💋 Hét csók, ami megöl💋

36.

- Miről? - komolyodott el azonnal.
- Tudom, hogy csak védeni akarsz, elhiszem neked, de kérlek, ne így! - sóhajtottam fel.
- Mire érted? - próbált nyugodt maradni.
- Nem tudom elviselni, hogy parancsolni próbálsz nekem és megtiltasz dolgokat. Ez az én életem, oppa! Lehet, hogy hozok rossz döntéseket és bajba keveredek, de az is az én problémám. Nem mondhatod meg, hogy kivel beszélhetek és kivel nem, vagy hogy hova mehetek és hova nem! Nem vagyok már kisgyerek! - folytattam. - Igenis fogok találkozni Jiminnel, és ha úgy hozza a sors, Jungkookkal is. Igen, félek Jungkooktól, mert bántani akart, de ezt nekem kell lerendeznem. Persze, szükségem van rátok is, hogyne lenne, de nem úgy, hogy parancsolgattok, hanem, hogy tanácsot adjatok vagy hasonló - próbáltam határozottnak tűnni. Yoongin láttam, hogy egyre jobban bántja az, amit mondok, ezért úgy döntöttem nem megyek jobban bele. A lényeget elmondtam és szerintem ebből megértette, amit mondani akartam. - Kérlek, ne értsd félre! Én szeretlek és fontos vagy nekem, de ezt így nem tudom tovább csinálni! - nyúltam a kezei után és megfogtam őket.
- Miért nem jó neked a csendes, nyugodt élet, amit eddig éltél? Miért hiányzik neked belőle ez a sok baj? - rázta meg a fejét csalódottan.
- Mindig történnek dolgok, oppa. Ezt nem mi folyásoljuk be. Hidd el, én sem akartam ezt a sok bajt, de nem én döntöttem el, hogy történjen-e meg vagy sem - sóhajtottam.
- Akkor hagyd abba! Hallgass rám és fejezd be ezt az egészet! - győzködött tovább. Bele néztem könyörgő szemeibe. Halvány remény csillogott bennük, remény, hogy rá hallgatok. Lehajtottam a fejem.
-Nem akarom... - suttogtam neki.
-Tessék? - lepődött meg.
-Sajnálom, oppa, de nem akarok többé csendben, megbújva élni - mosolyodtam el halványan.
- Yiren!- villantak a szemei értetlenül.
- Sajnálom, oppa! - öleltem magamhoz.
-Yiren... mit...? - próbált reagálni, de nem hagytam neki.
-Azt hiszem, most megyek. Majd beszélünk! - álltam fel.
-Hé, Wang Yiren! - pattant fel ő is.
-Szia, Yoongi oppa! - intettem vissza neki az ajtóból. Miután gyorsan kimagyaráztam magam az anyukájának elhagytam a Min házat. A gondolataimba merülve szeltem át az udvart, hogy eljuthassak a kapuig. A kapuig, ami aztán szembe nyílt velem.
- Yiren! De jó, hogy itt vagy! - örült meg nekem Taehyung. Remek! Pont vele nem akartam most összefutni.
-Szia, oppa! - mosolyodtam el.
- Most távozol? - nézett a ház felé.
-Igen, mennem kell - léptem arrébb, hogy utat nyerjek a kapuig.
- Yiren, várj! - állt megint elém. - Valami baj van? - vizsgált meg tetőtől talpig.
- Nincs - ráztam meg a fejem sietősen.
- Tudom, mikor hazudsz-mosolyodott el ő is.
- Oppa, nagyon köszönöm, hogy érdeklődsz meg minden, de ez az én életem és semmi közöd hozzá - nevettem fel zavartan - Nem szólhatsz bele és nem kell mindent tudnod, ami történik. Idegesítő, hogy folyton befolyásoltok mindent - néztem rá fáradtan. - Eljöttem ezt elmondani Yoongi oppának is. Mostmár te is tudod. Kérlek, tartsátok tiszteletben - biccentettem köszönés képpen, majd otthagytam őt az udvarban.
-Yiren! Hé! Miről beszélsz?! - kiáltott utánam, de nem álltam meg. Egyenesen haza mentem már. Vettem egy hosszas fürdőt, aztán olyan korán feküdtem le, mint már rég nem. A vasárnapomat tanulásnak szenteltem. Reggeliztem egyet, aztán elővettem mindent. Még gyorsan a telefonom után nyúltam, hogy csekkoljam, mielőtt belemerülök a tengernyi leckébe. Volt is jó pár üzenetem. "Yoongi: 7 új üzenet, Nem fogadott hívás tőle:Taehyung, Jimin:'' Hello, mi a hely....''