💋 Hét csók, ami megöl💋

45.

Az asztalnál ültünk mindannyian és beszélgettünk. Nem viccelek. Tényleg beszélgettünk. Mert lehettünk akármilyen sok félék, egy dolgot mind szerettünk, a zenét. És a zene volt az, ami össze hozott minket, főleg a fiúkat. Az egész a rádiónak hála kezdődött el. Mindenki csendben volt, Jimin mellettem a telefonját bújta, Hoseok a másik oldalamon a hajamat piszkálta, szembe Yoongi meg Jin pedig csendesen, bizalmasan beszlégetést folytattak. Aztán egyszer csak felszólalt a rádióban Charlie Puth és Selena Gomez '' We don't talk anymore '' című száma. Jimin azonnal felnézett rá a telefonjából, Jin pedig megakadt a mondandója közepén, amit Yoonginak szánt. Kíváncsian néztünk rájuk, mi történt, de ők csak nézték egymást és csendben voltak.
- Mi az? - kérdezte Yoongi türelmetlenül.
- Csak szeretjük ezt a számot - vont vállat Jin.
- Énekeljetek! - csillant fel a szemem.
- Itt? - lepődött meg Jimin.
- Rajtunk kívül senki nincs - néztem szét az csendes helyiségben.
- Rajta, Park. Mutasd meg, hogy nem csak a hülyeséghez értesz! - heccelte Hoseok. Jimin szúrós szemmel rá nézett. Aztán vett egy mély levegőt és rá énekelt Charlie Puth hangjára. Aztán őt Seokjin váltotta pár sor erejéig, majd megint Jimin és így tovább. Voltak részek, amikbe együtt kapcsolódtak be, azok voltak talán a legszebbek. Egyszerűen lefagyva hallgattuk őket.

'' Nem akarom tudni
Hogy a szemeibe nézel
Hogy ő ölel át, ahogy én tettem
Túladagoltam
Tudnom kellett volna, hogy a szerelmed csak játék volt
Most nem tudok nem rád gondolni
Akkora szégyen!''

(Charlie Puth ft. Selena Gomez We don't talk anymore magyar fordítás)

Mosolyogva néztem a két fiúra, ahogy elhalkult a zene, ők pedig befejezték a kis rögtönzött előadásukat.
- Ezt űbereld, Jung - vigyorgott Jimin Hoseokra. Hobi válaszra nyitotta a száját, de aztán hangtalanul maradva hallgatta a rádiót. Össze zárta ajkait es magabiztosan Jiminre mosolygott.

'' Francba, ki tudta mennyi utat teszünk meg majd együtt,
Hogy mennyi jó dolgot élünk át ,
Hogy ezen a helyen fogok állni
És egy másik helyről beszélek hozzád.
Én tudom, szerettük az utat és nevetni,
De valami azt sugallta, hogy ez elmúlik
Egyben kellett látnom a dolgokat
Azoknak a napoknak a kemény munkái mindig kifizetődtek
Most már látom, hogy te egy jobb helyen vagy.

Hogyan lehet az, hogy nem tudtunk a családról beszélni, amikor a család minden, ami számít?
És mindent el fogok mesélni, amikor újra látlak,
Hosszú utat tettünk meg
Oh, mindent elfogok mesélni, amikor újra látlak
Amikor újra látlak.''

(*)

Hobi a semmiből kezdett el hirtelen rappelni, ami magára vonta a velünk szemben ülők és Jimin diadalittas tekintetét is.
-Nem rossz, kölyök - ejtett meg egy féloldalas mosolyt Yoongi.
- Te jössz, Min - biccentett felé Hobi mosolyogva. Yoongi elhúzta a száját, habozott. Nem rappelt még nagyon mások előtt, azt mondta akkor fog, ha tökéletes lesz a hangja.
- Mutasd meg nekünk, mit tudsz, Yoongi! - néztem rá bátorítóan. Bele nézett a szemeimbe, tekintete tele volt aggodalommal. Sóhajtott, majd fülelni kezdett, hogy mikor csatlakozhat be, mi pedig csendben vártuk, hogy énekeljen.

'' Először a saját utadat jártad,
de egyre erősebb lett a kötelék
Apró utazás a barátságig
Kialakult egy kötelék, és ez a kötelék soha
Nem törhet meg , a szeretet sohasem veszik el
És amikor testvérként tettük meg az első utat
Ez a kötelék sohasem törhet meg
Amikor megtettük ezt az utat, az az a pillanat,
Amire emlékezni fogunk, amikor elmegyek.

