💋 Hét csók, ami megöl💋

3.

Miután sikerült kimagyaráznom magam anyának megmenekítve magam a büntitől, fáradtan trappoltam fel a lépcsőn. Hosszas tusolás és esti rutin után fáradtan dőltem be az ágyba, hogy kipihenhessem a mai napot. Másnap ismét otthon maradtam és megvárva, míg a suli idő lejár a telefonnal a kezemben sétáltam körbe a szobámban.
- Négy óra! Végre!- nyomtam be a számot. Yeon Soot hívtam fel. El kellett mesélnem neki mindent.
- Yiren ?!- vette fel pár csörgés után.
- Óriási hírem van!- mondtam köszönés nélkül.
- Végre iskolába tolod a képed?- mormogott.
- Lehet, de nem ez a lényeg, figyelj! - szóltam le.
- Na mond!- adta be a derekát.
- Éppen boltban voltam tegnap, amikor....-kezdtem el izgatottan, de hirtelen hatalmas csörömpölés érkezett a teraszom felől. Halkan felkiáltva ugrottam fel az ágyról, a telefon pedig a földön landolt. Még hallottam, ahogy Yeon Soo visít belőle, ahogy közeledtem a teraszajtó felé. Egy gyors mozdulattal elkaptam a függönyt és egy mérges, türelmetlenül várakozó Jungkookot találtam kint.

-Jungkook?..- nyitottam ki az ajtót meglepődve, de ahelyett hogy bejött volna kirántott maga mellé. - Mit csinálsz?!- lepődtem meg.
- Majdnem elmondtad neki!- kiáltott felháborodtan.
- Miről beszélsz?- néztem a szemébe összezavarodva.
- A telefon!- mutatott a készülékre. - Majdnem beszéltél rólam neki! Igaz?- nyomott a falnak.
- Én..- kerekedett el a szemem.
- Nem merészelj egy szót is szólni rólam bárkinek is! Megértetted?- sziszegte felém.
- Ha szégyenlled, akkor meg minek foglalkozol velem ?! Csak hagyj a fenébe békén!- rivaltam rá.
- Hát elfelejtetted az ígéreted?- szorított a derekamra. A fájdalomtól leszorítottam a szemem. - Nekem is ki kéne kotyognom talán, mi is a szitu veled, hmm?- kérdezte gúnyosan.
- Bocsánat! Többet nem fordul elő - préseltem ki.
- Menj be és hazudj neki valamit, ha nem gyanakodni fog!- engedett el. Elsurranva mellette besétáltam a szobába és felkaptam a telefon a földről.
- Itt vagy?- suttogtam bele.
- Jézusom, Yiren ! Azt hittem meghaltál, te bolond!- ordított torka szakadtából.
- Bocsánat, csak nekirepült egy galamb az ablakomnak - bámultam a zoknimat.
- Bolond!- háborgott.
- Ne haragudj - sóhajtottam.
- Mit is akartál mondani?- nyugodott le.
- Öhm...tudod... - vakartam a fejem, s megfordulva majdnem felvisítottam, mikor pontosan mögöttem Jungkook állt meg.
- Jungkookról van szó? Csak nem megtalált?- nevetett fel a lány. Jungkook hirtelen kikapta a telefont a kezemből, felhangosította és visszatette a kezembe. - Eltaláltam, mi?- hallatszott barátnőm hangján az izgalom.
- Mond, hogy nem emlékszek rád - suttogta felém.
- De de, képzeld kiderült , hogy nem is emlékszik rám.. - próbáltam normálisan viselkedni.
- Mi? Hogy a viharba?!- méltatlankodott, Jungkook eközben ledobta magát az ágyra és elkezdte lesúgni a fedő történetet.
- Ma mikor jöttem haza, előttem ment pár haverja és azt röhögték , hogy olyan részeg volt, hogy nem emlékszik arra sem, hogy lefeküdt valami lúzerrel. Hála égnek, nem tudják, hogy én vagyok - haraptam be az ajkam megismételve szavait.
- Te aztán szerencsésen megúsztad, kislány. Legalább arra számítottam, hogy majd valami sikátorban kínoz meg érte - erre Jungkook hangos nevetését próbálta visszatartani.
- Na jó, anyu hív, majd holnap beszélünk - hadartam vörös arccal.
- Vigyázz magadra!- tette le. Sóhajtva dobtam le a készüléket az asztalra és Jungkook felé néztem. Még mindig nevetett.
- Sikátorban, mi?- vonta fel a szemöldökét.
- Haha, vicces - forgattam meg a szemem.
- A sikátorban kényelmetlen, inkább már egy vendéglő fürdőjében, vagy egy próbafülkében - kacsintott.
- Tessék?- tátottam el a szám.
- Jól hangzik, mi?- állt fel és a terasz felé sétált.
- Mi a....? - akadt el a szavam.
- Majd hívlak, ha kellesz!- intett, azzal eltűnt. Helyzettől lesokkolva bámultam az üres teraszra, fogalmam se volt, mit kezdjek a helyzettel.
- Mi ez, de tényleg?- nevettem fel idegesen. Gyorsan ittam egy kis vizet, bepakoltam másnapra, mert végre iskolába is hajlandó voltam elmenni, aztán lementem vacsit készíteni. Mikor anya hazajött, elmentünk vásárolni és az egyik barátját is meglátogattuk. Késő este volt, mire hazaértünk. Semmi gondolkodás nélkül vetettem magam a puha párnáim közé. Nagyon szerettem volna aludni. Persze sokáig nem tudtam, mivel folyton azon agyaltam mi lesz másnap a suliban. Teljesen le fog ignorálni, mi? Nem fog beszélni rólam senkinek, ugye? Nem szabad hozzá szólnom, se rá néznem, igaz? Mi lesz, ha véletlenül bele fogok futni? Tuti vörös leszek, mint a paradicsom.
- Ahhj, te jó ég! - temettem az arcom a párnába mérgesen, de az agyam nem akart kikapcsolni. Dühösen siettem le a konyhába és csendesen kotorászni kezdtem az egyik fiókban. Elégedetten egyenesedtem fel, mikor megtaláltam a kis üvegcsét. Kivettem egy szemet belőle, egy kis vízzel lehúztam, majd elpakolást után vissza iszkoltam a birodalmamba. 15 perc se kellett és már horkoltam is.