsgákat - hiszen végig attól rettegett, hogy egyszer csak nyílik az ajtó, és beront rajta Voldemort, hogy megölje Harryt. Szinte percenként az ajtóra sandított, és minden nagyobb zajra összerezzent. A napok azonban teltek-múltak, s Bolyhoska továbbra is kitartóan morgott fent a harmadik emeleti folyosón.

Beköszöntött a kánikula. Tikkasztóan meleg volt abban a teremben is, ahol a diákok az írásbeli dolgozataikat körmölték.

Az írásbelik mellett gyakorlati vizsgák is voltak. Flitwick professzor egyenként behívta a diákokat, majd azt a feladatot adta nekik, hogy táncoltassanak végig egy ananászt az asztalon. McGalagonynál egy egeret kellett tubákos szelencévé változtatniuk. Piton, mint mindig, eszméletlenül nehéz vizsgával készült a számukra, és végig ott állt a reszkető diákok mögött, akik rémülten próbálták előkaparni emlékezetükből a felejtés italának hozzávalóit.

Harryn látszott, hogy rettentően igyekszik, annak ellenére, hogy a sebhelye szinte szüntelenül fájt az erdős incidens óta. Neville azt hitte, hogy vizsgadrukkban szenved, ezért nem alszik éjszakánként - pedig az igazi ok az volt, hogy Harryt ismét kísérteni kezdte Phyllis álmának homályosabb változata, amiben most már egy vértől csöpögő, csuklyás alak is szerepelt.

Ront és Hermionét szemmel láthatólag nem izgatta a varázserejű kő sorsa - talán, mert nem látták, amit Harry látott az erdőben, és égő sebhely sem volt a homlokuk közepén. Ahogy Harry sebhelye egyre csak fájt az idő haladtával, úgy lett Phyllis egyre ingerlékenyebb. Testvére folyamatos mágikus fájdalma egy furcsa, bizsergő érzést generált benne, ami folyamatosan azt súgta, hogy Harryt bármikor megtámadhatják, ezért állandóan feszült volt, amiből kezdett nagyon elege lenni. Viszont ezzel végre talált egy tiszta bizonyítékot Perselus ártatlansága mellett: Az érzés nem fokozódott, ha elmentek a tanár mellett, vagy amikor a vizsgáján ültek.

- Miért? - kérdezte értetlenül Hermione - Ez képes fokozódni?

- Igen. Néha, amikor a folyosón megyünk, elkezd erősödni, majd hirtelen gyengülni. - válaszolta Phyllis - Mintha elmenne mellettem.

Hermione a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy nem hisz Phyllisnak.

Az utolsó vizsgájuk mágiatörténet volt. Egy álló órán át kellett az önkeverő üst feltalálójának és más, rég elfeledett, vén varázslónak a nevét és tetteiket sorolni - de vigasztalta őket a tudat, hogy ezután egy hosszú, csodás hét vár rájuk, amikor nem lesz más dolguk, mint a vizsgák eredményeit latolgatni. Mikor Binns professzor kísértete végre rájuk szólt, hogy tegyék le a pennát, Phyllis feszültsége ellenére együtt ujjongott a többiekkel.

- Ez könnyebb volt, mint hittem - szólt Hermione, mikor a vidám siserehaddal kitódultak a meleg napfényben fürdő parkba - Fölöslegesen tanultam meg a vérfarkasok 1637-es etikai kódexét meg Eszelős Elfric felkelésének történetét.

- Szerintem ebben minden fölösleges. - nyögte Phyllis.

A négy jó barát lesétált a tóhoz, és letelepedett egy fa alá. Lee Jordan és a Weasley ikrek is ott múlatták az időt. A vízen lustán lebegő óriáspolip karjait csiklandozták.

- Isten veled, tanulás. - sóhajtott Ron, és elnyúlt a puha pázsiton - Ti is lehetnétek egy kicsit vidámabbak, Potterék. Csak egy hét múlva tudjuk meg, milyen pocsékul sikerültek az írásbelik, szóval nincs miért aggódni.

Harry megdörzsölte a homlokát.

- Csak tudnám, mit jelent ez a fájdalom! - fakadt ki tanácstalanul - Folyton sajog a sebhelyem... Korábban is fájt néha, de nem ilyen sokáig.