Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.14. fejezet - Az első lecke

Másnap a diákok kastélyszerte szigorított biztonsági intézkedéseket tapasztaltak. Flitwick professzor kiképezte rá a tölgyfaajtót, hogy felismerje Sirius Blacket. Frics egész nap fel-alá szaladgált a folyosókon, és a falak repedéseitől az egérlyukakig mindent bedeszkázott. Sir Cadogant érdemei elismerése nélkül felmentették tisztségéből, és festményével együtt visszaköltöztették a kihalt hetedik emeleti lépcsőfordulóba. A Kövér Dáma, aki időközben teljes restauráláson esett át, újra elfoglalta őrhelyét. Rettegése azonban még mindig nem múlt el, és csak azzal a feltétellel volt hajlandó visszatérni állásába, ha őt magát is őrzi valaki. Szerződtettek hát a védelmére néhány tagbaszakadt biztonsági trollt, akik fel-alá cammogtak a folyosón, mordulásokkal beszélgettek, és időtöltés gyanánt a furkósbotjaikat méricskélték.

A harmadik emeleten járva Phyllisnek szemet szúrt, hogy a félszemű boszorka szobrát nem őrzik, és nem is kerítették el. Úgy tűnt, Fred és George nem alaptalanul állították, hogy rajtuk kívül senki nem tud a szoborból kiinduló titkos alagútról.

- Szólnunk kellene a tanároknak - sziszegte egy nap Hermione bájitaltanórán.

- Már tisztáztuk, hogy Black nem azt az utat használja. És különben is, hatalmas bajba sodornánk az ikreket és Harryt is - érvelt ellen Phyllis.

- De te is nagyon jól tudod, hogy Harry újra használni fogja az alagutat, és ki fog szökni Roxmortsba.

- Tudom - sóhajtott Phyllis, és beleszórta a madárcsontokat a főzetükbe, ami ettől rögtön elérte a tankönyvtől várt minőséget.

A maga részéről úgy döntött, nem fogja többé használni az alagutat. Perselust látszólag rettentően megviselte a megtámadása, és nem akart még több aggodalomra adó okot belevarrni nevelőapja nyakába.

A másik dolog, ami miatt így döntött, az Harry volt. Testévre nagyon megijedt, mikor megtámadták, és azóta teljesen kibékültek egymással. Néha közösen próbálták megoldani Ron és Hermione viszályát, de erre még mindig nem találtak olyan beszédhelyzetet, ahol legalább az egyikük ne sértődött volna meg.

Harry nem tartotta veszélyesnek a roxmortsi kijárásokat, és személyes véleménye szerint ha magával viszi a láthatatlanná tévő köpenyt, nem eshet bántódása. Ezt Phyllis teljesen más szemmel nézte.

- Black betört a hálótermetekbe, szerinted a faluba nem tudna bejutni?

- Azért mondod ezt, mert féltesz - vágott vissza Harry.

- Igen, és jó okom van rá!

- Téged támadtak meg, nem engem!

- Csak mert téged meg megölni akartak!

- Ne viselkedj már úgy, mintha az anyám lennél!

- Mivel egyikőnknek sincs már olyan, kötelességem vigyázni rád! - kiáltott rá kétségbeesve Phyllis.

Harry lehajtotta a fejét, mikor rájött, mit mondott.

- Bocsánat, nem így értettem...

- Harry - Phyllis békítően megölelte. - Ha bármi történne veled, beleőrülnék, érted? És mivel a nővéred vagyok, anya megkért engem, hogy vigyázzak rád, mielőtt...

- Mielőtt elvesztettük - bólintott csendesen a testvére.

- Igen. Láttam az egyik álmomban, ahogy erre kért. És én megígértem neki. Aggódok miattad. Jobban, mint bármi másért.

- Rendben, megfontolom, hogy lemegyek-e vagy sem.

- Köszi.

- Akkor te biztos nem fogsz lejönni?