Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.2. fejezet - A dementor

- Apa, nézd - mutatott Phyllis az egyik körözési plakátra, mikor a Foltozott Üst hátsó udvaráról kiléptek az Abszol útra.

Black meredt rájuk, de úgy tűnt, nevelőapja még csak rá se bír nézni a képre. Az egész varázslótársadalmat megrázta a férfi szökése, aki elmondások szerint Voldemort jobbkeze volt, de Perselus reakciója valahonnan mélyebbről jöhetett. Talán volt alkalma találkozni Blackkel a háború alatt...

- Semmi esetre ne maradj el tőlem - figyelmeztette a lányt. Fekete talárja folyóként hullámzott mögötte, ahogy sietősen rótta a macskaköves, girbegurba utcát.

Phyllis felzárkózott mellé, és igyekezett tartani a tempót, habár eléggé nehezére esett.

- Akkor ma találkozni fogunk Dracoékkal? - kérdezte.

- Nem. Sietni fogunk, így lemondtam azt a találkozást.

- Oh... - Phyllis elkeseredve trappolt mellette.

Pedig nagyon várta ezt a napot. Hedvig két napja se szó, se beszéd elment, ami kissé elszomorító volt. Phyllis arra gondolt, hogy a bagoly valószínűleg visszament Harryhez, hiszen pont letelt az egy hét. Pedig élvezte a társaságát, és Might és Chi is szerették.

A fekete, fehér lábú kandúr eleinte óvatosan közeledett felé, de végül ugyanannyira megkedvelte, mint a kis növényszerű lény, akiről továbbra se tudta senki, hogy pontosan mi is lehet.

Perselus olyan gyorsan intézte el az összes bevásárlást, amilyen gyorsan csak lehetett. Mire Phyllis kettőt pislogott, már szinte végeztek is.

Madam Malkin Talárszabászatában tudott csak fellélegezni, ahol végre elég volt egy helyben állnia. Amíg a mosolygós boszorkány méretet vett róla, látta, ahogy Perselus türelmetlenül dobol a kassza asztalán és folyamatosan a kint lévő, dolgukra siető embereket figyeli.

Mikor kifizették az új ruháit, az utolsó állomásra, a Czikornyai és Patzába mentek. A könyvesbolt kirakata elé lépve mindketten meghökkentek. Az üveg mögött a szokásos rajztábla méretű, aranybetűs varázskönyvek helyett egy tágas vasketrec állt, benne vagy száz öntudatra ébredt könyvvel. Az agresszív nyomdatermékek fáradhatatlanul püfölték és marcangolták egymást; csak úgy röpködtek körülöttük a kitépett lapok.

Phyllis elővette az olvasmánylistát, és végigböngészte. Az első helyen a Szörnyek szörnyű könyve című mű állt. És pontosan ez a cím volt olvasható az összes megbolondult könyv megtépett borítóján.

Mikor beléptek az üzletbe, a boltos nyomban odasietett hozzájuk.

- Roxfort? - kérdezte köszönés helyett. - Az új könyveidért jöttél?

- Igen. Kérek szépen egy...

- Menj odébb - a boltos türelmetlenül félresöpörte Phyllist, majd felhúzott egy pár vastag bőrkesztyűt, kezébe vett egy hosszú, göcsörtös sétabotot, és már indult is a szörnykönyvek ketrece felé.

Kinyitotta a tetejét, és megpróbált egyet elkapni a dühös olvasnivalók közül. Nagy nehezen sikerült neki, és miután megszerezte a vergődő, harapós kötetet, egy madzaggal össze is kötözte.

- Tessék - szólt nyúzottan, és átnyújtotta Phyllisnek a mérges könyvet.

- Öhm.. köszönöm - a lány a hóna alá csapta a példányt, majd ránézett az olvasólistára.

Hirtelen szakadó papír zaja hallatszott. Két szörnykönyv elkapott egy harmadikat, és azon voltak, hogy kettétépjék.

- Elég volt! Eresszétek el! - kiabált a boltos, s a sétabotot a rácsok közt bedugva szétkergette a verekedőket. - Soha többet nem rendelek ezekből! Ez kész őrültekháza! Nem bosszankodtam ennyit a Láthatatlanság láthatatlan könyve óta! Abból is megvettünk kétszáz példányt, egy vagyonba került, és szőrén-szálán eltűnt az összes... Nos akkor, van még valami, amit adhatok?