💋 Hét csók, ami megöl💋

44.

- Meg se próbálj vele beszélni! - nézett le rám.
- Fejezd be, Jungkook! Semmi közöd az életemhez, elmondtam már! - dobantottam a lábammal idegesen.
-  Mondtam, hogy nem fogom abba hagyni. Nem hitted el - hajolt a fülemhez.
- Felejtsd el az őrültségeidet és hagyj már végre békén! - löktem el égő arccal magamtól.
- Az a hülyeség, hogy még mindig nem hiszel nekem - nézett komoran a szemembe.
-Mert fogalmam sincs, miért zaklatsz valaki olyant, mint én! - néztem rá fáradtan.
- Túlságosan leértékeled magad - csóválta meg a fejét.
- Most hova mész? - szóltam utána, mikor hátat fordított nekem és elindult.
- Ne aggódj, hamarosan találkozunk - fordult vissza egy félmosoly erejéig. Szótlanul tátogva meredtem a feketébe öltözött alak után, ahogy eltűnt a sok ember között.
-Mi a fenét képzel magáról ez a Jeon Jungkook?! - motyogtam.
- Yiren! - zökkentett ki a mérgelődésből Hobi hangja.
- Igen? - kaptam fel rá a fejem.
- Hova tűntél? Már kint voltunk, mikor észre vettük, hogy nem vagy velünk - tárta szét a karját.
-Bocsi, csak egy ismerős leszólított és váltottunk pár szót - mosolyogtam el.
- Mióta nevezed az ismerősödnek Jeon Jungkookot? - jelent meg a fejem mellett Jiminé.
- Jimin! - fordultam meg egy kisebb szívroham után.
-Jungkookkal beszéltél? - háborodott fel Hoseok.
- Semmi nem történt - nyugtattam a fiút.
-Csak elküldte Yiren új kis ismerősét melegebb éghajlatra - egészített ki Jimin.
- Jimin! - ütöttem a vállába.
- Megint jelenetezett? -  akadt ki Hoseok.
- Nem volt jelent, csak a szokásos viselkedése. Tényleg minden oké! - magyaráztam túlartikulálva, hogy Hobi felfogja, tényleg nincs baj.
- Ajánlom neki, hogy ne csináljon több balhét - morogta Hobi.
- Nem fog- sóhajtottam fel.
- Ezt egyáltalán ne vedd biztosra - vágott közbe Jimin.
- Nem segítesz Park Jimin! - tettem csípőre a kezem.
- Neked is szia! - csípte meg az arcom.
-  Park, kösz az infót, de jó lenne, ha lekopnál, mennünk kell - lépett mellém Hobi.
- Milyen kedves vagy Jung. Mégis hova kell ennyire sietnetek ? - vágott egy grimaszt Jimin.
- Ebédelni megyünk, gyere te is! - válaszoltam még Hobi előtt.
- A barátod fintorából ítélve nem vagyok szívesen látva - nevette el magát.
- Nagyon is szívesen vagy látva! - ütöttem mellkasba Hoseokot, mire csak morgott egyet. Jimin csak huncut mosollyal az arcán nézett engem. - Jössz vagy nem, mert mi megyünk! - indultam el.
-  Csak, ha meghívhatlak - indult utánam.
- Ma én fizetek, jövök eggyel Hobinak - szóltam vissza.
- Jung vesz magának, én meg fizetem a tiéd - dobta át karját a vállamon.
- Szörnyen nagylelkű vagy - morogta Hobi.
- A szép lányokkal mindig - kacsintott felé Jimin.
- Jimin! - löktem oldalba, de ő csak nevetett. Nos, eléggé megbővült az ebédlős társaság, ugyanis Yoongi sem egyedül állt, mellette Jin is ott volt, velünk pedig Jimin jött. Tudtam, hogy Jimin azonnal el fog menni, amint megtudja, hogy Jin és Yoongi is velünk jönnek. Lelasítottam és hagytam, hogy Hoseok oda érjen a két fiúhoz.
- Nem mondtad, hogy Kim is meg van hívva, meg a kis zsémbes haverod- torpant meg Jimin.
- Jinről én sem tudtam, Yoongi meg nem zsémbes! - fordultam vele szembe.
- Majd meghívlak máskor, jó? - mosolyodott el.
- Kérlek, Jimin! - ragadtam meg a kezét.- Seokjin nagyon rendes és Yoongi is tűrhető! Légyszi! - szorítottam meg a kezét.
- Min már utálja az ötletet, eddig hatszor nyársalt fel a szemével - nevette el magát.
- Ő mindenkit felnyársal. Engem is - forgattam meg a szemem.
- Érdekes kis csapatot hoztál össze, édesem - indult el a fiúk felé. Nevetve indultam utána, mert ahogy végig néztem a három fiún, ahogy figyelik a negyediket feléjük sétálni, tényleg a lehető legfurcsább négy embert láttam együtt. A legnagyobb melegséggel töltött el együtt látni őket. Négy ember, aki sokat jelentett nekem. Mind mások, mégis együtt voltak.
