💋 Hét csók, ami megöl💋

62.

Történelembe vonuló nap. A meghallgatás napja. Ma úgy döntöttünk, nem megyünk suliba, helyette inkább együtt készülődünk a délutánra, a fiúk még átnézik a dalt és hasonlók. Jiminnél találkoztunk szokás szerint. Az a ház lassan az második otthonunk lett. Rengeteg időt töltünk ott. Taehyung jött értem kocsival reggel, hogy elvigyen Jiminhez. Mikor hallottam a dudaszót, felpattantam az asztaltól és elhagytam a házunkat. Gondosan bezártam mindent, mert anya nem volt otthon és Tae autója felé siettem. Az oppám halkan hallgatott valami jazz összeállítást éppen, közben a telefonját böngészte.
- Szia, oppa! - nyitottam ki az anyós ülés ajtaját.
- Szia, Yiren! - simított a fejemre, miután beültem.
- Minden oké? Jól vagy? - néztem a fiúra, mert látszott rajta, hogy feszült.
- Csak egészséges izgalom, ne félj! - mosolyodott el.
- Szuperek lesztek! - bíztattam őt.
- Indulás! - indította újra a kocsit.
Becsatoltam az övemet és ismét ránéztem a fiúra. Mosolygott és dúdolt, de én láttam rajta, hogy nagyon nagyon izgul és stresszel.
- Taehyung... - kezdtem halkan.
- Hmm? - pillantott gyorsan rám.
- Tudom, hogy stresszelsz és aggódsz, de hidd el nekem, hogy nincs miért. Tudom, sok minden történt mostanában veled és nem vagy a helyzet magaslatán, de ne add fel most! Ne rontsd el azzal, hogy túlaggódod. Gyönyörű hangod van és szörnyen tehetséges előadó leszel. Nincs mitől félned! - beszéltem hozzá.
- Annyira félek, hogy mi lesz, ha elrontom a bizottság előtt. Mi van, ha nem kell nekik egy szétesett, depressziós fiú? - felelte keserűen.
- De te nem az vagy - ráztam meg a fejem.
- Mi? - kérdezett vissza.
- Nem egy depressziós, szétesett fiú vagy, Tae. Gyönyörű lelked van! Látom és hallom, amikor tiszta szívből énekelsz és egyszerűen átérzek mindent, meghatódok, elveszek benne. Csodálatosan tudod kifejezni magad. Egy pillanatig se kételkedj ebben! Látni fogják, mekkora érték rejlik benned, csak mutasd meg nekik! Észre fogják venni! - fogtam a sebváltón lévő kezére.
- Csakis neked és a fiúknak köszönhetem ezt, ti hozzátok ezt ki belőlem - mosolygott.
- Ott leszünk veled és képes leszel rá! - ösztönöztem. Tae csak rám nézett és egyet bólintott, mielőtt vissza fordult az út felé. A ház elé érkeztünk pont egyszerre Seokjin kocsijával, aki Hoseokot hozta. Mosolyogva integettem nekik, Hobi vissza is integetett nagy izgalommal. Leparkoltunk szépen sorban, aztán kiszálltunk mind.
- Gyűlik a csapat - mondta köszönés képpen Hobi.
- Gyűljön is, nagy nap a mai - mosolyogtam rá. Hatalmas vigyorral az arcán húzott egy erős ölelésbe.
- Úgy izgulok, Yiren! - suttogta a fülembe, hogy senki se hallja.
- Nincs miért, bomba jók lesztek! - simítottam a hátára.
- Elég, ha te hiszel bennünk - engedett el még mindig mosolyogva.
-A végzetekig hinni fogok, Hobi - néztem rá büszkén.
- Higyj helyettünk is! - sétált el mellettünk Yoongi. A szokásosnál legalább háromszor mogorvább és feszültebb volt, ami Taehyungnak is feltűnt. Össze néztünk, végül én voltam az, aki Yoongi után indult.
- Oppa! - fogtam a vállára, mielőtt fellépet a ház bejáratához.
- Mi az? - mordult rám.
- Jól vagy? - húztam finoman kicsit arrébb.
- Hogyne lennék jól - horkant fel.
- Valami baj van? - próbálkoztam újra.
- Nincs, Yiren - hallgattatott el.
- Tudom, hogy baj van, oppa. Ismerlek - néztem rá kérlelő szemekkel.
- Akkor rosszul ismersz - nevetett fel.
-Miért? - kérdeztem kicsit sértetten.
- Mert tudhatnád, hogy utálom, ha bele másznak a dolgaimba az emberek - morogta.