. Mindet ignoráltam, nem lettem volna képes ezekkel megbirkózni. Egyetlen egy üzenetre válaszoltam ami meglepett, de nagyon örültem neki, '' Hisztis szőke veszedelem : El vagy veszve Wang Yiren! ''. Yeon Seo. A legjobb barátnőm, akivel az utóbbi hetekben egy szót se váltottam. Te jó ég, milyen borzalmas legjobb barátnő vagyok! Gyorsan válaszoltam neki ''Tudom''. Egy perc se telt el, amíg reagált '' Örülnék neki, ha nem szarnál le teljesen, kedves Yiren ''. Eh, igaza van. ''Bocsánat''Nem akartam mentegetőzni, igaza volt. '' Szemét. Jobban érdekelnek a pasik, mint a legjobb barátnőd! És még én vagyok a veszedelem ''. Jól esett újra beszélni vele. Hiányzott már a személye az életemből. '' Holnap egy kávé, hogy elkezdjem bocsánatkéréseim sorozatát? ''. '' Még meggondolom, lehet fiú dolgom lesz akkor''. Kis mocsok, most élvezi, hogy engem fikázhat. Mosolyognom kellett. ''Nagyon nagyon sajnálom Yeon Seo! Szörnyű vagyok, tudom. '' Annyira hiányzott nekem. '' Tényleg az vagy '' ismerte el. Legalább tudom, hogy haragszik. ''Reggel tali a megszokott helyen?'' reméltem, hogy igent fog mondani. '' Te hozod a kávét!''. Akkor nem haragszik olyan nagyon. Szerencse. '' Dupla adagot kapsz!'' '' Ajánlom is! ''. Nehezemre esett tanulni , mert nem vagyok az a nagy tanulós típus, de meg kellett tennem. Bepótoltam a leckéket és kicsit tanultam is, hogy legalább tudjam, mi a helyzet, ha holnap beülök egy órára. Öröm volt, mikor az utolsó füzetnek is búcsút mondhattam. Hoseok is megjelent valamikor délután. Mivel látta, hogy nem vagyok valami jó passzban, ő is elkezdett faggatni.
- Minden rendben veled? Kifejezetten ideges vagy ma - tett rendbe pár szerteszét heverő füzetet.
- Csak elfáradtam, sokat tanultam - próbáltam rövidre zárni.
- Aha, én meg nyertem a lottón - felelte gúnyosan.
- Miért érdekel mégis mindenkit ennyire az életem hmm? - csattantam fel.
- Mi? - lepődött meg.
- Mindenki mindent tudni akar, mindenki mindenbe bele akar szólni. Elegem van! Ez az én életem, hadd éljem már meg én! - fordultam hátra hevesen magyarázva.
- Csak segíteni akartam, ahogy valószínűleg ők is. Nem kéne így magadra venned - tette fel a kezeit.
-De nagyon idegesít - sóhajtottam fel.
- Jólvan, de se én, se a többiek nem tehetnek róla, ha nem jól állsz hozzá az egészhez - vont vállat.
- Jól hozzá állni?! - kiáltottam fel. - Hoseok konkrétan az életem fenekestül felfordult, mit vártok el, mit kéne csináljak? Ülni minden tetején és mosolyogni? - méltatlankodtam.
- Nem ezt mondtam, de nem máson kéne kitöltsd a haragod. Persze, szívesen meghallgatlak én is, és biztos ők is, ha érdeklődtek, de ne így - felelt nyugodtan.
- Nem akarok én többé senkivel beszélni. Elegem van - fordultam vissza a feladatomhoz.
- Te tudod - hagyta rám.
-Mi a képlete ennek? - mutattam egy számsorra elterelve a szót.
-Gyere, megmutatom - állt mellém.
Hoseok aztán még segített kicsit a leckékkel, egyébről nem is mert se mesélni, se kérdezni. Azt hiszem, megértette, hogy most nem alkalmas. Mikor befejeztük a tanulást, evett egyet, ahogy szokott, viszont filmezni már nem maradt. Azt mondta dolga van. Szerintem inkább csak nem akarta a hisztis fejemet elviselni. Nem is baj, szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy rendbe tegyem a dolgaimat. Nem akartam idegroncsként visszamenni a suliba.

Nem tudom mi a fene történik, de a Wp csak úgy random kivágott egy hónapra kijelentve, hogy probléma történt a fiókommal és át kell vizsgálni. Lassan egy hónapja történ ezt az egész és csak most kaptam vissza a fiókomat. Mi a fene történik? 🤧 Minden esetre nagyon sajnálom, de nem tudtam semmit tenni, konkrétan naponta küldtem e-mailokat a Wp-nek, de semmi nem történt eddig. Nagyon örülök, hogy most végre vissza kaptam és természetesen folytatni fogom a történetet. Bocsánat mindenki! ❤️