💋 Hét csók, ami megöl💋

33.

Teljesen rá dőltem Jungkook mellkasára, arcom centire volt az övétől, kezei a derekam mellett pihentek, a fiú pedig levegőt se mert venni. Csak elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy rámászok és elkezdem lemosni az arcát. Igyekeztem finoman érinteni a fertőtlenítős pamacsot a bőréhez, de ő ígyis felszisszent halkan, ezzel megtörve bambulását.
- Ne haragudj! - emelkedtem fel róla, hogy megnézzem minden rendben van-e.
-Jól vagyok, folytasd! - ragadta meg a derekam és visszarántott magára.
-Jungkook!-kiáltottam halkan.
- Sttt! Csak folytasd amit csináltál - tette a számra a mutató ujját. Szemei feketén csillogtak, ködösek voltak, tisztán látszott rajta, hogy a fantáziája szárnyra kapott a rossz irányba.
- Kérlek, Jungkook! Ne lőjj túl a célon! - próbáltam szabadulni a karjai közül.
- Te indítottál be, kislány - húzott közel az arcához.
- Csak le akartam kezelni az arcod! - védekeztem.
- Hát, rossz utat választottál! - lehelete a nyakamba.
- Hagyd abba, Jungkook! Azonnal engedj el! - mozgolódtam dühösen.
- Sttt! Használd valami hasznosra azt a csinos kis szád! - fordított a helyzetünkön.

Egy szempillantás alatt maga alá gyűrt engem, csípőjét nekem tolta, amitől akaratom ellenére nedves lettem. Kezeivel fejemnél támaszkodott, beszéd közben ajkai az enyémet súrolták. A lélegzetem is elakadt. Egyszerűen a kisujjamat se tudtam mozdítani ellene. - Így már jobban tetszik- jelent meg egy elégedett félmosoly a szája sarkában. A számra pillantott, óvatosan megnyalta ajkait, aztán nedves, csillogó ajkaival csókot nyomott a számra. Először csak hosszas szájra puszika kaptam, amikhez aztán a nyelvét is társította. Átsiklott vele az én számba, megkeresve a nyelvemet, amivel aztán jól elszórakozott. Kifulladásig csókolt, megállás nélkül, mohón, elsöprőn. Mikor aztán már ő se nagyon kapott levegőt, akkor nagy nehezen, de elvált tőlem. Homlokát az enyémnek támasztotta és a szemembe nézve lihegett a heves mozgalmunk után.
-Jung...-löktem el egy pillanatra a mellkasától fogva.
- Minnél többet ellenkezel, annál csúnyább leszek veled, kincsem - cirógatta meg az arcom.
-Kérlek, Jungkook! - fordítottam el a fejem.
- Yiren, Yiren. Mikor fogod végre elfogadni, hogy az enyém vagy és szót kéne fogadnod nekem? - sóhajtott drámaian, mielőtt tovább folytatta a csókolózást velem. Bármennyire is mozgolódtam, nyöszörögtem alatta, próbáltam ellökni magamtól, nem sikerült. Megállíthatatlan volt, még ígyis sokkal erősebb volt, hogy meg volt sebesülve. De nem törődött semmi féle fájdalommal, vagy sérüléssel, csak csókolt és csókolt. Kezei közben egyre lennebb és lennebb vándoroltak. Egyik keze megállt a derekamon, míg a másik besiklott a lábaim közé és intenzíven izgatni kezdett engem. Hangosan nyögtem fel a nevét meglepetésemben, ugyanis nem számítottam ilyesmire. Hátam ívben feszült, karjaimmal erősen kapaszkodtam vállaiba, s nem tudtam abba hagyni a nyögést. Aztán egyre durvább kezdett lenni, egyre gyorsabban izgatott, miközben szó szerint szétszedte a számat, keze pedig durván a csípőmbe mart.
- Jungkook! - kiáltottam fel, amikor elértem a határt és egy gyönyörhullám söpört végig rajtam.
- Kiáltsd a nevem, angyalom! Hallani akarom a kétségbeesett hangodat! - suttogta a nyakamba, tovább folytatva a velem való szórakozást.
- Ne...nem bí...bírom... Jung.... Jungkook! Hagyd abba! - nyögtem fel hangosan.
- Nem hallom, mit szeretnél? Még többet? - terült el egy sötét félmosoly az arcán.
- Nem!  Hagyd abba! Jungkook! - visítottam a vállaiba vájva körmeimet.
- Ne hagyjam abba azt mondod? - szorított rám még jobban.
- Jungkook! - próbáltam meg szabadulni a kezei közül.
- Nem hagyom, ne félj! - harapott rá a nyakam bőrére.
- Elég! Hagyd abba! Segítség! - sírtam fel remegő testtel. - Valaki! Segítség!
S abban a pillanatban, mintha csak egy tipikus filmben lennénk, nagy robajjal kicsapódott a bejárati ajtó. Jungkook azonnal megállt, és kiváncsian a folyósó irányába néztünk, ami a bejárathoz vezetett.

