Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.3. fejezet - Repülés

Draco a lába közé kapta a seprűjét, majd Phyllisra nézett, aki ugyanígy tett.

- Oké. Jól fogod a seprűt, de egyenlőre ne száguldj majd olyan gyorsan, mert le is eshetsz.

Phyllis prüszkölve felnevetett.

- Te most meg akarsz tanítani repülni? - kacagta.

- Igen. - válaszolt egy kicsit elbizonytalanodva Draco - Még sosem ültél seprűn, nem?

- De. Egész évben. Heti legalább háromszor. Bemutatom szerény személyemet, mint a Roxfort szabályszegő királynőjét. - mondta Phyllis, majd kilőtt az ég felé.

A Nimbusz Kétezer-egyes nem sokban különbözött Harry Kétezresétől, de Phyllis érezte, hogy ez egy még inkább tökéletesített példány. Pöccintésre fordult, s mintha egy kicsit erősebb is lett volna a tartása. Gondolta, mi lenne, ha a ragyogó víz felett ki is próbálná a strapabíróságát...

Draco, aki ekkor már mellette száguldott, felkiáltott rémületében, mikor Phyllis felállt a seprűn, úgy, mintha szörfözne. Ezután kézállásba tornázta magát, s úgy irányította a seprűt. Majd hirtelen fejjel lefelé fordította a Kétezer-egyest, és innentől két kézzel kapaszkodva lógott rajta. Egyik térdét beakasztotta a nyélbe, a másik lábát pedig a tenger felé feszítette, majd elengedte a nyelet. Mikor visszaült, már messze jártak a parttól.

Draco mellől leszállt egész a víztükörig, s kezével végighasította a kék tengert. Látta a víz alatt elillanó halakat. Ekkor kilőtt az ég felé, s felröppent egész a felhőkig. Egy percre megállt, s elgyönyörködött az elé táruló képben.

Amerre csak nézett, a tengert látta, s a mellette elrepülő madarakat. Olyan természetesnek és megszokottnak hatott az, hogy a levegőben van, hogy úgy érezte, hazaért. Draco felröppent mellé, s pár csendes pillanat után megszólalt.

- Nem is mondtad, hogy megtanultál repülni.

- Harry kölcsönadta nekem a seprűjét, azon gyakorolhattam. Este, mindig az edzésük után.

- Tehát egész évben megszegted a szabályokat, miszerint elsősök nem repülhetnek.

- Pfff... Kit izgat? Az talán a legkisebb kihágásom. Amikor még nem diák voltam, rengetegszer kimentem éjszaka, bementem Freddel és George-al a tiltott rengetegbe, idegesítettem Fricset, varázsoltam a folyosón, és így tovább. Apa persze mindig kiakadt.

Draco elmosolyodott. Vicces volt hallgatni Phyllis gyerekkori történeteit. Még sokáig beszélgettek a felhők között, bújócskáztak a fehér rengetegben, majd alig győztek visszatalálni.

Mikor visszaértek, a felnőttek már kint voltak, s Perselus idegesen járkált fel-alá.

- O-ó. - Phyllis összehúzta magát, úgy landolt a víz szélén. Draco mellé érkezett.

- Nos. - Perselus karba tett kézzel - Ha jól emlékszem, arra kértünk titeket, hogy ne menjetek messzire.

- Igen...

- És ti mégis messzire mentetek.

- Igen...

- Akkor viseld a következményeket, Lily. Ma már nincs több repülés.

- Egyetértek. - bólintott Narcissa - Ez megfelelő büntetés neked is, Draco.

- Ne már! - hisztizett egyszerre a két gyerek.

A napok teltek és múltak. Phyllis és Draco minden nap repültek és fürödtek, egyszer még egy varázslók számára fenntartott strandra is elmentek, ahol szabad volt a varázslás. Ettek halkan dudorászó, furcsa vattacukrot, és megnézték az esti tűzijátékot, ami különleges módon mozgott, s csodás mintákat varázsolt az égre, a muglik egyszerű fénykörei helyett. Malfoyék elvitték őket egy rendkívül elegáns étterembe, ami roppant kínosra sikeredett, mivel Phyllis a rendelést eleve azzal kezdte, hogy kaphat-e a húshoz ketchupot.