💋 Hét csók, ami megöl💋

14.

Lassan nyitottam ki a szemem, hogy körül nézhessek , de a szobát sötétség borította. Egy édes, férfias illat csapta meg az orrom, ami határozottan nem a szobám illata volt. Úgy döntöttem, felállok és felderítem a terepet, de ahogy egyet mozdultam mindenem elkezdett sajogni.
- Aish!- nyöszörögtem kelletlenül. A következő pillanatban már el is felejtettem nyöszörögni, mert eszembe jutott hol is lehetek és vajon miért is. Picit megemeltem a takarót, alatta pedig, ahogy sejtettem, ott pihentem egy száll fehér köntösben.
- A francba!- húztam fel a lábaimat magam elé. Hiába szorítottam össze a számat, a könnyek úgyis felszakadtak belőlem rögvest. Próbáltam minnél halkabb lenni, mert fogalamam sem volt, ki tartózkodik még esetleg a házban.
- Hol van?! Azonnal engedj be!- hallottam meg egy ismerős, mély hangot.
- Huh?- kaptam fel a fejem kíváncsian.
- Húzz el innen, nincs itt senki - röhögött fel a ház tulaja.
- Ne játszd itt nekem a szentet, te majom! Vagy beengedsz vagy eltöröm az orrod!- fenyegetőzött a másik.
- Nincs itt senki. Menj el!- hajtogatta Jungkook.
- Ne ne ne!- másztam az ágy végére. Kiabálásuk betölötte a házat, de a betolakodó hangja egyre halkabb lett. - Ne ne! Tae, kérlek! Ne menj!- próbáltam ki engedni a hangom.- Tae! -kúsztam oda az ajtóhoz szipogva. Zárva.- Tae! Taehyung! Tae! Segíts! Itt vagyok! Vigyél ki innen! - dörömböltem. Minden erőmet összeszedve olyan hangosan kiabáltam, ahogy csak tudtam. - Tae! Könyörögöm!- ráztam a kilincset. Csend lett.
- Yiren! Yiren hol vagy?- csendült fel mély hangja.
- Itt! Itt vagyok! Taehyung!- fordultam ki önmagamból teljesen. Bepánikolva rángattam az ajtót, Taet szólongatva folyamatosan. - Tae! Vigyél ki! Haza akarok menni! Tae!- dőltem az ajtónak.
- Yiren! Yiren áll félre! - jött a dörömbölés a másik oldalról. Megszeppenve kászálódtam hátrább, mert Taehyung ostrom alá vette az ajtót. Hoszzú percekig ültem ott fohászkodva az égnek, míg kint Tae éppen próbált betörni, Jungkook meg folyamatosan káromkodott és kiabált  neki.
- Yiren!- dőlt be az ajtó végre. Megmentőm kifulladva kezdett el engem keresni a sötétben.
- Itt Tae...- nyújtottam felé a kezem megkönnyebbülve.

- Yiren!- szaladt oda hozzám azonnal.- Te jó ég! Mi történt? Bántott?- gugolt le hozzám az arcomra simítva.
- Vigyél ki innen! Kérlek!- bújtam a vállára. Gyorsan előkapta a telefonját, pötyögött valamit, aztán felkapott az ölébe.
- Mit képzelsz, hová mész? Még nem végeztem vele!- kiabált Tae után Jungkook, mire én jobban pólójába markoltam.
- Semmi baj! Vége! Vége!- adott egy hosszas puszit a fejemre.
- Hova megyünk?- szipogtam.
- Hozzám !- ám a ház elé érve nem indult el, csak türelmetlenül forgatni kezdte a fejét.
- Miért nem megyünk?- türelmetlenkedtem.
- Még nem jött a fuvar - fordított egyet a fején.
- Micsoda?- bámultam rá.
- Csak nem gondoltad, hogy egy szál köntössel rajtad fogok veled rohangálni? - csóválta meg a fejét.
- Na és ki az a bizonyos fuvarozó?- tereltem a témát.
- Yiren!- hallottam meg ma sokadjára a nevem. Mind a ketten oda kaptuk a fejünket a kapu irányába. Kifulladva, csapzott hajjal és mérhetetlen aggodalommal fedett arccal szedte a lábát felénk.

