💋 Hét csók, ami megöl💋

52.

- Előkészítjük a gipszet és jövünk azonnal - hagyott ott Mrs. Kim a röntgen képek megvizsgálása után.
Mielőtt Namjoon oda léphetett volna hozzám, hogy kifaggasson a Jungkookos dologról, a telefonom szólni kezdett a zsebemben. Kezembe vettem a készüléket és egy pillanatig csak bámultam a nevet a képernyőn.
- Nem veszed fel? - kérdezte furcsán Namjoon.
- De... De igen- motyogtam, majd fogadtam a beérkező hívást.
- Háló? - szóltam bele.
- Merre vagy? Szerinted, hogy esett nekem egy üres ágyban ébredni egy ilyen éjszaka után ? Mi történt veled? -zúdította rám haragját Jimin.
- Sajnálom, muszáj volt eljönnöm - hunytam le a szemeimet.
- Muszáj volt? Mégis miért, Yiren? Azt hittem jelentett neked valamit ez az egész! - háborodott fel.
- És így is van, csak egyszerűen.... - akadtam el.
- Egyszerűen mi, Yiren? - válaszolt élesen.
- Bűntudatom volt... - suttogtam.
- Bűntudatod? Azok miatt amiket mondtam? - halkult el ő is.
- Ühüm.... Nem tudtam ott maradni - haraptam be a számat idegesen.
- Azokat csak a pillanat hevében mondtam, Yiren! Nem gondoltam komolyan! - jajdult fel.
- Pedig igazad van... - motyogtam.
- Yiren, figyelj ide rám! Ez butaság! Mond el, hol vagy, én oda megyek és megbeszéljük!
- Most... Most nem tudok - ellenkeztem.
-Miért? Hol vagy?
- Nos...
- Yiren! Hol vagy? Történt valami? - kérdezte gyanúsan.
- A kórházban vagyok... - sóhajtottam.
- Mit keresel a kórházban?! - kiáltott fel.
- Történt egy kisebb baleset, de jól vagyok!- próbáltam megnyugtatni.
- Melyik kórház? Azonnal indulok! - hallatszott a telefonba, ahogy feláll.
- Nem kell! Jól vagyok! Nincs semmi baj!
- Hol vagy? Melyik kórház? - hagyott figyelmen kívül.
- Anyukád rendelőjében vagyok... - adtam be a derekam.
- 10 perc és ott vagyok - köszönt el. Idegesen csaptam az ágyhoz a telefont. Nem akartam most szembe nézni Jiminnel, főleg hogy Namjoon is képbe került.
-Minden rendben? - vizslatott Namjoon kíváncsian.
-Persze, csak egy kis nézeteltérés. Megoldom - gyűrtem le az idegességemet.
-Itt is vagyunk! - jelent meg Jimin anyukája az egyik asszisztensével együtt. - Lássunk neki akkor a dolognak! - tűrte fel köpenye ujját. Már nagyjából végeztünk, éppen utasításokat kaptam a gyorsabb gyógyuláshoz, mikor az ajtó kopogás nélkül kinyilt és Jimin sétált be rajta, möfötte Seokjin oppával.

- Yiren! - sietett azonnal hozzám.
- Jimin? Seokjin? - lepődött meg Mrs. Kim.
- Bocsánat a zavarásért - kért elnézést azonnal Jin.
- Áh, gondolom Yiren szólt nektek. Semmi baj, gyere be, már végeztünk - mosolyodott el.
- Jól vagy? Mi történt? -tette a kezét az arcomra Jimin.