💋 Hét csók, ami megöl💋

29.

A film után segítettünk összepakolni anyunak, hogy ne kelljen egyedül takarítson. Míg Jimin éppen az általam kiborított nasit sepregette össze, addig én bepakoltam a füzeteit a táskájába, mert neki bizony kelleni fog holnap a suliban.
- Köszönöm a segítséget, Jimin!- mosolygott rá anya, mikor befejeztük.
- Semmiség. Én köszönöm a meghívást - viszonozta a gesztust a fiú.
- Gyere még! - bólintott anya.
- Mindenképp - egyezett bele a fiú. Miután sikerült elbúcsúzniuk, Jimint kikísértem az ajtóig.
- Mikor jössz suliba?- kérdezte öltözés közben.
- Jövőhéten - válaszoltam neki.
- Vigyázz magadra addig - mosolyodott el.

- Miért? Addig nem találkozunk?- lepődtem meg.
- Úgy hallottam, holnaptól Hoseok fog jönni a leckével - rázta meg a fejét.
- Áh, értem - sütöttem le a szemem.
- Hiányozni fogsz!- zárt karjaiba egy hosszú ölelésre.
- Te is - fontam dereka köré a karjaim egy kis hezitálás után.
- Öröm ezt hallani - vált el tőlem.
- Itt a táskád -nyújtottam át az említett dolgot, hogy tereljem a témát.
- Köszönöm!- nyomott egy puszit az arcomra. Elvörösödve kaptam a puszi helyéhez, mire Jimin felnevetett. - Szia, Yiren!- intett szokásosan, mielőtt eltűnt az ajtó mögött.
- Szia!- suttogtam utána. Jimin távozásával én ágyba bújtam, eltenni magam holnapra. Persze előtte bevettem a gyógyszereket, zuhanyoztam, átöltöztem, csak aztán jött az ágy. Másnap reggel, vagyis inkább már délnek volt mondható, amikor felkeltem. Anya persze már sehol sem volt órák óta, így csendben végeztem el a reggeli rutinomat, mielőtt lementem volna enni. Hatalmas mosoly terült el az arcomon, amikor megláttam a kikészített reggelit, mellette egy kis tálkán a gyógyszereimmel együtt. Nagyon jólesett, hogy anya gondolt rám. Boldogan fogyasztottam el mindent a tányérokról, s jó kislány módra még a keserű gyógyszereket is eltűntettem. Elégedetten dobtam le magam a kanapénkra, hogy elfoglalhassam magam a délelőtt többi részére. Aztán a filmezésből tökéletes szundi lett, ugynais a gyógyszerektől elálmosodtam és a soron lévő akciófilm se kötött le nagyon, úgyhogy szépen bealudtam alatta. Csendes pihenésemből hangos, erős kopogás zavart fel. Szemet dörzsölgetve tápászkodtam fel, és magamban szitkozódva siettem ajtót nyitni.
- Igen?- csaptam ki az ajtót idegesen.
- Neked is szia, Yiren - vonta fel a szemöldökét Taehyung, mögötte Yoongival.
- Taehyung oppa? Yoongi oppa ?- lepődtem meg.
- Beszélgetni valónk van, kisasszony - indult be Taehyung, mintha be is engedtem volna.
- Történt valami?- vontam fel a szemöldökömet.
- Ezt te kéne tudd, nem?- fordult vissza Tae számonkérőn, mielőtt eltűnt a házban.