Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.6. fejezet - Halloween

Nem kellett hozzá sok idő, a sötét varázslatok kivédése a legtöbb roxfortos diák kedvenc tantárgya lett. Csak Draco Malfoy és mardekáros társai köszörülték továbbra is a nyelvüket Lupin professzoron.

- Nézzétek meg, hogy néz ki! - jegyezte meg fojtott hangon Malfoy, valahányszor megpillantotta a tanárt a folyosón. - A régi házimanónknak is jobb ruhái voltak.

A többi diák azonban már rég nem törődött Lupin elnyűtt ruháival. A professzor további órái is épp oly izgalmasnak bizonyultak, mint az első. A mumusok után a rőtsipkásokról esett szó; ezek a csúf, kicsi, koboldszerű lények olyan helyeken ólálkodnak, ahol valaha vérontás történt. Vártömlöcökben és elhagyott csatamezők gödreiben leselkednek az arra tévedőkre, hogy jól elagyabugyálják őket. A rőtsipkások után a kappák következtek. A pikkelyes majmokra emlékeztető undok vízi szörnyek abban lelték örömüket, ha úszóhártyás kezükkel jól megszorongathatták a gyanútlan fürdőzők nagylábujját.

Phyllis azt kívánta, bár minden órát annyira élvezne, mint a sötét varázslatok kivédését. Harry szerint a legrosszabb a bájitaltan lett. Perselus az utóbbi időben tényleg nagyon bekeményített, és nem is volt kérdés, miért. Az iskolát széltében-hosszában bejárta a történet, hogy a mumus Perselus alakját vette fel, s Neville belebújtatta őt a nagymamája ruháiba. Perselus valahogy nem találta viccesnek az esetet. Már Lupin professzor nevének említésére is vészjóslóan villogni kezdett a szeme, még a szokásosnál igazságtalanabbul bánt Nevillel.

Ez Phyllis számára két dolgot eredményezett: Először is, a sötét varázslatok óra eseményeit életében először csak a barátaival tudta megbeszélni, másodszor pedig Neville párja lett minden bájitaltan órán, hogy a fiú képes legyen lépést tartani velük.

Phyllis a mágiatörténet órákon szinte mindig elaludt, ami megszokott volt nála, de ugyanúgy megkapta a kegyetlenül nehéz házi dolgozatokat, amiket csak a könyvtárban való több órás kuksolás után tudott csak megírni. Hermionét nem akarta zaklatni a házi feladataival, mivel a lányon látszott, hogy nélküle is van elég baja.

Harry szép lassan beleőrült a jóslástanórákba, mialatt a legendás lények gondozását sem élvezte senki.

Az eseménydús első óra után a többi a másik végletbe csapott át. Hagrid elvesztette az önbizalmát, s most hétről hétre a világ talán legunalmasabb állatai, a futóférgek gondozását gyakoroltatta diákjaival.

- Kinek jut eszébe egyáltalán gondozni ezeket? - mérgelődött Ron, miután újabb órát töltöttek azzal, hogy felaprított salátaleveleket tuszkoltak le a futóférgek nyálkás torkán.

Október elejétől kezdve azonban Harrynek olyan elfoglaltsága akadt, ami bőven kárpótolta az élvezhetetlen tanórákért. Közeledett a kviddicsévad kezdete, s Oliver Wood, a griffendélesek csapatkapitánya csütörtökre szezonnyitó taktikai értekezletet hívott össze.

Phyllis ennek hatására szintén elkezdte gyakorolni a seprűakrobatikát, de egyszer sem zavarta meg az edzéseket. Oliver hetedéves volt, így ez volt az utolsó esély, hogy megszerezzék a kviddicskupát, ami a fiú legnagyobb álmai között szerepelt.

A csapat minden tagja elszánt lelkesedéssel vetette bele magát a heti három alkalommal tartott alapozó edzésekbe. Az idő mind hidegebbre fordult, s a napok is egyre rövidültek, de nem volt annyi sár, olyan jeges szél vagy eső, ami elhomályosíthatta volna a csapat lelki szemei előtt lebegő kividdicskupa ezüstös csillogását.

Egyik este, mikor edzés után Harry átfázva, dermedt tagokkal, de elégedetten belépett a Griffendél toronyba, a klubhelyiségben izgatott, lármás sokaságot talált.