Repedések

Első rész - Beyond The Black - 14.

Prissy

David tüdőgyulladása hidegzuhanyként ér mindenkit. A banda tagjait, az elsőszámú rajongójukat, Mimet, az ikreket, Giliamet, engem és, azt hiszem, az osztály többi részét is. Technikailag és lelkileg is nagyon megerőltető ez a hét számunkra. Ugyan Connor és Shona eleinte nagyon vonakodtak, végül az egész banda megállapodott abban, vagy Daviddel lépnek fel, vagy pedig sehogy.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, nem lesznek jelen a koncerten, hisz' semmi esély rá, hogy a fiú meggyógyul addigra, ám ezt senki nem szeretné kimondani. Nehéz egy ilyen komoly dologról beszélni.

Giliam még a szokásosnál is sokkal idegesebb, állandóan aggódik, egy nyugodt perce sincsen. Azt mondja, nem látja, hogy barátja állapota javulna. Azt hiszem, több minden is nyomasztja ezzel kapcsolatban, de nem fejti ki nekem, mik azok. Talán már olyan témát feszegetne velük, ami egyáltalán nem tartozik rám. Ő tudja, David miért olyan, amilyen, de nem beszélhet róla. Nagy teher lehet ez neki.

Kirával meglehetősen elhidegültünk egymástól az utóbbi időben. Már szinte nem is beszélgetünk. Nagyon rosszul érzem magam miatta. Biztos én vagyok az oka; én hanyagoltam el őt. Borzalmas barátnő voltam, és tessék, ennek most itt az eredménye. Olyan szobában térek nyugovóra éjszakánként, amin mintha két idegennel osztozkodnék. River egy ideje be van rágva rám, amiért nem takarítok úgy, ahogy előtte, Kira pedig minden idejét Ingriddel tölti, csak aludni és zuhanyozni jár be hozzánk, és akkor is csak futólag üdvözöl minket, aztán kész, mintha nem is léteznénk. Igaz, Rivert eddig is így kezelte, de...

...engem nem...

Ezért is ragaszkodom mostanában annyira Mimhez. Szegénynek szerintem már teljesen az idegeire megyek. Neki más barátai is vannak. Jade, Geraldine és Cherry. Nekem viszont csak ő. Persze, ott van Giliam is, de ő teljesen más. Amikor vele vagyok, mindig valamiféle elfojtott kétségbeesés leng körül minket, a hangulat gyászos, csak néhány szót váltunk egymással, azok mögött is szomorúság bujkál. Így viszont képtelenség józannak maradni. Egyszerűen szükségem van valakire, akivel könnyed témákról beszélgethetek, aki felderít egy nehéz nap után. Rettentő önzőnek érzem magam, amiért erre a célra konkrétan kisajátítom Mimet, de nélküle valószínűleg ugyanolyan állapotban lennék, mint Giliam vagy Red, akit szintén megviseltek a történtek. Hiába van ott Connor vagy Denny, ők sokkal lesújtottabbak, mint én. Fontos megőriznem a viszonylagos lelki épségemet. Giliamnek szüksége van rám.

A koncert napján még a (sajnos) megszokottnál is sokkal borúsabb a csapat. Az előadást végig kell nézni, ha akarjuk, ha nem. Csak azok ússzák meg, akik a korábbi hazautazás érdekében felhasználják az e félévre jutó szünnapjaikat. Habár Mimosa eleinte pontosan így akart cselekedni, és csak a banda miatt változtatta meg döntését, a rossz hír ellenére is itt maradt. Azt hiszem, ez főképp miattam van, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Az esemény teljesen ugyanúgy zajlik le, mint a tavalyi. Ilyenkor szinte az iskola összes, valamilyen hangszeren játszó tanulója megvillogtathatja tehetségét diáktársai és tanárai előtt. A lehető legvegyesebb műsornak vagyunk szemtanúi. Rengetegen állnak ki csupán egymaguk, hogy elénekelhessenek egy dalt, valaki hegedül, egy lánycsapat néhány felkapott popszámról készített feldolgozásait adja elő pár szintetizátor társaságában, és így tovább. Egy másik rockzenét játszó banda is szerepet kap a koncerten. Elég profik; ha valaki azt mondaná, ők valami híres együttes, akiknek egy rakás pénzt fizetett a suli, hogy fellépjenek nálunk, gondolkodás nélkül elhinném neki. Egyetlen szépséghibájuk, hogy annyira unszimpatikusak, mint senki más. Mellettük még Shona is egy kis angyalkának tűnik. Ezek a srácok rohadt beképzeltek, csak úgy süt az egoizmus az arcukról. Nem hinném, hogy nagyon szívesen vennének bármiféle kritikát. Ahogy elnézem őket, a közelükbe sem mennék szívesen. Hála az égnek, nem a mi évfolyamunkba járnak. Lehet, nem mernék a sötét kollégiumfolyosón mászkálni, ha tudnám, ők is ott lehetnek.