Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.5. fejezet - Gilderoy Lockhart

Másnap Phyllis Hermionével ment le reggelizni. A fiúkhoz semmi kedve nem volt szólni, viszont a Griffendél asztalánál Harry felpattant, mikor meglátta, s kis habozás után Ron is feltápászkodott a pirítósa mellől.

- Phyllis! - kezdte Harry - Csak azt szeretném mondani, hogy bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésünk miatt. Elsősorban nem téged akartunk lerázni, hanem Percyt, de valahogy téged is sikerült felbosszantanunk. - mondta a fiú, miközben szégyenkezve lesütötte zöld szemeit.

Phyllis egy darabig csendben emésztgette a bocsánatkérést, majd megszólalt:

- Rendben, megbocsátok. - mondta, s erősen rákoppintott mindkét fiú fejére - De ilyet többet nem merészeljetek csinálni. Egyébként is. Miért jöttetek egy repülő kocsival?

- Hát... igazából az apa kocsija volt... - motyogta Ron.

- Micsoda!?

- Igen. Ugyanis nem tudtunk átmenni a falon a vonathoz, mert valami elzárta. Nekiütköztünk, aztán meg jól leszidott minket egy mugli kalauz. Ezután kimentünk a kocsihoz, és akkor az az ötletünk támadt, hogy eljöhetnénk azzal, mert mi baj lehet belőle. Végül nem bírta az utat, és nekirepültünk a fúriafűznek, ami laposra vert minket. És két mugli is meglátta a kocsit, ami benne is volt a Prófétában.

Phyllis elsápadt.

- De Ron... apukád a mugli-tárgyakkal való visszaélés ügyosztályán dolgozik, nem?

- De.

- Mi lesz, ha... ha felelősségre vonják emiatt? Ki is rúghatják...

Erre Ron és Harry arcából is kifutott a vér. Tekintetük alapján erre eddig nem is gondoltak.

Amíg Harry tovább ecsetelte a Forddal való utazásukat, addig Phyllis telehalmozta a tányérját tükörtojással, és falni kezdett. Jó ideig egy szavát se lehetett hallani. Mivel tegnap nem vacsorázott, most mindent megevett, amit csak látott. Hirtelen Bimba professzor lépett mellé. Phyllis majd megfulladt, úgy igyekezett lenyelni a falatot, hogy köszönhessen a második kedvenc tanárának.

- Jó reggelt, professzor!

- Jó reggelt, Phyllis, volnál szíves kijönni velem? Az első órám úgyis veletek lesz.

- Persze! Utánam hoznátok az órarendet? - kérdezte barátait, miközben felkapta a táskáját.

- Persze, menj csak. - felelte Hermione.

Phyllis Bimba kíséretében kiment a harmatos parkba, s elbaktattak az üvegházakig. A tanárnő itt felkapott egy adag kötszert, s a réten álló fúriafűz felé vette útját. Mikor közelebb értek, Phyllis megdöbbent, ahogy meglátta a sérült fát.

- Ilyen nagy volt az ütközés? - kérdezte, mikor közelebb értek. A fa számos ága törötten lógott, s sokat csak a kéreg tartott a helyén.

- Igen. - mondta Bimba, miközben felkapott egy nagy botot, s a dühösen csapkodó fa törzsén lévő göcsört felé nyújtotta. Mikor a bot hozzáért a fához, az megdermedt, és békésen leeresztette ágait.

- Én itt tartom a botot, te pedig áztasd a kötéseket ebbe. - mondta Bimba, és szabad kezével kiszedett egy nagyobbfajta üvegfiolát a zsebéből, amiben átlátszó bájital lötyögött.

Phyllis átvette a fiolát, és bekente vele a kötéseket, majd nekilátott a fa törött áginak felkötésére. Már végzett a munka felével, mikor egy hangot hallott maga mögött.

- Áh, ha jól látom ez a fúriafűz, nemde? Szörnyű sebeket szenvedett szegény teremtés, azt látom. - Phyllis megfordult, és szembe találta magát Gilderoy Lockharttal. A férfi makulátlan türkizkék talárt viselt, arany haján hátracsapott, aranyszegélyű süveg díszelgett.