Repedések

Harmadik rész - Within Temptation - 1.

Prissy

Vigyázz, mit és hogyan kívánsz, mert a végén valóra válik.

A tanároknak valamiképpen a tudomására jutott, hogy a folyosónkon hátulról a második szoba lakosainak száma több a megengedettnél, és azonnal vissza is költöztettek minden kivándorlót az eredeti lakhelyére.

Hogy jól jártam-e ezzel a váratlan meglepetéssel? Nem. Sajnos egyáltalán nem. Utálom, hogy mindig elégedetlen vagyok azzal, ami velem történik, de ez van. Ennek előbb kellett volna bekövetkeznie. Mondjuk azelőtt, hogy Kirával úgy összekaptunk volna Denny buliján...

Egyszerűen csak... nem jó, ha két volt barátnő hosszú ideje először részegségében talál egymásra. Beismerem, többet ittam a kelleténél, Kiráról nem is beszélve, aki tényleg be volt rúgva. Így futottunk össze a lánymosdóban; ő hányt, én egyszerre vihogtam és sírdogáltam tükörképemet szemlélgetve, mikor egyszeriben mellém lépett és minden egyéb nélkül le „hisztis picsázott". Totál be volt lassulva az agyam, mégis, első reakciómként jó erősen pofon vágtam őt.

Nem kellett volna.

Mindig is tudtam, Kira erősebb nálam, válaszpofonja viszont még annál is fájdalmasabbnak bizonyult, mint amilyennek előre elképzeltem. Azt hiszem, ezért mondják a focis lányokra, hogy fiúkként kell őket kezelni. Az az ő súlycsoportjuk, nem az olyanok, mint én. Így, utólag visszagondolva az incidensre, csoda, hogy nem törte el az állkapcsomat. Azért hagyott egy szép foltot az arcomon.

Mindezek ellenére sem az a pillanat vált az este (vagy inkább hajnal) legrosszabb részévé. Egymás kölcsönös testi bántalmazását lelki terrorizálás követte. Kira részéről legalábbis.

Nem kellett volna megkérdeznem tőle, miért mondta rám, hogy hisztis vagyok. Mert válaszolt rá, teljesen őszintén, ahogy csak egy részeg embertől kitelik. Akkor, a lánymosdó falai közt, megtudtam, hová tűnt a dalos füzetem. Megtudtam, Kira mennyire nagyon utál, amiért hagytam idáig fajulni a dolgokat. Megtudtam, mennyi sebet hordoz magában.

Sírt. Én is sírtam.

Egy pillanatig azt hittem, végre rendbe jönnek a dolgok köztünk. Nem így lett. Kira, rögtön a kifakadása után, rám üvöltött, hogy tűnjek el, és hagyjam őt békén, mire én, továbbra is könnyek közt, kiszaladtam a mosdóból, hogy a szórakozóhely udvarán adhassam ki magamból a fájdalmamat.

Sokáig nem maradhattam egyedül, Giliam ugyanis azonnal utánam eredt, kideríteni, mi zaklatott fel ennyire. Köszönhetően annak, hogy annyira nem tudtam visszafogni magam az ivásban, el is meséltem neki mindent, gondolkodás nélkül, szóról-szóra úgy, ahogyan épp lefutattam zavaros, nem éppen józan fejemben. Nem örült, kicsit sem örült, mikor megtudta, volt legjobb barátnőm milyen durván odavágott nekem, ám én azelőtt Kira védelmére keltem, hogy Giliam hirtelen felindulásból nekiugrott volna, óvatosan kiegészítve korábbi beszámolómat azzal, én is odacsaptam azért a lánynak, habár jóval finomabban, mint ő tette utána. Nem szerettem volna, hogy a fiú belekeveredjen az ügybe, plusz Kirát sem akartam viszontlátni, így inkább arra kértem barátomat, maradjon velem, s, jobb ötlet híján mesélni kezdtem neki.

Eleinte csak kellemes, időjárás-jellegű témákban osztottam meg vele történeteket, de az idő előrehaladtával egyre bátrabbá váltam, elhintettem neki olyan dolgokat is, amelyeket egyáltalán nem állt szándékomban. Egy hajszálon múlt, hogy az előző félévben történt vécés kalandom Daviddel nem vált kettőnk helyett hármunk titkává. Szerencsére sikerült leállítanom magam ennek a bekövetkezése előtt. Úgy döntöttem, nem fecsegek tovább. Úgysem volt túl sok értelme annak, amit összehordtam neki. Bár éreztem, hogy kicsit kitisztult már a fejem, továbbra sem voltam képes épkézláb mondatokat alkotni. Olyan lehetettem, mintha egy idegen nyelven igyekeztem volna megszólalni.