- Nem bele mászok, hanem segíteni akarok! - csattantam fel. - És én nem csak egy ember vagyok, hanem a barátod, velem nem kéne ilyen elutasítónak lenned! - fordítottam hátat neki.
- Yiren! - ragadta meg a karomat.
-Tessék? Nem azt mondtad, hagyjalak magadra? - néztem vissza rá.
- Bocsánat, csak...nagyon ideges vagyok... - nyögte ki nehezen.
- Miért vagy az, oppa? - enyhültem meg.
- Nagyon kell nekem ez a lehetőség, nem szalaszthatom el... mégis, félek, hogy el fogom rontani, pont mikor nem kéne...-hajotta le a fejét.
- Csodás vagy, Yoongi! Kis korod óta ismerlek, és mindig is egy őstehetség voltál! A véredben van, te erre születtél. Menni fog! Tudom, hogy menni fog! Mutasd meg nekik, ami benned van és hasra fognak esni! Mindenki hasra fog esni! - tettem a kezeimet a vállaira.
- Olyan nehéz...annyira szeretném jól csinálni... - nézett rám. Szemei tele voltak félelemmel és kétségekkel. Szörnyen elkeserített, hogy így kell látnom őt.
- Jól fogod csinálni, Yoongi! Ez most a te pillanatod, meg kell élned! Minden kis mozzanatot a magadévá kell tenned! Abban a rap részben az egész életedet bele kell raknod, minden érzelmedet és vágyadat! Mutasd meg neki, hogy ígéretes jövő áll előtted! Mutasd meg, hogy ne csak én lássam! Nekik is látniuk kell! Mindenkinek! - bíztattam hatalmas beleéléssel.
- Soha nem tudok neked mindent eléggé megköszönni - rázta meg a fejét halványan mosolyogva.
- Háláld meg a meghallgatáson nekem és az tökéletes lesz - böktem felé a fejemmel.
- Meg fogom - felelte csillogó szemekkel.
- Hékás! Gyertek már, kezdünk! - kukucskált ki az ajtón Jimin sürgetően.
-Jövünk már - nevettem fel, majd Yoongival gyorsan berohantunk a házba. A fiúk szuperek voltak, kijavítottak még pár hangot a közös részekben és hasonlók, de maga az végeredmény szuper volt.
-Szünet! Utána vesszük a szóló részeket párszor! - jelentette ki Seokjin. Mindenki szétrebbent és kidőlt a nappaliban valahol egy - egy pohár víz társaságában. Én is besétáltam a konyhába és elvettem egy poharat, amikor Jimin sétált be hozzám.
- Kerestem, hogy hol vagy - dőlt neki a pultnak.
- Inni jöttem egy kicsit én is - mutattam fel a poharat. Jimin csak bólintott. Ahogy töltöttem a vizet figyeltem őt. Látszott rajta, hogy valamit nagyon szeretne mondani, de mégsem szólalt meg. Mivel ma már két emberrel is végig csináltam ezt, tudtam, mi a baj.
- Nem kell félned! A hely már a tiéd, csak meg kell mutatnod nekik, hogy megérkeztél átvenni - dőltem neki a pultnak mellette.
- Ennyire látszik rajtam, hogy félek? - nevette el magát kínosan.
- Ismerlek, Jimin, ezért én látom - ittam egy kortyot.
- Elég jó vagyok én ide? - sóhajtott fel.
- Nem csak elég jó vagy, hanem kulcsfontosságú tagja vagy - néztem rá. - Nélküled közel sem lenne ilyen jó. Itt a helyed, tökéletesen ide illesz, még akkor is, ha nem hiszed. Látlak, Jimin. Látom, mekkora odaadással csinálod az egészet. Megérdemled, hogy itt legyél, itt a helyed! - szorítottam a kezére.
- Köszönöm - suttogta hálás szemekkel.
- Én köszönöm! - dőltem neki. Szerintem mindannyian érezték egymás félelmét, ugyanis a szóló részek alatt agyon bíztatták egymást és úgy támogatták egymást, mint még soha. Láttam rajtuk, hogy sokat szamított ez mindannyiuknak, szükségük volt egymásra, jobban, mint bármikor.
-Na jó, nyomás készülődni! A dal készen van, egyszerűen zseniális lett. Menjetek öltözzetek fel és hasonlók, mert két óra múlva meghallgatás van! - küldte őket Jin.

Lelkizős rész, de hamarosan jön az akció is.😉 Köszönöm a megtekintèseket és vote-okat!❤️