💋 Hét csók, ami megöl💋

55.

-Mielőtt bármit csinálnék, elmegyek zuhanyozni! - tettem fel a jobb kezemet.
- Nincs ellenemre a zuhanyzás - vont vállat lazán.
- Jaj, ne, ne, ne! - intettem neki a mutató ujjammal. - Úgy értem, te itt maradsz szépen, én meg sietek és letusolok egyedül - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
- Jólvan, igazad van. Nem várhatom el, hogy velem tusolj - hunyta le a szemeit ökölbe szorított kezekkel. Ledöbbenve meredtem a fiúra. Azt hittem, erőltetni fogja, vagy rám fog parancsolni, hogy engedném be vagy valami hasonló, vagy legalább ki fog akadni, hogy elutasítom. Ehelyett igazat adott nekem? Mi a fene?
- Mi az? Miért bámulsz? - nézett fel rám.
- Én... Én csak... Nekem csak fura... Azt hittem, hogy... mérges leszel vagy ilyesmi - feleltem zavartan.
- Gondolom, ez egy olyan dolog, amin változtatnom kell - bólintott fáradtan. Néhány másodpercig csak tátott szájjal bámultam a fiút és fel nem tudtam fogni épp ésszel, hogy most ez komoly, vagy csak szívat. - Mi az, Yiren? - nevetett fel zavartan.
- Most viccelsz velem? - ráztam meg a fejem.
- Nem. Komolyan gondolom - nézett mélyen a szemembe. A szemkontaktus kinyúlt és legalább egy- két percig álltunk ott mély csendben. A tekintetét fürkésztem, miközben bennem háború dúlt. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, most mihez kezdjek? Higyjek neki? Igazat mond vagy hazudik? Komolyan gondolja? Érzi a súlyát a dolognak? Miért akarná ezt tenni? Mi folyik itt? Mi történt vele? - Na siess fürdeni, mielőtt meggondolom magam és veled megyek - mosolyodott el gonoszan.
- Eszedbe se jusson utánam kajtatni! - rohantam be a fürdőbe gyorsan. Még hallottam Jungkook édes nevetését halkan, ami megmosolyogtatott. Gyorsan vetkőztem le, közben végig hallgatóztam, nehogy Jungkooknak hirtelen kedve legyen elindulni vagy csinálni valamit, míg idebent vagyok. Ilyen gyorsan szerintem még életemben nem tusoltam le. Az ijedtség és az izgalom erős keveréke volt végig bennem, féltem, hogy mi lesz, ha bejön, ugyanakkor tagadni se tudtam, hogy nagyon jóképű fiú volt, aki egy pillantással le tudod venni a lábáról minden csajt, s ez alól én sem vagyok kivétel. De fölöslegesen izgultam, mert amikor elhagytam a fürdőt, a fiú még mindig ott ült az ágyon és valamit lapozgatott csendben. Nagyon koncentrál arra, ami látott, arca ámulatot tükrözött, egyszerűen annyira lekötötte őt a dolog, hogy észre se vette, amikor mellé léptem. Egy képes albumot nézegetett, amit valószínűleg hamar kiszúrt a polcomon. Kiskori képekkel volt tele rólam, valamint a családom fontosabb tagjaival készült fotókat is tartalmazta. Jungkook a legnagyobb odafigyeléssel lapozgatta az albumot. Minden képnél jól elidőzött, elemezte, minden részletét megvizsgált. Jó pár percig álltam mögötte és figyeltem, ahogy közbe elmosolyodik egy-egy képen, majd vidáman tovább lapoz és kedvtelve figyeli a további képeket. Olyan volt, mint egy kisfiú, aki éppen kapott egy új, kocsis könyvet és most a lehető legnagyobb élvezettel veti bele magát a könyvbe. Aranyos volt, békés, nyugodt. Az arca is ellazult, tekintete lágy volt és szelíd, az izami nem feszültek be, néha még el is nyíltak kicsit az ajkai, ami iszonyat édes volt. Meg se mondaná az ember, ha most nézne rá, hogy milyen ő valójában. Pedig ebből az angyali srácból pillanatok alatt lesz ördög. Volt egy kép, amin gugoltam a fűben egy piros kendővel a fejemem, valami pocsék fürdőruhában és pimaszul kidugtam a nyelvemet. Amikor meglátta ezt a képet, hangos nevetésben tört ki. Ijedten dobtam el mindent a kezemből és ráugrottam, hogy elhallgattassam. A fiú a hátára gördült, kezéből elengedte az albumot, én pedig egyenesen rá érkeztem, kezeimet szorosan a szájára tapasztva.
