Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.17. fejezet - A legnagyobb félelem

Harry és Phyllis euforikus hangulata több mint egy hétig tartott. Úgy tűnt, még az időjárás is a győztesekkel ünnepel: a június közeledtével korai kánikula köszöntött be, s a diákoknak semmi máshoz nem volt kedvük, csak sétálgatni a parkban, egy nagy üvegből jégbe hűtött töklevet iszogatni, esetleg lejátszani egy-egy köpkőmeccset, vagy épp nézegetni a tó felszínén lustán lebegő óriáspolipot.

Ezek közül azonban semmit nem tehettek meg. Damoklész kardjaként lebegett a fejük fölött a közelgő vizsgaidőszak, így parkbéli lustálkodás helyett a kastély ódon falai között kuksoltak, és erőnek erejével igyekeztek ellenállni az ablakon betóduló nyári illatár csalogató kísértésének. Csodák csodájára néha még Fred és George Weasleyt is magoláson lehetett kapni; tanulniuk kellett az R.B.F. (Rendes Bűbájos Fokozat) vizsgáikra. Percy a Roxfort kínálta legmagasabb szintű vizsgát, a RAVASZ-t (Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlatot) készült letenni. Mivel a Mágiaügyi Minisztériumban szeretett volna álláshoz jutni, színjelessel kellett diplomáznia. A vizsgadrukk ingerlékennyé tette, így súlyos büntetésre számíthatott az, aki esténként a klubhelyiségben hangoskodni merészelt. Volt azonban valaki, aki még Percynél is jobban izgult a vizsgák miatt: Hermione.

Harry, Ron és Phyllis abba már beletörődtek, hogy sosem fogják megtudni, miként képes a lány egyszerre több órára járni; mikor azonban meglátták Hermione vizsgabeosztását, nem tudták tovább türtőztetni magukat. A kézzel írott táblázat első oszlopa így festett:

HÉTFŐ

9 óra - Számmisztika

9 óra - Mugliismeret

Phyllis nem is olvasata tovább.

– Hermione - fogott bele óvatosan, felkészülve arra, hogy a lány az első szó után dührohamot kap. – Mondd csak... biztos, hogy így gondoltad ezt a beosztást?

– Mi van? - reccsent rá Hermione, majd kezébe vette a táblázatot és gyorsan átolvasta. – Igen, persze, pontosan így gondoltam.

– Ha megkérdezem, hogyan akarsz egyszerre két vizsgát letenni, számíthatok a válaszodra? – érdeklődött Harry.

– Nem – hangzott a tömör felelet. – Nem láttátok valahol a számmisztika könyvemet?

– Dehogynem, kölcsönvettem könnyű esti olvasmánynak – morogta maga elé Ron. Hermione kotorászni kezdett a pergamenkupacok között, de ekkor szárnycsattogás ütötte meg a fülüket. Hedvig röppent be a nyitott ablakon, csőrében egy lepecsételt levéllel.

– Hagridtól jött – állapította meg Harry, miközben feltörte a pecsétet. – Azt írja hogy... hatodikára tűzték ki Csikócsőr újabb tárgyalását.

– Azon a napon lesz az utolsó vizsgánk – jegyezte meg Phyllis, és felemelt egy kupac pergament, hogy Hermione kihalászhassa alóluk a könyvét.

– Itt tartják a Roxfortban... – folytatta a levél ismertetését Harry. – Leküldenek valakit a minisztériumból... és lejön egy hóhér.

Hermione döbbenten felkapta a fejét, Phyllis pedig elejtette a pergamentekercseket.

– Rögtön egy hóhért is küldenek a tárgyalásra? De hát ez olyan, mintha már előre döntöttek volna!

– Pontosan olyan – bólintott sötéten Harry.

– Ez nem igazság! – háborgott Ron. – Akkor minek rágtam magam végig azon a sok unalmas könyvön? Ezt nem tehetik!

Phyllisnek azonban az a szörnyű gyanúja támadt, hogy Mr Malfoy már meghozta a végső döntést a Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság nevében. Draco, aki az elvesztett kviddicsdöntő után egy ideig feltűnően visszahúzódó volt, az utóbbi napokban ismét megtalálta a hangját. Kaján megjegyzései mind arról szóltak, hogy elintézettnek tekinti a hippogriff ügyét, és roppant elégedett saját intrikusi teljesítményével. Phyllis valahányszor fültanúja volt egy ilyen megjegyzésnek, szinte hallotta Harry öklének roppanását, ahogy testévre próbálta visszafogni magát. A legrosszabb az egészben az volt, hogy se ő, sem a barátai nem kereshették fel Hagridot a kunyhójában, mivel a szigorított biztonsági előírások továbbra is érvényben voltak, s Harry nem mert lemenni a titkos járatba a láthatatlanná tévő köpenyért.