Repedések

Negyedik rész - Halestorm - 13.

David

Talán kicsit túlgondoltam ezt a dolgot. Annyit rágódtam a bandás ügy miatt, hogy szinte már Holdra-szállás méretű lépésnek érzem azt a pár szerencsétlen mozdulatot, amellyel áthaladok a zeneterem küszöbje felett. Itt vagyok, és itt is fogok maradni. Meghoztam egy döntést, amelyre tök büszke vagyok, de amely valószínűleg nem akkora nagy cucc, mint amekkorára magamnak felfújtam. Sebaj. Kis lépés mások szemében, de hatalmas az enyémben. És nekem kell itt összekaparnom magam, nem másoknak, szóval talán még jogos is az a csepp elégedettség, ami eltölt.

A többiek már mind itt vannak. Hatásos, ám jelentéktelen belépőm egyiküknek tekintetét sem vonzotta ide, így még van nagyjából fél percem tanulmányozni, mivel foglalják el magukat éppen, mielőtt faggatni kezdenének, aztán benyomnának a dob mögé. Connor meglepő módon éppen beszédet mond, amire látszólag senki nem figyel, Martin és Ingrid szemezgetnek, Giliam pedig Shonát próbálja lenyugtatni, aki valószínűleg megint felhúzta magát valami tök alibi dolgon. Csak a szokásos.

És most jön David, befeketíteni a palettát.

Tévedtem, mikor azt hittem, lesz fél percem megszokni a légkört. Connor ennél sokkal hamarabb kiszúr, és szinte azonnal vallatni kezd a pillantásaival, amint azok összeakadnak az enyéimmel. Képtelen vagyok nem elmosolyodni. Már most tudom, miképp fog reagálni, ha közlöm vele, mire jutottam magammal.

– Csak nem...? – a kérdést azonban nem ő teszi fel, hanem Martin, aki már előre lelkesnek tűnik.

Hihetetlen, hogy tényleg örülnek nekem.

– De igen. Maradok – felelem egészen vidáman. Már amennyire az tőlem kitelik. Jó érzés kimondani, és még jobb érzés látni, ez mennyire feldobja őket is.

– Ah, szuper! – Ingrid nem is próbálja visszafogni magát. Odalép hozzám, és gondolkodás nélkül magához szorít, amitől teljesen ledermedek. Csak kicsit kényelmetlen, végülis. Vajon a lány ismeri az intim szféra fogalmát? Mert az enyémet folyton megsérti. Talán el kellene neki magyaráznom, hogy működnek ezek a dolgok. Lehet, nem is sejti, mennyire nem tölt el örömmel az ölelése, sokkal inkább a hideg ráz ki tőle. Értékelem az őszinteségét, de akkor is lejönne a reakciója, ha csak egyhelyben állna, és úgy ujjongana.

Vetek egy óvatos pillantást Martin felé, aki még véletlenül sem vetne egy pillantást sem felém.

Megköszörülöm a torkom. – Figyelj, Ingrid, a palid ennek nagyon nem örül.

Ez használ. A lány azonnal elenged, és hátrál tőlem pár lépést. Úgy tűnik, össze van zavarodva.

Nem is baj. Néha neki sem árt elbizonytalanodnia.

– A palija? – pislog Martin idegesen. Lángol az arca.

– Ha majd hivatalosak lesztek, mondok mást – vonom meg a vállam. Igazán léphetnének már, amióta itt vagyok, csak nézegetik egymást, már az is csaknem egy fél év, és akkor nem is beszéltem az azt megelőző másfélről, amelyben szintén efféléket csinálhattak. Nem mintha leghőbb vágyam lenne egy újabb szerelmespárt nézegetni a szabadidőmben, de mégis zavar, miért nem lehet tenni valamit egy ennyire egyértelmű helyzetben. Rajtuk kívül már úgyis mindenki úgy kezeli őket, mintha kapcsolatban lennének, mert érzelmileg már rég abban vannak.

Connor hangosan felnevet. Ezek szerint ő is egyetért velem.

– Mi nem is... – kezdené Martin, de Giliam félbeszakítja őt:

– Persze, hogy nem.

A hangsúlyozása békítő, a mosolya azonban lebuktatja. Ő is jól szórakozik.