Jungkook szemei kíváncsian csillogtak, míg kezeit lassan a derekamra vezette.
- Megőrültél? - suttogtam ijedten. - Mi lesz, ha anya meghall téged? - néztem rá dühösen.
Egy pillanatig csak nézett rám mosolygós szemekkel. Vártam, hogy mondjon valamit, de nem nagyon akart megszólalni. Hirtelen felnyomta magát és egy szempillantás alatt maga alá gyűrt. Halk sikoly hagyta el a számat, hatalmas szemekkel bámultam rá. -Jun....! - háborodtam volna fel.
- Sttt! Mi lesz, ha anyukád meghall? - tette mutató ujját a számra egy pimasz vigyor kíséretében.
- Véged van, Jeon Jungkook! - sziszegtem mérgesen.
- Igen? S ki fog elintézni? Te, kicsi Yiren? - bökte meg az orromat gügyögve.
- Igen! Olyan jobbost kapsz, kiesik a fogad, csak várd meg, amíg én...! - fenyegetőztem, de Jungkook csak nevetve adott egy puszit a számra, belém folytva a mondat második felét.
- Sajnálom, de egy ilyen gyönyörű és aranyos teremtménytől nem tudok félni - nevetett halkan. Édes, angyali nevetés volt, ami ezúttal nem volt olyan mély, inkább csilingelő volt, mint egy kisgyerek hangja. Hozzá pedig társult édes mosolya és tényleg, úgy nézett ki mint egy angyali kisfiú. Még úgyis, hogy rajtam feküdt és bármit tehetett volna velem. Nem tett, csak támasztotta magát és nevetett pár pillanatig. - Na jó, mielőtt megfektetnélek, halljuk a szidást - sóhajtott és legmászott rólam. Török ülésbe vágta magát és úgy figyelt engem.
- Mi? Jeon Jungkook, te itt ma nem fektetsz meg senkit, hallod? - ültem fel vörös fejjel azonnal. Jungkook ismét nevetni kezdett, megint mély hangon, ahogy az elején, de ez így is gyönyörű volt. Elképesztően nézett ki, mikor mosolygott. - Hallgatlak, főnök - vont vállat szélesen mosolyogva.
-Először is - sóhajtottam. - Próbálj meg kevésbé agresszív lenni, kérlek! A verekedés és a fenyegetés nem old meg semmit! Szóval, kérlek, próbáld meg nem csinálni! - néztem rá.
- S hagyjam, hogy minden majom közel legyen hozzád és hozzád nyúljon? - háborodott fel.
- Másodszor, kedves Jeon Jungkook, nem vagyok a tulajdonod, ne mond meg, mit tegyek! Attók, hogy kényszerítesz, nem foglak jobban szeretni, sőt, csak egyre kevésbé! - vágtam vissza azonnal.
- Szóval akkor mégis szeretsz egy kicsit, hah? - mosolyodott el elégedetten.
- A lényegre figyelj! - korholtam azonnal zavartan.
-Bocsánat! - tette fel a kezeit védekezően.
- Akarok adni neked egy második esélyt, Jungkook. De muszáj megváltoznod ahhoz, másképp nem fog menni! - sóhajtottam fel.
- Tudom, Yiren. Dolgozok rajta - mosolyodott el kedvesen.
-Köszönöm - hunytam le a szemeimen.
- Egyéb szidalmak felém? - tért vissza a lényegre.
- Oh, még rengeteg van hátra, ne félj! - nevettem fel.
- Jaj, de jó - morogta a fiú, de azért jelezte, hogy figyel és mondhatom. Elég késő estig ültünk ott és beszélgettünk. Már rég éjszakába nyúlt az este, mikor úgy éreztük, kiveséztük a dolgokat és helyre tettünk nagyjából mindent. Kikísértem őt a teraszra, ahonnan lemászott a kertünkben. Mielőtt ott hagyott, kaptam tőle egy hosszú és forró ölelést. Elég bénán viszonoztam eleinte, de aztán elengedtem magam és jólesően fúrtam a fejemet a mellkasába. Jó illata volt, illet hozzá.
- Aludj jól, Yiren! - adott egy puszit a fejemre.
- Te is, Jungkook! - motyogtam még mindig szorosan hozzá bújva.

Alakulunk nem igaz? 😉 Szép hétvégét mindenkinek! ❤️