💋 Hét csók, ami megöl💋

77.

- Ne kiabáljatok az ajtóban!- csitította a hangoskodókat Seokjin.
- Yiren! - kiáltott Hobi és hamarosan meg is jelent előttem. - Mi ez az egész? Igaz, amit Yoongi mond? Te lefeküdtél Jiminnel?- kérdezte dühösen. Idő közben Taehyung is megjelent mögötte, és Seokjin is.
- Bezzeg arról nem beszélsz, Min, hogy veled mi van. Gyáva féreg vagy!- kiáltott Jimin dühösen.
- Miről beszélsz?- ráncolta a szemöldökeit Hobi.
- Ő hamarabb lefeküdt Yirennel, mint én- válaszolta csendesen Jimin.
- Mivan? - röhögött fel Hoseok.
- Hagyjátok abba, kérlek!- suttogtam szipogva.
- Igaz ez, Yiren?- rázta a fejét hitetlenkedve Hoseok.
- Igen! És akkor mivan?- csattantam fel.
- Tessék?- lepődött meg a barátom.
- Lefeküdtem Jiminnel többször is! És Yoongival is meg Taehyunggal egyszerre, és Jungkookkal meg Jiminnel is egyszerre! És akkor mivan?- kiabáltam. - Te is csókoltál már meg engem! - vágtam a fejéhez. Hirtelen mindenki megszeppent és senki nem mondott semmit. Taehyung hatalmas szemekkel meredt rám, Hoseok a földet bámulta, Jimin a kanapé szélén ült lehajtott fejjel, Seokjin pedig lehunyt szemmel álldogált a fal mellett.
- Ne csináljátok ezt, srácok! Elég legyen!- törte meg végül ő a csendet.
- Én ezt nem hallgatom tovább!- csattant fel Yoongi valahonnan az előszobából.
- Yoongi, várj!- kiáltott utána Taehyung.
- Hova rohan Yoongi? Mi folyik itt?- csendült fel Namjoon hangja.
- Mi ez a feszült hangulat idebent?- jelent meg mögötte Jungkook.
- Éppen arról beszélgetünk, kinek hány aktusban volt része Yirennel - fordult felé gúnyosan beszélve Hoseok.
- Mi?- rökönyödött meg Jungkook.
- Hoseok, még egy szót ne merj szólni!- sziszegte Jimin.
- Miért ne merjek? Nem igaz, amit mondok talán?- vágott neki vissza Hoseok.
- Hagyd abba! Ne bánts most őt miatta!- szólta le őt Taehyung is.
- Persze, a nagy cinkos társak könnyen beszélnek- horkant fel gúnyosan.
- Hoseok, most menj el!- mondtam hirtelen.
- Tessék?- kapta rám a fejét.
- Azt mondtam, menj el!- néztem a szemébe. - Ha csak azért akarsz maradni, hogy tovább alázz, azért, amit tettem, akkor menj el!- mutattam az ajtó felé.
- Miért vagytok így kiakadva?- nézett végig rajtuk Jungkook, aki még mindig nem tudta, mi történt.
- Kiderült, hogy szépen kúrjátok Yirent a háttérbe, azért vagyunk kiakadva - rivalt rá Hoseok.
- Most azonnal tűnj el a házamból!- rivaltam rá teljesen kiborulva.
- Én csak az igazat mondom - tárta szét a kezeit.
- Nem érdekel! Tűnj el!- kiabáltam bőgve.
- Hoseok, most jobb, ha elmész - szólt rá Seokjin.
- Gyere, Hoseok!- hívta őt kifelé Namjoon.
- Egy szörnyű ember vagy!- köpte felém a szavakat utoljára. Jimin és Jungkook egyszerre szöktek a srác felé mondata hallatán, míg én sírva rogytam össze. Seokjin és Namjoon próbálták őket lenyugtatni, míg Taehyung elém gugolt és megfogta a kezem.
- Minden rendben lesz, Yiren! Nincsen semmi baj!- mondta bíztatóan, majd hagyta, hogy hozzá bújjak.Végül Hoseok eltűnt a házból és ismét csend borult a jelenlévőkre.
- Hoseok és Yoongi együtt mentek el - jelent meg Namjoon nagyot sóhajtva.
- Elmagyarázza valaki nekünk is, hogy pontosan mi történt itt?- nézett ránk Seokjin.
-Yoongi rajta kapott engem és Yirent, miközben éppen lefeküdtünk. Erre kiakadt és elkezdtünk veszekedni, ami alatt kiderült, hogy Yoongi és Taehyung is lefeküdt vele. Most pedig Hoseok azon akadt ki, hogy ő erről nem tudott és nem tetszik neki, gondolom - magyarázat Jimin .
- Vagy féltékeny, ahogy Yoongi is - tette hozzá Jungkook.
- Miért lennének féltékenyek?- ellenkezett vele Jimin.
- Mert talán ők is érzelmeket táplálnak Yiren iránt - válaszolt Taehyung.
- Nem engedhetjük, hogy ez az incidens tönkre tegyen mindent pont most a debüt előtt! Össze kell szedjük magunkat! - szakította félbe a beszélgetést Namjoon.
- Ami megtörtént, azt megtörtént. Hiába veszekszünk rajta - bólintott Seokjin.
- Mi nem veszekszünk, csak van, aki nem tudja elviselni, hogy osztoznia kell - vont vállat Jungkook.
- Mintha te tudnál osztozni - grimaszolt rá Jimin.
- Pont te mondod ezt, mikor pont veled osztoztam?- nevetett ironikusan Jungkook.
- Mivan? Ti ketten feküdtetek le vele?- vágott a szavukba Taehyung.
- Most miért csodálkozol úgy?- nézett rá Jimin. - Te hamarabb csináltad Yoongival - bökött felé.
- Elég legyen ebből az ostobaságból!- csattant fel Namjoon.- Nem szégyenlitek így kiosztani a dolgokat, úgy hogy Yiren is hallja? Mik vagytok ti? Érzéketlen barmok?- kiabálta le a másik három társát.
- Szégyenletes, amit itt lefolytattok!- nézett végig rajtuk Seokjin. Hatalmas hangzavar kerekedett, ahogy ők elkezdtek veszekedni egymással. A fülemre tapasztott kezekkel próbáltam kizárni a ricsajt és gondolkodni, hogy most mi is legyen, de egyszerűen annyira össze omlott bennem minden, hogy fogalmam se volt létezik-e egyáltalán megoldás. Végül csak felpattantam és felrohantam a szobámba, ahová be is zárkóztam. A ricsaj nem sokkal utána elcsendesedett és csend vette át a helyét. Végül léptek zaja törte meg a friss csendet, ami egyenesen a lépcsők irányából jött.
- Yiren! - szólított meg Taehyung lágyan, miközben halkan kopogott az ajtón. Én csak erősebben a párnámba fúrtam a fejem, hogy ne hallják, ahogy sírok.
- Nyisd ki az ajtót, kérlek! Meg tudjuk ezt beszélni!- próbálkozott Tae újra.
- Seggfej voltunk, Yiren, kérlek, ne haragudj! - kopogott kicsit erősebben Jimin. Erősen markoltam a takarót és próbáltam teljesen eltűnni alatta. Egyszerűen képtelen lettem volna szembe nézni velük. Égett az arcom és a szégyenérzet belülről mardosott szüntelen. Míg a fiúk tovább próbáltak győzködni engem, hogy nyissam ki az ajtót én a fejemre húztam a takarót és próbáltam tompítani a hangjukat. De ők nem tágítottak, én pedig nem bírtam tovább hallgatni őket. Idegesen dobtam le magamról a takarót, hogy elküldjem őket a francba, de ekkor egy kéz vissza rántott. Ijedten fordultam oldalra, hogy szembe találjam magam Jungkookkal.

