💋 Hét csók, ami megöl💋

61.

Amit tudok, az az, hogy egész héten a Pillangó projekten dolgoztunk. Szünetben, suli után, suliba menet, suliból jövet, még órák alatt is volt, hogy Hoseoknak villámszerűen jutottak eszébe az ötletei, amiket azonnal levésett. Ha Jiminre néztem, ő is csendesen üldögélt és dobolt a lábával vagy az ujjaival, néha valamiket leírt egy lapra. A többiektől is folyton kaptuk az üzeneteket, mert igen, lett közös, online csoportunk, ami tele volt kották képeivel, ötletekkel, szöveg részletekkel, hangüzenetekkel, melyben dallamokat dúdoltak és ehhez hasonló dolgok. Tehát az egész hetemből csupán a Pillangó projekthez köthető dolgokra emlékszem és az együtt töltött délutánokra Jiminnél. A társaság elképesztően gyorsan kezdett el összeszokni, jó volt a hangulat és jól is érezték magukat. Tudtam én, hogy jók a megérzéseim ezzel kapcsolatban. Vagány csapat voltak és a Pillangó egyre vagányabb és vagányabb lett, ahogy kezdtünk vele elérni a teljes verzió felé. A Big Hit következő hét hétfőjén adott nekünk időpontot a meghallgatásra, de szerencsére, mi jó időben voltunk mindennel, így kész leszünk vele, ha minden továbbra is jól megy. Pénteken este szóltam a fiúknak, hogy szombaton csak este fele tudok csatlakozni a próbáláshoz, mert dolgom van. Nem mondtam el, hogy Jungkookkal megyek valahova, mert tudom, milyen reakciókat váltott volna ki belőlük. Jobbnak láttam, ezt az apró részletet nem megemlíteni. Éppen reggeliztem, miközben anyuval beszélgettem, míg ő mosogatott. Nagyon kevés időt töltünk együtt mostanában, ezért jól esett ez a kis reggeli beszélgetés nekünk. Én közben írtam a fiúknak is, akik már úton voltak Jimin felé, hogy belekezdjenek az egész napos próbálásba. Már csak anyuval iszogattuk a kávénkat, amikor Jungkooktól kaptam egy üzenetet, hogy a házunk előtt vár. Mivel már el voltam készülve, csak gyorsan elkaptam a táskámat, elbúcsúztam anyutól és már kint is voltam az ajtó előtt.

