💋 Hét csók, ami megöl💋

28.

-Nézelődsz még, vagy mehetünk?- fordult felém kajánul mosolyogva.
- Én nem...!- kiáltottam fel elkapva a fejem.
- Hát, hogyne - nevetett fel. Szórakozottan lökte el magát a kerítéstől, magára kapta a dzsekijét, aztán felpattant a motorra. Én csak vörös fejjel fordultam el tőle, átkozva azt, hogy ilyen jól néz ki. - Yiren!- kiáltott meg, mire felkaptam a fejem. - Jössz?- bőgette meg a motort mosolyogva.
- Áh, igen - kaptam észbe. Gyorsan megigazítottam a hajam és elindultam felé. Óvatosan másztam fel mögé a motorra, végül bele kapaszkodtam az ülésbe.
- Fogj meg vagy leesel!- pillantott hátra vörös fejemre.
- Jól vagyok így - makacskodtam.
- Kapaszkodj már!- mozgatta meg hirtelen a motort, mire én visítva bújtam hozzá. - Mondtam - nevetett, mielőtt tényleg elindult.
- Hülye Park Jimin - motyogtam magamban.  Most nem csuktam be a szemem, csak oldalra fordítva a fejem bámultam az elmosódott utcákat. Tetszett a sok fény, jel, ábra egybe olvasztott összképe, amit láttam.  Emellett nagyon jól esett Jimin kidolgozott hátába fúrni a fejem, és nagyon élveztem, hogy kezeimet izmos hasára tapaszthattam. Halvány mosoly jelent meg a számon, ahogy ujjaimat végig futtatam az ing rejtette hasán, és még ígyis éreztem a kockákat. Kicsit jobban belefúrtam a fejem a hátába és tovább élveztem az utat. Mosolyogva néztem a sétáló népet, időseket, fiatalokat, felnőtteket, gyerekek, Yoongit és Taehyungot.

Várjunk, micsoda?! Ahogy a szemem megakadt a két mosolygó fiún, akik együt sétáltak valamerre, ijedten kaptam a fejem a másik irányba és úgy szorítottam Jimint, mintha az életem múlna rajta.
- Mi a baj?- fordult hátra.
- Ott van Tae és Yoongi - pillantottam az irányukba.
- Áh, a kis barátaid. Nem bírják, ha velem lógsz, igaz?- mosolyodott el gúnyosan. Csak szégyenlősen elfordítottam a fejem válaszul. - Akkor húzzunk el innen -  bőgette meg szeretett járgányát. Továbbra is szorítottam őt, s míg átmasíroztunk pár autó között, a szememet is lecsuktam inkább. - Itt vagyunk - éreztem lassulást. Kíváncsian emeltem fel a fejem, és valóban a bolt parkolójában álltunk.  - Gyere!- nyújtott kezet, miután ő már leugrott a motorról. 
- Köszi- fogtam meg a kezét óvatosan, majd átlendítve a lábam, mellé érkeztem.
- Mehetünk?- tette a kezét a derekamra.
- Igen - bólintottam vörös fejjel. A vásárlás amúgy egész  rendben zajlot. Jimin egy csomót ugratott, én meg rajta nevettem.
- Ha ezt megeszed, elhízol - vizslatta a tasakot a kezemben.
- Belefér - erősködtem.
- Jó, majd megeszem én - dobta bele a kocsiba.
- Jimin, eddig mindent te eszel meg, ami a kosárba van. Nekem mi marad?- nevettem fel.
- Veszünk neked valami csemege ubit vagy ilyenek - vont vállat.
- Jimin!- csaptam vállon.
- Csak vigyázok az alakodra, na - védekezett.
- Nem fogok csemege uborkát enni!- háborogtam.
- Akkor kapsz répát. Az jó?- alkudozott.
- Mi vagyok én? Valami nyúl, hah?- néztem rá dühösen.
- Most eléggé hasonlítasz egy éhes nyúlra - döntötte oldalra a fejét, mint aki komolyan megfonolta a dolgot.
- Jimin!- néztem rá döbbenten.
- Te mondtad- mutatott rám, majd elkezdtünk nevetni.
- Jimin? Yiren? - hallottunk meg egy meglepődött hangot magunk mögül. Kíváncsian fordultunk meg mind a ketten.