Repedések

Harmadik rész - Within Temptation - 17.

Kira

Süt a Nap, világos van, és az egész táj zöld. Szeretem a tavaszt, de már most melegem van. Nem tudom, egyesek hogy képesek elviselni ezt a hőséget. Még az árnyékban is meg lehet sülni, bár valószínűleg csak én gondolom így, mivel Violet is kardigánt visel, és Ingrid is a vastagabb ingjeit hordja még. Ami engem illet, egy ujjatlan felső bőven elég a számomra. A tanárok persze nem örülnek neki, szerintük túl nagy a kivágás a ruháimon, szerintem viszont meg kéne nézniük Amey hálóingjét. Akkor tudnák, mit jelent a „nagy kivágás" kifejezés. Vagy a sportfelszerelését.

Természetesen az illetékes oktatót pont nem zavarja, mennyi belső információt oszt meg vele a lány, hiszen még nem házas, az eljegyzését meg bármikor felbonthatja. Igaz, Ameyt nem igazán érdekli, kinek villantgat és kinek nem, főképp úgyis a maga női büszkesége miatt csinálja, az pedig, hogy barátja van, mellékes, mert a pasi nem tartózkodik a közelben.

Azért bosszantó, hogy amíg ő mindent megtesz a kapcsolata egészségessége ellen, a partnere mégis hű hozzá, és szerencsétlen Prissy is halálosan boldog Giliammel, pedig ő alapból is egy kapcsolati balfék, én meg itt rohadok egyedül a „megcsalt lány" címkével a homlokomon, holott tök sokat güriztem a Kyle-lal való együtt maradásunk érdekében.

Nem mondom, hogy szent vagyok, és teljes mértékben megérdemelném a boldogságot, de ha már az élet úgyis igazságtalan, kijárhatna egy pici nekem is belőle.

Prissy miért járt jobban, mint én? Tudom, ő sosem tenne olyat, mint én vele, viszont magamra hagyott, és hónapokig fel sem tűnt neki, mennyire fájt, amit tett, ami, szerintem, felér a naplójába való beleolvasással.

Egyébként én sem terveztem megtenni. Nem igazán gondolkodtam rajta, ám egyszer csak jött a lehetőség, én pedig éltem vele. Tudtam, ha kellő ideig habozok, elszáll a bátorságom, és rájövök, talán mégsem kéne ezt tennem, tehát gondoskodtam róla, hogy ez semmiképp ne következzen be. Megragadtam a füzetet, besüllyesztettem a hátizsákomba a sajátjaim közé, aztán a lehető legtermészetesebb módon kisétáltam a tanteremből, ahol rábukkantam. Úgy terveztem, új lakhelyemben töltöm majd el a délutánt, de mivel nem szerettem volna Ingrid, Amey, River és főképp Melanie orrára kötni, miben mesterkedtem, inkább átvonultam Ianékhez, akiket pont nem érdekelt, milyen füzetet olvasgatok. Igazából nagyon hozzám sem szóltak. (Bölcs döntés volt.)

Ők hárman, Dennyvel kiegészülve bármikor nagyon jól elbandáznak, teljesen elzárkózva a külvilágtól. Néha jól esik becsatlakozni hozzájuk, mert úgy érzem, mellettük elfeledkezhetek a gondjaimról, ugyanakkor igen gyakran az agyamra mennek, olyankor pedig annyira durván koptatom le őket, hogy már nem is mernek hozzám szólni, ha nem adok rá engedélyt. Ezért ülhettem végig aznap szinte az egész délutánt a szobájukban, Ian ágyán, hátamat a falnak döntve, Prissy naplószerű jegyzeteit olvasgatva, csendben.

Érdekes módon eleinte semmi bűntudatot nem éreztem. Hajtott a vágy, hogy megtudjam, volt barátnőm hogy éli meg mindazt, ami mostanában történt, elnyomva ezzel minden más érzést, melyekre talán hamarabb kellett volna felfigyelnem. Élveztem, amit csináltam, de közben mélyen belül egyre gyülemlett bennem a feszültség és a kényelmetlenség-érzet. Tisztában voltam vele, mekkora szemétség ez tőlem, viszont annyira érdekeltek Prissy gondolatai!

Őszintén, végig a bűntudat, önmarcangolás és önhibáztatás jelei után kutattam a füzetben, mert mindennél jobban szerettem volna azt látni, Prissyt rettentően bántja, hogy Giliam miatt teljesen elfeledkezett rólam és Riverről. Arra azonban, amivel ott és akkor szembesültem, nem igazán voltam felkészülve.

Azt addig is tudtam, hogy Prissynek nehéz időszaka volt az általános iskola utolsó éveiben. Mesélt róla néha, de mindig csak ködösen, és állandóan magát szidva, amiért minden alakulhatott volna egészen másképp, ha nem lett volna olyan vak és szenvedélyesen ragaszkodó egy olyan fajta fájdalomhoz, amelyet soha nem érzett. (Ezt ő mondta így, én sosem lennék képes ilyen hasonlatokkal előhozakodni.) Sokszor elejtette, ha szeretném, részletesebben is beszámol róla, de magától nem fog így cselekedni, mert borzasztóan szégyelli azt a korszakát. Éppen ezért soha nem is nyaggattam vele.