- Jungk....!- kiáltottam volna fel, de betapasztotta a szám.
- Stt! Nem kell tudják, hogy itt vagyok- suttogta egy halvány mosollyal az arcán.
- Miről beszélsz, Jungkook? Te nem lehetsz itt! Főleg nem ebben a helyzetben!- kaptam le a kezét a számról.
- Szükséged van valakire, aki megvígasztal, különben felemészted magad - simított az arcomra.
- Nem tehetem, Jungkook! Több bajt nem keverhetek!- próbáltam ellökni magamtól hevesen.
- Én nem ítéllek el, Yiren!- húzott vissza magához. - Ne szégyelld magad előttem!- simogatta a fejem.
- Nem tudom mit tegyek, Jungkook!- öleltem át a derekát megadóan.
- Semmi baj! Csak mindenki le kell nyugodjon és minden rendben lesz!- ölelt magához. - Egyikük barátnője sem vagy, úgyhogy nem kérhetnek számon téged! Mindenkinek a saját ügye, hogy milyen kapcsolatot ápol veled, és egyiküknek sincs joga bele szólni - magyarázta mély, nyugató hangon.
- Nem akarom, hogy miattam vesszenek össze! - ráztam meg a fejem.
- Csak hirtelen mindenki dühös lett, de meg fog oldódni, hidd el nekem. Csak mindenki át kell gondolja a történteket és rendbe kell tegye az érzéseit - húzott az ágy felé finoman.
- Nem értem, miért lettek ilyen dühösek egymásra- ráztam meg a fejem.
- Talán mert valamennyien érzéseket táplálnak irántad? - ültetett le az ágyra és ő is leült mellém.
- Érzéseket irántam? A többiek?- lepődtem meg.
- Igen. Mindannyian vonzódnak hozzád és ezért féltékenyek lettek egymásra. Ez történt - dőlt végig az ágyon.
- Ez butaság! Miért éreznénk irántam vonzalmat?- horkantam fel.
- Csak tudom, Yiren. Hisz én is ezt érzem - nézett mélyen a szemembe.
-Mi?- kerekedtek el a szemeim.
-Gyere, pihenj egy kicsit és nyugodj meg!- húzott le maga mellé figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.

Sziasztok kedveseim! Hoztam nektek egy újabb részt, így a vége felé közeledünk rohamosan, de remélem attól még élvezhető és kíváncsian várjátok a végét.☺️❤️
További szép hetet nektek, millió puszi! Köszönök nektek mindent!💋