Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.18. fejezet - Patkány, macska és kutya

Harry, Phyllis, Ron és Hermione a döbbenettől megkövülten álltak a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében. A nap utolsó sugarai vérvörös sávot rajzoltak a park füvére. Azután egyszerre elnyújtott óbégatás hangzott fel a hátuk mögött.

- Ez Hagrid - motyogta Phyllis. Ösztönösen megfordult, hogy elinduljon a kunyhó felé, de Harry és Ron elkapták a karját.

- Nem mehetünk vissza - szólt Ron, aki maga is holtsápadt volt. - Hagrid még nagyobb bajba kerül, ha kiderül, hogy jártunk nála.

Hermione alig kapott levegőt a döbbenettől.

- Hogy tehettek ilyet? - suttogta rekedten. - Hogy tehettek ilyet?

- Gyertek - mondta Ron, s összeszorította fogait, hogy ne vacogjanak.

Óvatos léptekkel továbbindultak a kastély felé, ügyelve arra, hogy a köpeny mind a négyüket eltakarja. Ekkor már rohamosan sötétedett - az egész parkra ráterítette nagy bűvös köpenyét az alkonyat.

- Nyughass már, Makesz - sziszegte Ron, és a mellkasára szorította a kezét. A patkány vadul kapálódzott. Ron újra megállt, hogy visszatuszkolja a zsebébe.

- Mi ütött beléd, bolond patkány? Nyughass... AU! Megharapott!

- Ne kiabálj - szólt rá suttogva Hermione. - Caramel bármelyik percben kijöhet...

- De ha egyszer nem marad nyugton...

Makesz erejét megsokszorozta a rettegés, s Ron egyre nehezebben bírta a markában tartani.

- Csak tudnám, mi baja!

Phyllis már tudta. A sötétben egy sárgán villogó szempár és a hozzájuk tartozó szőrös test kúszott feléjük a fűben - Csámpás. Hogy a macska látja őket, vagy csak Makesz visítását követi, azt nem lehetett tudni, de végeredményben mindegy is volt.

- Csámpás! - szólt fojtott hangon Hermione. - Csámpás, menj innen! Menj innen, nem hallod?!

A macska azonban nem tágított.

- Makesz... NE!

Hiába - a patkány kitornászta magát Ron ujjai között, leugrott a fűbe, és futott, ahogy a lába bírta. Csámpás üldözőbe vette; mielőtt Harry, Phyllis és Hermione észbe kaptak volna, Ron is kiugrott a köpönyeg alól, és eltűnt a sötétben.

- Ron!

A másik három tanácstalanul egymásra nézett - azután ők is futásnak eredtek. A köpeny zászló módjára lobogott mögöttük. Hallották Ron lépteinek zaját, és még inkább dühös kiáltásait:

- Hagyd békén... Sicc! Makesz, gyere ide!

Hangos puffanás hallatszott.

- Megvagy! Tűnj innen, undok vadállat!

Harry, Phyllis és Hermione kis híján keresztülestek barátjukon. Ron hason feküdt a fűben, de amit akart, azt elérte: Makesz ismét a zsebében volt. Most már mindkét kezét a ficánkoló púpra szorította.

- Gyere - zihálta Hermione. - Bújj vissza a köpeny alá... Dumbledore és a miniszter... mindjárt kijönnek...

Mielőtt azonban újra elrejtőzhettek vagy akár csak lélegzethez jutottak volna, hatalmas mancsok tompa dobogása ütötte meg a fülüket. Valami közeledett feléjük... a következő pillanatban már azt is látták, hogy mi: egy óriási, sárgás szemű, éjfekete kutya.

Phyllis rögtön felismerte benne az állatot, amit az ablakból látott. A pálcája után kapott, de már későn - a kutya egy hatalmas ugrással rájuk vetette magát, s mellső mancsai Harry mellkasának csapódtak. Harry megtántordott, és hanyatt esett, magával rántva Phyllist. A lány szinte érezte a kutya forró leheletét, és már puszta körömmel támadt volna, csak hogy megvédje Harryt a villanó fogaktól.