Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.25. fejezet - Bagolyposta

Harry, Ron és Hermione másnap délben hagyták el a gyengélkedőt. A kastély csendes és kihalt volt; csupán néhány első- és másodéves kószált a folyosókon, a többi diák Roxmortsban ünnepelte a tanév végét. Ron és Hermione nem vágyott a faluba, Harry nem mehetett le, Phyllist pedig amúgy is meg kellett keresniük.

Lesiettek a márványlépcsőn, és már fordultak volna a pincébe vezető folyosóra, mikor megpillantották a lányt, aki épp a lépcső felé tartott. Vállán Chi üldögélt, kis karjaival a pólójába kapaszkodva. Phyllis átöltözött, mivel már nem a múlt éjszakai sáros, szakadt talár lógott rajta.

– Phyllis! – sikkantott Hermione, és barátnőjéhez szaladt.

Harry és Ron futólépésben követték. Hermione Phyllis nyakába vetette magát, úgy kiáltotta:

– Annyi mesélni valónk van, el se hiszed!

Phyllis sután visszaölelt, s Harry döbbenten vette észre, hogy a hajából hiányzik a szín, ami hirtelen örömében először fel sem tűnt neki. Ikertestévre sápadt volt, szeméből mélységes beletörődés sütött.

– Phyllis... – hebegte Hermione.

– Mi történt? – fogta meg a kezét Harry, mire Phyllis megszorította azt.

– Dumbledore megtudta.

Ron még a pislogást is abbahagyta egy jó fél percre.

– Hogy... mi? – nyögte döbbenten Hermione.

– Lupin mondta el neki – folytatta Phyllis. – Miután látott a vizsgán... apával is beszélt, csak közben elájultam, így később tudtam meg, hogy nem fogják nyilvánosságra hozni egyenlőre.

Hermione a szívére szorította a kezét, Ron eltátotta a száját. Harry hevesen megölelte Phyllist.

– Akkor nem olyan nagy a gond – suttogta, és végigsimított nővére szürke haján. – És amúgy is... van egy jó hírünk.

– Mi? Micsoda? – pillantott rá Phyllis.

– Sirius megmenekült, Csikócsőrrel az élen. Együtt repültek el az éjszakában.

– MICSODA?!

Phyllis akkorát kiáltott, hogy a közelben lévő portrék mind feléjük fordultak. Harry felkuncogott, és a tölgyfaajtó felé intett.

– Megbeszéljük kint? A szokásos fa alatt. Úgy tűnik, mindenkinek van mit mesélnie.

Átvágtak a nyári napfényben fürdő parkon, s letelepedtek a tópart mellett álló fa tövébe. Phyllis mindenféleképpen tudni akarta, mi történt velük, így először ők kezdtek bele a történetükbe. Harry, Ron és Hermione egymás szavába vágva ecsetelték neki a többfelvonásos kalandot, mely során Harry és Hermione visszautaztak az időben, kiszabadították Csikócsőrt, és megmentették Siriust.

Phyllis csillogó szemmel hallgatta őket, és Harry legnagyobb örömére a hajába szép lassan visszatért a szín. Ezek szerint csak az nyomta eddig a lelkét, hogy Siriuson nem tudott segíteni.

– Megmenekültek – dőlt hátra Phyllis boldogan, és hunyorogva a lombok közé pillantott. A levelek között ragyogó festékpöttyökként hullott arcára a napfény. – El se hiszitek, mennyire megkönnyebbültem.

– Én viszont korántsem – ingatta a fejét Hermione. – Mi történt, miután Dumbledore megtudta, hogy Potter vagy?

Phyllis erre felült, és végignézett mindhármukon. Harry feszülten várta a választ.