Pár másodperccel később Jimin alakja jelent meg a folyosón. Szemei dühösen mérték végig a helyzetet, ami köztem és Jungkook között fennállt. Kezei ökölbe szorultak, száját össze szorította, s gyors léptekkel, egyenesen felénk tartott.
- Jimin? - lepődött meg Jungkook, s valahogy, nagy nehezen feltápászkodott rólam, hogy fogadja a betolakodót. Én még mindig az elmúlt percek hatása alatt, ott maradtam, teljesen szétesve a kanapén. - Mit keresel te itt? Éppen megzavartál valamit - mordult fel a házigazda. Jimin azonban egy szót sem szólt, csak tempósan besétált és egy jókorát behúzott Jungkooknak.  Elkerekedett szemekkel toltam fel magam, ahogy Jungkook földet fogott előttem.
- Jimin... - suttogtam ijedten a fiúra nézve.
- Te féreg! Tudtam, hogy ezt fogod tenni vele, ha hagyom, hogy veled menjen - sziszegte Jimin.
- Hozzám tartozik, nincs beleszólásod- nyögte Jungkook.
- Soha nem tartozott hozzád és soha nem is fog! Többé nem hagyom, hogy ezt tedd vele! - köpte a szavait földön fekvő barátja felé. Meg sem várta annak válaszát, felém fordult, majd karjaiba kapott, és elindult kifelé.
-M...mit csinálsz, Jimin? - suttogtam neki meglepődve.
- Soha többé nem találkozhatsz vele! Megtiltom neked! - nézett a szemembe mérgesen.
- Tessék? - nyíltak el az ajkaim.
- Nem hagyom, hogy bántson többé! Egyszerűen nem bírom elviselni! Utálhatsz, amennyire csak akarsz, de nem fogom megengedni neki, hogy ezt tegye veled! - állt meg egy pillanatra, míg elmondta, amit akart. Szótlanul maradtam szavai hallatán, egyszerűen nem tudtam, mit kéne reagálnom vagy mit kéne mondanom neki. De Jimin nem is nagyon várt választ, ugyanis, amint elmondta az ő részét, lendületesen csapta ki a bejárati ajtót és kilépett velem Jungkook házából. A ház előtt ott várakozott az általam már jól ismert motorja, szépen kitámasztva. Odasétáltunk, Jimin finoman felültetett rá, aztán felugrott elém.
-Tudod, mit kell tenned, igaz? - pillantott hátra. Csak bólintottam egyet, majd átöleltem a vékony fekete inggel bevont testét. Kezeimet  hasának kockáin kulcsoltam össze, teljes testemmel izmos hátának simultam, lehunyt szemmel szippantottam be jellegzetes illatát, ami kissé megnyugtatott. - Mehetünk? - indította el a motort.
- Mehetünk - mondtam éppen olyan hangerővel, hogy csak ő hallja. A vezényszóra szárnyra is kapott a fekete csoda, csak úgy repültünk át a város utcáin. Mostmár nem csuktam be a szemem és nem is féltem, hiszen tudtam, Jimin vigyáz rám, így nem történhet semmi baj. Annyira tetszett a kis utazás, hogy észre se vettem a tényt, miszerint Jimin nem haza vitt engem. Egy takaros, kis, sötétbarna ház előtt állította le járgánya motorját, valahol az egyik csendesebb lakónegyedben.  Letámasztotta a motort, leszállt róla, majd elém sétált és segítő kezet nyújtott nekem, hogy én is leszállhassak.
-Hol vagyunk? - fogtam meg a kezét óvatosan.
- Otthon - mosolyodott el ő, miközben lesegített.
- Otthon? - csodálkoztam el. - Jesszus, nincs rajtam cipő! - kiáltottam, amikor talpam találkozott az érdes járdával.
-Nyugalom, hercegnő! Megmentelek! - csitított le nevetve, azzal felkapott az ölébe.
- Hogy érted, hogy otthon? Itt laktok a családoddal? Anyukád, meg Jin és az apukája? - meredtem a házra. Jimin egy pillanatra megállt. Arca megfeszült, ahogy egész teste is. Mély levegőt vett, s egy sóhaj kíséretében tovább indult.

Buék mindenki! Kívánok egy élményekben dús, szerencsés, örömteli új évet minden kedves olvasómnak! ❤️🎉 Emelett pedig nagyon szépen köszönöm a  2,5K-t, meg se érdemlem! Köszönöm, hogy szeretitek ezt az elcsépelt történetet és elviselitek a szétszórt fejem!❤️ Remélem ez a rész is tetszett nektek.😊