Hogyan lehet az, hogy nem tudtunk a családról beszélni, amikor a család minden, ami számít?
Minden, amin keresztül mentem és te mindig mellettem álltál
És most te kísérsz el az utolsó utamra is. ''

(* Wiz Khalifa ft. Charlie Puth See you Again magyar fordítás)

Yoongi is abba hagyta az éneklést, Hobi pedig azonnal lebombázta őt technikai kérdésekkel. Mosolyogva figyeltem őket a másik ket fiúval együtt. Gyönyörű hangjuk volt ezeknek a fiúknak és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy hallhattam őket és itt lehettem velük. Ennél már csak az lenne jobb, ha mind együtt énekelnének... Ezaz! Felcsillantak a szemeim és gyorsan elő kaptam a telefonomat a zsebemből.
-Mit csinálsz? - fordult felém kíváncsian Jimin.
- Meglátod azonnal - feleltem izgatottan. Gyorsan bepötyögtem a keresőbe a dal címét, felhúztam a hangerőt és feléjük fordultam. Először mind meglepődtek. Jin volt az első, akinek leesett, mi a szándékom és becsatlakozott. Ő Yoonginak adta a stafétát, aki után Jiminre került a sor, majd Hobira. Nem csalódtam, a négy srác olyan gyönyörű feldolgozást csinált az elavult Snoop Dogg, Arman Cekin és Paul Rey California Dreaming című dalából, hogy tátva maradt a szám.
- Ezt újra kell csinálni és fel kell venni! - csaptam az asztalra.
- Nem szükséges az erőszak, annélkül is értettük - nézett rám furán Jimin.
- Nem hiszem, hogy érted - ráztam meg a fejem.
- Mit? - szólt bele Yoongi.
- Ez eszméletlenül jó volt! - néztem körbe.
- Teszett az a rész, ahol harmonizáltunk, nem tudtam, hogy az énekhangod is ilyen jó - nézett Seokjin Hoseokra.
- Jó volt a ráéneklés a rapre, Park - nézett az említettre Yoongi.
- Az nekem is tetszett - ismerte be Jimin.
- Ez fel kell venni! - ismételtem magam.
- Nem hasznalhatnánk a stúdiónkat, Jimin? - nézett Jin az féltesójára.
- Van stúdiótok? - lepődött meg Hoseok.
- Van - bólintott Seokjin még mindig Jimin válaszát várva.
- Légyszi, Jimin!- rángattam a karját. Mindenki csendben bámulta Jimint, akinek a tekintete össze - vissza cikázott közöttünk. Zavartan hajtotta le a fejét, amit meg is csóvált.
-Most az egyszer - sóhajtott fel végül.
- Igeeen! - tapsoltam.  Annyira boldog voltam. Repesett a szívem az örömtől, hogy rá tudtam venni őket a közös munkára, de a legbüszkébb arra voltam, hogy Jimin megengedte, hogy használjuk a stúdiójukat. Hiszen rajtam, rajta és Jinen kivűl senki nem nagyon tudott róla. 
- Péntek délután? - vetette fel Hoseok.
- Nekem és Yirennek több, mint valószínű, hogy nem lesz jó - rázta meg a fejét Yoongi.
- Miért? - kérdeztük egyszerre Hoseokkal, mert nekem sem rémlett semmi előre megbeszélt program.
- Valószínűleg akkor temetik majd el Taehyung nagymamáját - válaszolt első sorban nekem.
- Kimnek meghalt a nagymamája? - lepődött meg Jimin.
- Jin nem mondta? - kérdezte ugyan olyan meglepetten Yoongi.
-Nem tudtam, mennyire publikus információ - vont vállat Jin.
- Nos igen. Taehyung elvesztette a nagymamáját - köszörülte meg a torkát Yoongi.
-Tudunk segíteni valahogy? - kérdezte Jin.
- Nem hiszem. Sokat mi se tudunk tenni, csak mellette vagyunk - mondta tanácstalanul Yoongi.
- Mi lenne, ha őt is bele vonnánk az éneklősdibe? - jutott eszembe.
- Azt ne mond, hogy ő is dalos pacsirta- nevetett fel hitetlenkedve Jimin.
- Pedig de - bólogattam büszkén.
- Hallottad már ? - kapta rám a fejét Yoongi.
- Igen - vallottam be.
- Rappel vagy énekel? - vonta el a figyelmemet Hoseok.
- Énekel, csodaszép hangja van neki is - fordultam el Yoongitól.
-Szívesen látjuk - mosolygott Jin.
-Biztos, jót tenne neki - helyeseltem.
- Akkor ma beszélünk vele és jövő héten össze ülünk. Megfelel? - egyezett bele Yoongi.
- Meg - harsant fel a válasz kórusban.

Sziasztoook! Itt egy kis lazítós, nyugis rész erre a délutánra. Nem tudom nálatok mi a helyzet, de nálam süt a nap és csodajó idő van, úgyhogy sziesztázok egy picit az udvaron😍😴. Kellemes délutánt nektek is ezzel a csendes kis résszel! Puszi❤️🌼