- Yoongi?- kerekedett ki a szemem.
- Mi történt? Hol van az az idióta? Megölöm!- nézett Taere lángolva a dühtől.
- Hidd el, már megtettem volna, de előbb segítsünk Yirennek, jó?- sóhajtott fel a barátja.
- Induljunk!- térült vissza a kocsi felé.
- Yoongi, ez nem apád kocsija? De hisz utálja ha elveszed!- vettem észre, mikor beültünk hátra, ő meg a volán mögé.
- Nem mindegy az? Bajban voltál - morogta inkább magának és elindult. Csendesen utaztuk végig azt a tíz- tizenöt percet, míg meg nem állt a kocsi. A ház már kívülről is igen illet a gazdájához, kávé- és karamellbarba játszadozott a falakon, hatalmas, gyönyörű fa ajtó és ablakok egészítették ki az összhatást. A járda hatalmas kövekből volt kirakva, két oldalán kivilágított, zöld övezet terült el. Minden rendezett volt, ahogy láttam a homályban. Tae gyorsan ugrott ki mellőlem, aztán kivett és átadott Yoonginak, hogy ő maga tudjon sietni ajtót nyitni.
- Úgy sajnálom! Utánad kellett volna mennem!- mormogta megviselt arcomat nézve Yoongi .
- Nem a te hibád!- emeltem reszkető kezem szomorú arcára.
- De igen. Ha nem lettem volna mérges arra, hogy csak úgy otthagytál és inkább utánad mentem volna, nem kellett volna átélned ezt a szörnyűséget. Bocsájtsd meg nekem!- nézett a szemembe.
- Semmi baj, Yoongi! Kérlek, ne hibáztasd magad!- ráztam a fejem aggódóan.
- Gyertek gyorsan! Yiren, még megfázol!- szólt közbe Taehyung már bentről. Yoongi bevonult velem a hatalmas előtérbe, lerugta a cipőit, majd Taehyung vezetésével elvittek a fürdőig.
- Tudsz venni egy gyors zuhanyt? Addig kerítünk gyógyszert és hasonló - tett le óvatosan Yoongi.
- Rendben leszek - erőltettem mosolyt magamra.
- Akkor elmentünk. Ha bármi van, itt a telefonom és gyorshívóba ott van Tae. Rendben?-  adta át a készüléket.
- Minden rendben lesz. Menjetek nyugodtan - intettem nekik megviselten.
- Sietünk - lépett ki a fürdődből. Megvártam, míg kattant az bejárati ajtó, hogy végre kiengedhessem a fájdalmamat. Hangosan sírtam fel, reszkető kezekkel a fehér kagylóba támaszkodva. Végig nézve magamon rájöttem, mekkora egy csődtömeg vagyok, és hogy igaza volt Jungkooknak, túl sokat hittem magamról. Ahogy felelevenítettem, hogyan tette rommá a teljes lényemet percek alatt, teljesen átértékelődött bennem minden. Szégyelltem tökéletlen testem, tapasztalatlanságomat, az egész embert, aki voltam. Leszegtem a fejem, és soha többé nem akartam felemelni. Ledobtam a köpenyt feltárva a nyomokat, amiket Jungkook hagyott rajtam. Mostmár teljesen alá voltam rendelve neki és ebbe bele is törődtem. Hangosan nyöszörögve  másztam be a hatalmas kabinba. Leszorítottam a szemem, mert egyből beugrottak azok a kellemetlen képek. Elöntötték az elmémet. Gyorsan megmosakodtam és menekültem is ki, mielőtt komplett megőrültem volna.
-  Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom. Meg kell... - motyogtam magamba, de a végére elvesztettem a hangom. Lecsúsztam a kabin üvegajtója elé. Nem tudtam többé magamban tartani a dolgokat. Ki kellett adnom őket mind. A hüppögésemet pár perc után hangos léptek törték meg. A fürdő ajtaja nyitva volt, Yoongi alakja pedig villámsebességgel suhant el előtte.
- Yoongi!- kerekedett el a szemem.
- Hova mész Yoongi? Yoongi!- kiabált Tae.
- Ne, Yoongi!- suttogtam magam elé feltápászkodva.
- Yiren - futott hozzám Taehyung értetlenül. Kezében ott voltak a ruhák, amiket gyorsan elkaptam és nem törődve, hogy ott van, ledobtam a törölközőt és felöltöztem. Foggalmam sem volt, honnan kerített női alsóneműt, de jelent pillanatban az volt az utolsó, ami érdekel. Ahogy lábamra került a zokni is, kikerültem őt és az ajtó felé rohantam. Egy pár női sport cipő virított ott, ami reméltem nekem volt előkészítve, mert én biza felcsaptam a lábamra és rohantam is.
- Yiren! Hova mész csurom vizes hajjal? Yiren!- próbálkozott nálam is Taehyung, de nem érdekelt.