Repedések

Negyedik rész - Halestorm - 8.

Prissy

Azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, sikerült megadnom a módját az április végének. Olyan mozgalmas volt az a pár nap, mint az egész hónapom együttvéve, és akkor sem hazudok, ha azt mondom, legalább négyszer olyan érzelmes is. Annyit bőgtem, mint már régen, panaszkodtam, szenvedtem, tanácstalanul nyűglődtem – úgy viselkedtem, mint egy óvodás, csak éppen nem a törött Barbie-babám miatt.

Az egész azzal kezdődött, hogy megpróbáltam Kirával beszélni. Sikertelenül. Annyi időbe telt összeszednem a bátorságom és fejben eltervezni a tökéletes mondatokat hozzá, teljesen feleslegesen! Pedig nem adtam fel olyan könnyen, több elutasító megnyilvánulás után is tovább próbálkoztam, ám a végén a lány már csaknem halálosan megfenyegetett, annyira le akart koptatni. Bár eleinte nem terveztem úgy cselekedni, utolsó lehetőségként Kyle-t is bedobtam, elárultam neki, mit osztott meg velem az osztálybulin, ám az egyáltalán nem segített, sőt, ha lehet, csak rontott a helyzeten. Csodálkoztam, hogy nem költözött rögtön vissza Ingridhez. A rám vetett pillantásaiból ítélve legszívesebben ott helyben kibelezett volna. Nagyon haragosnak tűnt, pedig én egyszerűen csak meg szerettem volna kérdezni tőle, mi van vele mostanság.

Egyébként, lehet, nem bántam volna, ha tényleg elköltözik. Most már én is eljutottam arra a szintre, amelyen Ameyt őszinte örömmel elcserélném rá. River legjobb barátnője olyan kedves velem mostanában, ráadásul sokkal rugalmasabb is, olyan igazi jó szobatárs, akivel az embernek nem kell háborúznia semmiért, mert úgy minden működik vele. Talán jövőre ez lesz majd az új felállás. Kira átmegy Ingridhez és Melanie-hoz, Amey pedig átcuccol hozzánk. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de már nagyon várom. Eddig mindig olyan türelmes voltam a lánnyal, de most már tényleg kezd az idegeimre menni. Úgy gondolom, eleget szenvedtem már a tavaly elkövetett hibáim miatt. River már megbocsátott nekem, és újra barátkozunk, pedig tőle, Kirával ellentétben, hivatalosan nem is kértem bocsánatot.

Igen sokat füstölögtem a dolog miatt. Rettentően bosszantott. Valamiért azt hittem, nem lesz majd ennyire elutasító, de hát, ez van. Ezek szerint Kira már örökre ilyen marad velem.

Sebaj, legalább ezt is tisztáztuk. A szünetre már nem is vittem magammal ezt a problémát, mert péntek délutánra sikerült egy kicsit nagyobbat generálnom magamnak. Újra migrénes rohamom volt, ám százszor, ezerszer rosszabb, mint az addigiak. Voltak pillanatok, mikor komolyan úgy véltem, meg fogok halni. Rettenetes volt. De egy dologra legalább sikerült rájönnöm közben: hogy mi okozhatta.

A kopott, klórszagú, fehér fóliával borított ágyon fekszem Mrs. Evansnél, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem maradok itt örökre. Oké, örökre talán nem, de ő maga mondta, egy ilyen roham elhúzódhat három napig is. Három nap, jóságos ég! Addigra nyolcvanötször felrobban a fejem! Már most belehalok a fájdalomba, pedig alig egy órája vagyok csak itt. River kísért le közvetlenül az előrehozott franciaóra után, mert nagyon szédülni kezdtem és erős hányinger tört rám. Az iskola orvosi szobája elé érve már nem is láttam jól, és a szavak megformálása is igencsak nehezemre esett, így semmi túlzás nem volt a lejövetelemben.

Szerencsére Mrs. Evans olyan könnyen kezeli az ilyen helyzeteket. Úgy csodálom őt. Amióta itt vagyok, nyögdécselve hisztizem neki, ő pedig türelmesen elcsitít mindig. Kaptam tőle valami gyógyszert is, ami valószínűleg nem fog használni, de azért mégis hülyeség lett volna, ha ki sem próbálom. Most igyekszem mozdulatlan maradni, mert akkor nem fáj és lüktet annyira, de állandóan öklendeznem kell, így nincs túl könnyű dolgom.

Mrs. Evans arra kért, gondolkozzak el azon, vajon miért történhet mindez, mert ha tényleg nem örököltem, akkor kell lennie valami konkrét kiváltóoknak, ami mostanában történt/történik velem, esetleg mostanában kezdett kibontakozni. Kérdezte, nem kezdtem-e diétázni, nincs-e valami új innivaló, amit iszom, de mindkettőre nemleges választ kapott tőlem, ezért tovább kellett faggatóznia. De nem fogyókúrázom, és tudtommal a családomban is minden rendben van, ami újabb zsákutcába vezette őt.