Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.2. fejezet - Nyaralás

Phyllis mélyet szippantott a fenségesen tiszta, friss levegőből. A tenger hullámzásának zaja elfeledtette vele a hopponálás kellemetlenségét, s megnyugvással töltötte el. Az angol tengerparton sosem volt, így nem tudta ezt mihez hasonlítani, de elámult, mikor látta, hogy a tavak szürke vizével ellentétben a tenger kristálytiszta. A hullámok a partot mosták, s a kicsiny ráknyomok teljesen jól látszottak a víz alatt is. Legszívesebben azonnal belerohant volna a gyönyörű, távol már mélykék vízbe. Perselus mintha legilimenciát használt volna, úgy mondta.

- Most még ne menj bele. Fél óra múlva találkozunk Malfoyékkal. Ugye nem akarod összekoszolni a ruhádat?

- Nem. - mondta Phyllis, de nem vette le a szemét a tengerről. Elindultak a homokos parton Malfoyék nyaralója felé. A hatalmas, krémfehér ház irreálisan nagy volt, még távolról is. Tizenöt percnyi gyaloglás után elérték az épületet, s Perselus megnyomta a fehér, másfél méter magas kőfalon lévő csengőt.

A csilingelés kihallatszott a házból, s nemsokára megjelent egy karcsú, magas nő. Csinos vonásai voltak, s szőke haja elegánsan és szálegyenesen súrolta a vállait.

- Áh, Perselus! - mosolyodott el. Lelépdelt a bejárati lépcsőn, s kinyitotta a fehér kovácsoltvas kaput.

- Hát épségben ideértetek!

- Igen, minden simán ment. Úgy tizenöt percnyire innen hopponáltunk. Ha jól emlékszem, Lucius azt mondta, hogy innen nem messze már muglik is lehetnek, így nem árt vigyázni.

Erre a nő elfintorodott.

- Lucius mindig óvatos, de muglit még nem nagyon láttunk itt. Ez egy magánpart.

Phyllis megrökönyödve nézett körül. Hibátlan, gyönyörű növényzet, kék tenger, sima homok, ameddig a szem ellát... ez mind a Malfoyoké!?

Gyorsan becsukta a száját, s a nő felé fordult.

- Jó napot kívánok, Phyllis Lily Piton vagyok. - mondta. A nő rámosolygott.

- Áh, szóval te vagy Perselus lánya. Narcissa Malfoy vagyok, örvendek. Én vagyok Draco anyja. - kezet ráztak.

Phyllisnak csak most tűnt fel, hogy a nő egy rendkívül elegáns, zöld és fehér ruhát visel. Volt ízlése, az biztos. A lány szürke kisegérnek érezte magát Mrs. Malfoy mellett.

- Gyertek, kerüljetek beljebb. Lucius és Draco bent vannak.

Phyllis és Perselus felbaktattak Mrs. Malfoy mellett a bejárati lépcsőn, majd beléptek a házba. Phyllis most ámult csak el igazán. A berendezés gyönyörű volt. Minden bútor ugyanolyan, letisztult, mégis elegáns stílusú volt. A falak többsége a zöld világosabb árnyalatit képviselte, és az ezüst dekorációk kiegészítették a bútorokat. Phyllis úgy érezte, mintha Mardekár klubhelyiségébe csöppent volna, a sötétzöld ülőgarnitúrák és szőnyegek pedig csak tetézték ezt.

Kicsit viszolygott a stílustól, - elvégre Griffendéles volt, aki a vörös-arany környezetet szokta meg, - de attól még elismerte, hogy szép, és volt érzéke annak, aki berendezte.

Lucius Malfoyt pillantotta meg, aki a nappaliból lépett elő.

- Perselus. - a két férfi kezet rázott - Öröm titeket itt látni.

- Mi pedig köszönjük a meghívást. - mosolygott a fekete hajú férfi, de Phyllis látta, hogy nem őszintén.

- Jó újra látni, Mr. Malfoy. - köszönt Phyllis.

- Szívesen látunk titeket. - mosolygott Narcissa. Phyllisnak kezdett elege lenni. Félt, hogy vagy rátör a nevetés, vagy elhányja magát. Utálta ezt a negédes társalgást, aminek semmi értelme nem volt.