Repedések

Első rész - Beyond The Black - 7.

Kira

A legutóbbi focizásunk ellenére még mindig úgy érzem, Prissy elhanyagol, már nincs rám szüksége – legalábbis nem annyira, mint azelőtt. Persze, őt már jobban érdekli a barátja, meg az a fura srác, David, aki nemrég jött az osztályba. A barátnője már unalmas, teljesen kiismerte, rájött, hogy nem elég érdekes a társasága, érdemesebb inkább fiúkkal barátkozni. Nem akarom itt sajnáltatni magam, egyébként. Nem mondom, hogy nem esik rosszul, és nem hiányzik, de nem fogok a kegyeiért könyörögni. Megvagyok nélküle is. Ráadásul, az utóbbi időben egyre közelebb kerülünk egymáshoz Violettel és Ingriddel. A Kira-Prissy-River trió lassan átformálódik Kira-Violet-Ingriddé.

Amúgy nem hibáztatom. Ha az én barátom, Kyle lenne ennyire elérhető helyen, én is vele tölteném az időm nagyrészét. Ám a mi helyzetünk más, ő az ország egyik végében lakik, én a másikban, igyekszünk havonta találkozni, ünnepekkor pedig huzamosabb ideig együtt lenni. Mi nem bámuljuk egymást, meg simogatjuk a másik arcát, mintha valami modern szappanopera szereplői lennénk, bulizni járunk, együtt lerészegedünk, ilyesmik. Persze tudunk mi is komolyan beszélgetni, de lazábbak vagyunk, és kevésbé függünk egymástól.

Egy hét van hátra decemberig. Már érezni a karácsony közeledtét a levegőben. Sok osztályterem jó ideje ki van már csicsázva, néhány lelkes elsős pedig a kollégium rájuk eső részét is kidíszítette már. Nem értem, mire ez a nagy rohanás, attól, hogy előbb aggatnak tele mindent giccses arany csengőkkel és piros-zöld szalagokkal, az ünnep nem jön el hamarabb. Miközben a szobám felé haladok, elégedetten nyugtázom, a mi évfolyamunkban senki nem volt olyan szorgos vagy túlpörgött, hogy úgy döntsön, idő előtt dekorálni kezd. A falak továbbra is üresek és komorak, az ajtók csupaszak, az ablakok mocskosak. Az erkélyek korlátjait sem futtatta körbe senki műfenyő ágakkal. Helyes. Utálom, ha előre hozzák a karácsonyt. A boltokban is már október óta aranycsillagok, bordó girlandok és idétlenül vigyorgó Mikulások cseszik fel az ember agyát. Ha ünnepi zenét mernek játszani, be sem megyek az üzletbe.

Sajnos amint belépek a szobánkba, kellemetlen meglepetés ér.

– River, ugye ezt nem gondoltad komolyan?! – Prissy nincs sehol, ez az „Amey-kettő" viszont szokásosan a gépe előtt ül, és pötyög valamit, mint minden délután. Jó, ő talán nem ribanc, de azért elég durván rá tud nyomulni a fiúkra. Főleg, amióta lefogyott vagy húsz kilót.

– Miről beszélsz? – kérdezi értetlenül, arcára kissé türelmetlen kifejezést öltve.

– Arról, hogy a szobánk úgy fest, mint a karácsonymúzeum és... és várjunk csak... River, te hozzáértél az ágyamhoz? – veszem észre hirtelen, hogy a takaróm másképp áll, mint reggel hagytam, és hogy műanyag csengők lógnak közvetlenül a párnám fölött. Utálom, ha idegenek fogdossák a dolgaimat, azt pedig még inkább, ha olyan idegenek, akiket régen a barátaimnak neveztem.

– Nem értem hozzá! – kamuzza River földöntúlian magas hangon visítva.

– Akkor azok a szarok mégis hogy kerültek oda?! – mutatok a csengőkre. A lány dühösen felpattan a székéből.

– Miért kell állandóan belekötnöd abba, amit csinálok?! Mert te annyival jobban tudsz mindent, igaz? Miért gondolod, hogy mindenbe jogod van beleszólni? – tart egy kis szünetet, majd hozzáteszi. – Fogadjunk, hogy Prissynek tetszeni fog!

– Az ő ágyára is rámásztál? Mert akkor meg fog ölni – közlöm vele a nagy tényt. Prissy is legalább annyira utálja, ha sértik a magánszféráját, mint én. Talán kedvesebben fejezi ki nemtetszését, de attól még ugyanúgy zavarja őt is.

– Tudod mit? Sajnálom, hogy én vagyok az egyetlen hármunk közül, akinek jutott egy kis szépérzék!

– Húha, ezzel most nagyon beszóltál! – még vitázunk egy ideig, ám azelőtt befejezzük, mielőtt az durván elfajulna. Mindketten kijelentjük, bárcsak valaki mással laknánk együtt, aztán hagyjuk az egészet, és elfoglaljuk magunkat valami mással. Cseppet sem lepődöm meg, mikor River Ameyt hozza fel jobb szobatárs példának. Ez a két idegesítő csaj tökéletesen meglenne egymással. Tenni fogok érte, hogy jövőre lecseréljük őt Ingridre, aki egyébként jelenleg pont Ameyvel és Melanie-val osztozik egy helyiségen. Sajnálom szegényt, egyikük sem épp a legjobb társaság.