-Mehetünk? - léptem közéjük vidáman.
- Életem ebédje lesz - morgott Yoongi.
- Nincs ilyen opció. Igen vagy nem? - heccelte Jimin.
- Menjünk, mielőtt megölitek egymást - állította meg őket Hoseok. Jin utolsóként indult utánunk és nevetve figyelte a másik három további vitázását. Össze néztünk, majd mind a ketten elnevettük magunkat. Útközben Hoseok és én megbeszéltük, hogy hova visszük a többieket enni. Egy pár sarokra lévő, apró kis kávézót választottunk. Egy öreg hölgy vezetette, aki a világ legtaranyosabb embere. Mióta először oda mentünk enni, úgy szeret minket és úgy örül nekünk, akárcsak a saját unokái lennénk. Ezért nagyon sokat járunk arra, hiszen mi is szeretjük őt, és nem akarjuk egyedül hagyni. A kávézó előtt megálltunk és szembe fordultunk a másik három fiúval. Jimin és Yoongi végig egymásnak pofáztak, Jin pedig próbálta őket csitítani. Amint megálltunk Hobival az ajtó előtt, kíváncsian néztek ránk.
- Nem megyünk be? - intett az ajtó felé Jimin.
- De igen - bólintott Hobi.
- Akkor? - ráncolta a szemöldökét Yoongi.
- Csak el szerettük volna mondani, hogy ez egy nagyon különleges hely számunkra és eddig senkinek nem mutattuk meg. Úgyhogy ennek fényében kérünk titeket, tegyétek félre az egótokat és idebent ne veszekedjetek! - néztem Jiminre és Yoongira felváltva.
- Nem fognak - tette a vállukra a kezeit Seokjin. Bólintottam neki, majd Hobira néztem, ő is bólintott, aztán belökte az ajtót.
- Jó napot! - köszöntünk hatalmas mosollyal az arcunkon.
- Yiren! Hobi! - csillant fel azonnal az idős hölgy szeme. - Csakhogy itt vagytok végre! - sietett oda hozzánk boldogan.
- Hogy van, ahjumma? - öleltem meg.
- Jól, mostmár nagyon is jól - szorított magához.
- Bocsánat, hogy nem jöttünk. Kicsit össze gyűltek a dolgok - ölelte még utánam Hoseok is.
- A lényeg, hogy itt vagytok és... ooo, barátokat is hoztatok! - tapsolt, amikor meglátta a mögöttünk csodálkozva bámuló fiúkat.
- Ahjumma, ő itt Yoongi - léptünk először a morcos fiúhoz, aki lefagyva meredt a nőre, ahogy megölelgette őt.
- Nagyon örülök, Yoongi! Érezd otthon magad!- paskolta meg a fiú kezét lágy mosollyal az arcán.
- Köszönöm... - motyogta Yoongi zavartan.
- Ő itt Seokjin - néztem fel a magas fiúra.
- Kim Seokjin vagyok, asszonyom! - hajolt le hatalmas mosollyal az alacsony ahjummánkhoz.
- Milyen egy áldott teremtés vagy te! Szervusz, Seokjin! - ölelte át a fiút a derekánál fogva. Mindannyian nevettünk a jeleneten.
- Köszönöm, hogy itt lehetek! - engedte el őt végül a fiú.
- Részemről az öröm! - legyintett a néni.
- Ahjumma, ő itt pedig Jimin - vezettem őt utoljára az izgatottan figyelő Jiminhez.
- Jimin, nagyon örülök, hogy itt vagy! - állt meg előtte és kitárta a karjait. Furán néztünk rá, ugyanis ő szokta megölelni az embereket, nem fordítva. De Jimin pár másodperc habozás után, hatalmas mosollyal az arcán ölelte magához a hölgyet.
- Én is örülök, hogy eljöttem - suttogta alig hallhatóan.
- Remélem, sokat látlak majd itt titeket! - állt végül szembe, mind az ötünkel.
- Az biztos - feleltük egyszerre. Mindenki meglepődött. Zavartan néztünk egymásra, egyikünk sem gondolta, hogy a másik ezt fogja mondani.
- Látom, még hosszú út áll előttetek, mit szólnátok, ha erőt gyűjtenétek rá egy finom ebéddel? - indult el ahjumma a konyha felé.

Sziasztok babák! ❤️  Még mindig bízok benne, hogy mindenki jól van és minden rendben van veletek. Remélem fel tudtam dobni kicsit az estéteket ezzel a résszel! Sok puszi nektek, köszönöm a sok támogatást és pozitív visszajelzést! 🥰