Lenyűgöző látvány fogadott odakint. Jeon Jungkook nagyon jól nézett ki, mint mindig. Talán az adott egy kis varázst az egésznek, hogy tekintete lágy volt és vidám, ahogyan a kisugárzása is. A flegma, kegyetlen, ijesztő Jungkook nem volt sehol, helyette egy elbűvölően jóképű és édes fiú várakozott rám az utcán. Miután megvizsgáltam magamnak a fiút, mosolyogva sétáltam oda hozzá.
- Szia, Jungkook! - álltam meg előtte és felnéztem rá.
- Szia, Yiren! - mosolygott szélesen.
- Na, mi lesz a mai program? - kérdeztem kíváncsian.
- Gyere és megtudod! - nyitotta ki nekem a kocsija ajtaját.
- Titkolózol - néztem rá gyanúsan.
- Úgyis megtudod, ha odaérünk - vont vállat és átsétált a kocsi másik oldalára. Kényelmesen elhelyezkedett a kormány mögött, majd elindította az autót. Sok mindent láttam már, de Jeon Jungkook vezetés közben egy teljesen szenzációs jelenség volt. Jól állt neki. A kormány a kezei között, fókuszált tekintete, komoly arca, laza tartása, a napszemüveg és a fehér ing. Hát igen, jól eltelt az út, míg én őt bámultam. Mire feleszméltem, már valahol a városon kívül jártunk.
- Kezdjek félni? - kérdeztem viccelődve.
- Persze, éppen elrabollak és egy eldugott erdei faházba viszlek, hogy örökre ott tartsalak- felelte halál komolyan.
-Oh, jaj nekem, tudtam én, hogy gyanús a titkolózás! - nevettem fel.
- Tudom, hogy megerőszakoltalak és bántottalak és őszintén nem tudom, hogy lehet az, hogy itt vagy még velem....de megváltam már és még most is éppen változni próbálok. Megbántam, amit tettem és tudom, hogy ez téged nem kárpótol, azért amit elszenvedtél miattam, de én helyre akarom hozni - vette hirtelen komolyra a figurát. - Egy ujjal se nyúlok többé úgy hozzád, hogy nem engeded meg nekem. Esküszöm az életemre! - emelte fel a jobb kezét. Meglepett, hogy hirtelen mennyire komolyra fordította a szót, de szavai kapcsán felismertem magamban, hogy azért egy kis kétely és félelem még mindig lakozik bennem Jungkookkal szemben, azok után, ami történt kettőnk között. És bár mélyen volt már csak jelen bennem és nem volt erős érzés, azért valahol mégis ott motoszkált és ettől szomorú lettem. Nem akartam felni tőle. Én hinni akartam benne és megbízni abban, hogy megváltozott és jobb ember lett. És hittem is, csak nem teljesen. Szavai nyomán csend borult a kocsira. Csak bámultam ki az ablakon, míg végül a külső negyedeket is magunk mögött hagyva egy kisebb faluba érkeztünk, ami nem volt messze a város szélétől. A falu mellett pedig állt egy csillogó vizű tó és egy templom egy hatalmas, gyönyörű kerttel körülvéve. Itt álltunk meg és leparkoltunk a templom előtti autóknak kijelölt helyen. Meglepődve szálltam ki a kocsiból. Sosem gondoltam volna, hogy egy templomhoz fog hozni engem. Kíváncsian néztem a fiúra, aki mellém sétált és megfogta a kezem.
- Mehetünk? - nézett rám mosolyogva.  Sok mindent akartam tőle kérdezni, de végül csak bólintottam neki, így beléptünk a hatalmas kapun a templomnak a kertjébe. Lassan sétáltunk befelé, megcsodáltuk a tavat, a gyönyörű virágokat és a hatalmas fákat, a pillangókat és a madarakat. A templom elé érve Jungkook megállt és szembe fordult velem.
- Biztos kíváncsi vagy, miért vagyunk itt - mondta nyugodtan.
- Az vagyok - erősítettem meg feltevését. Ő csak bólintott egyet.
- Egy hatalmas lehetőség tárult elém a napokban, ami talán megváltoztatja majd az életemet. Azért jöttem ma ide, hogy áldást és szerencsét kérjek, hogy sikerülhessen nekem ez a dolog - nézett a templom felé. - Te pedig azért vagy itt, mert szeretnélek megkérni, hogy imádkozz velem - nézett mélyen a szemembe.
- Imádkozzak veled? - lepődtem meg teljesen.
- Régen anyával gyakran jöttünk el ide és imádkoztunk együtt...- folytatta halkan. - De már jó pár éve nem jöttünk ide.... Anyának... Nincs már erre ideje - hajtotta le a fejét keservesen mosolyogva.
- Sajnálom, Kook - suttogtam a vállára simítva a kezem.
-Kook.... - suttogta halkan. - Ő is mindig így hívott, meg a barátaim is... - folytatta. - Mikor kicsi voltam, mindenki szeretett, mert ügyes gyerek voltam. Kedves és segítőkész... - hallgatott el.
- Ez a fiú még most is benned van, Jungkook! - fogtam meg a kezeit. - Ott él benned, csak elő kell hívnod - bíztattam.
-Imádkozzunk ma ezért, kérlek! - nézett rám halványan mosolyogva.
- Gyere! - indultam el a lépcsőn új lendületet véve. Ha az ember ránéz Jeon Jungookra, biztos még legvadabb álmaiban sem gondolja meg, hogy a kőszívű, flegma, bajkeverő macsó igazából egy magányos, összetört lelkű kisfiú, aki a sötét mélybe ragadt és nincs, aki megmentse. Én sem gondoltam volna soha ezt róla, de Jungkook felfedte előttem igazi önmaga egy részét és szakadt meg a szívem, ahogy értelmet nyertek a vele kapcsolatos gondolatok a fejemben. Mostmár értettem a viselkedését és a legkevésbé sem féltem tőle. Mert tudtam, hogy ő jobban fél  annál mindenki mástól, mint amennyire mi félünk tőle. Egyszerűen szakadt meg a szívem, ahogy figyeltem a fiút lelkiismeretesen imádkozni a saját megmeneküléséért. Senki nem érdemli meg, hogy így szenvedjen. Jungkook nem érdemli meg, hogy így szenvedjen. Letöröltem az időközben kicsorduló könnyeimet és erőt véve magamon, én is az imámra koncentráltam. Az imámra, ami teljes szívből Jeon Jungkookért szólt.

Tippek, hogy mi történhet Jungkookal?😉 Köszönöm a figyelmet most is!❤️