💋 Hét csók, ami megöl💋

5.

Miután sikerült mindent felfalni közösen, Yoongi elvitt a suliba és pont 9-re be is értünk.
- Imádlak, még beszélünk!- öleltem meg egy gyors puszi kíséretében.
- Vigyázz magadra !- intett utánam. Sietős léptekkel indultam a kémialabor felé, ugyanis kémia jön, amit nem akartam lekésni. Egy perc késés és olyat feleltet a tanárnő, hogy nem éled túl. Gyorsan bevágtam a cuccaimat a szekrénybe és már rohantam is a másik szárny felé. Azonban mielőtt átérhettem volna az ajtón, két kar ragadott meg és elkezdett vonszolni a másik irányba.
- Mit csinálsz? Nemár ha elkésünk végünk van! Jungkook, kérlek!- torpantam meg nyűgösen.
- De arra bezzeg van időd, hogy azzal a Min gyerekkel reggelizgess suli helyett, mi?- fordult vissza szikrázó szemekkel.
- Te honnan tudtad, hogy ott vagyunk?- kérdeztem utálattal a hangomban.
- Nagyon édesek voltatok, mint valami rossz randi klubb kirakata - fintorgott.
- Semmi közöd, mit csinálok! - förmedtem rá.
- Nagy a szád, szívem !- nyomott neki a falnak.
- Hagyd abba, Jungkook! Kérlek!- tettem a kezeimet mellkasára meggátolva, hogy közelebb jöjjön. De ahelyett, hogy közeledni akart volna megragadta a kezem és tovább húzott. - Hova megyünk? Jungkook!- nyöszörögtem tovább. Könyörtelenül rángatott a suli hátsó udvaráig, ahol egy kis kávézó is rendelkezésünkre állt. Bementünk és lelökött az egyik székre, aztán eltűnt rendelni.
- Miért vagyunk itt?- kérdeztem mikor leült velem szembe.
- A kis enyelgésetek elvette az étvágyam, így most kell ennem - vont vállat telefonjába bújva.
- És miért kellek én ahoz, hogy egyél?- rökönyödtem meg.
- Mert egyedül unalmas, Hobival meg nem tudtam enni miattad - mondta nyugodtan.
- Jungkook, kérlek!- próbálkoztam tovább, de ő csak megajándékozott egy elbűvölő nézéssel, amivel belém is folytotta a szót.

Idegesen nevettem fel és megigazítottam a hajamat, miközben ő továbbra is figyelt engem.
- Itt is van a reggelije uram!- tette le elé a tányért a pincér, mire levette rólam a szemét.
- Köszönöm - ejtett meg egy halvány mosolyt.
- Az ital a hölgynek lesz?- emelt le egy hatalmas poharat a tálcáról.
- Nem- Igen -feleltük egyszerre. Szegény srác összezavarodva nézett felváltva ránk.
- Tegye csak le neki, kérem - sóhajtott Jungkook.
- Jó étvágyat!- búcsúzott el a dolgozó végül.
- Én nem kértem semmit...- néztem az eszegető alakra meglepetten.
- Mégsem nézheted végig amíg eszek, nem?- nézett újra rám. - Leglább igyál valamit!- bökött az ital felé.
- Köszi...- suttogtam már szinte hangtalanul. Egy idő után a szemem akaratlanul is rá tévedd. Mohón falta a finom falatokat, arca édesen mozgott közben, szemei tüzetesen vizslatták a tányér tartalmát. Elnyíló ajkakkal követtem mozdulatait. Ő mit sem észre véve ebből nyugodtan befejezte reggelijét, majd miután megtörölte száját rám nézett. Kíváncsian követtem őt, míg össze nem találkoztak tekinteteink. Elvörösödve hunytam le a szemem. Tudtam, hogy lekapott.
- Végeztél?- törte meg a csendet.
- Azt hiszem, igen - vizsgáltam meg az üres poharat.
- Akkor menjünk. Ha szerencsénk van, még elkapjuk a tesit - állt fel megigazítva ruháit.
- Köszönöm az italt!- léptem mellé.
- Szívesen - bólintott egyet. Ezek után pedig hatalmas kezét derekamra vezette és kimentünk az ajtón. Csendesen sétáltunk vissza a suli felé, én pedig egyre jobban aggódtam, hogy meglátnak minket. Elvégre ő mondta, senkinek se említsem meg őt, soha. Akkor most miért sétálunk együtt?
- Azt hiszem, külön kéne tovább mennünk!- torpantam meg, amikor már vészesen közel voltunk a bejárathoz, ahol emberek jöttek-mentek.
- Hogy?- állt meg hirtelen.
- Az emberek... - mondtam szégyenlősen. - Megláthatnak, minket, tudod... - nevettem fel kényelmetlenül.
- Áh, persze... kösz -túrt a hajába.
- Majd...hívj!- tártam szét a karomat tanácstalanul, aztán elvegyültem a tömegbe.
- Hé kislány!- ragadta meg a karomat valaki. A hang irányába fordulva Yoongi egyik osztálytársát pillanottam meg.

Párszor össze futottunk, mikor Yoongira vártam.
- Á, öhm... - kezdtem el a nevén gondolkodni.
- Tae, Taehyung - nevette el magát.
- Á igen, Tae! Ne haragudj - mosolyogtam rá.
- Semmi baj, de ezúttal jegyezd meg - kacsintott.
-Megfogom - kacagtam. - Miben segíthetek?- kérdeztem egy kis szünet után.
- Á, hogy az.. - jutott eszébe. - Az előbb csak nem Jeon Jungkookkal sétálgattál?- vonta fel a szemöldökét. Akaratom ellenére is felgyorsult a szívverésem és levert a víz. Jungkook ki fog nyírni, ha valaki megtudja, főleg egy nagyobb...
- Én... mi... mi csak... - hebegtem össze vissza.
- Szóval ő volt - nyugtázta elégedetten.
- Kérlek, ne mond el senkinek... nagy baj lesz belőle, ha megteszed - suttogtam eltorzult arccal.
- Van egy kis időd ?- nézett körbe.
- Hát tesi órám lenne,de .... - néztem fel rá.
- Tökéletes, azt ellóghatod!- ragadta meg a karom.
- Hova megyünk, Tae?- kiáltottam fel ijedten. A fiú meg sem hallva szavaimat szembe vágott az órára haladó diáksereggel , hogy kijuthassunk a kapuig. Egy közeli parkig sétáltunk kézen fogva, aztán kifulladva vetettük le magunkat egy padra.
- Mi van közted és Jungkook között?- fordult felém egy másodperc töredéke alatt.
- Semmi!- álltam fel sietősen.
- Addig ülünk itt, míg el nem mondod!- rántott vissza.
- Kérlek, ne tedd! Nagy bajba leszek, ha kiderül, hogy tudod!- kezdtem el szipogni.
- Bántott?- kerekedett ki a szeme.
- Nem, csak... - haraptam el a mondat végét.
- Ki vele! - mondta ellenmondást nem tűrő hangnemben. És akkor lassan, nyekeregve, fél mondatokban bele fogtam és kitártam mindent a majdnem idegen Taehyungnak. A fiú egy hang nékül hallgatott végig, amíg kierőltettem mident magamból. A végére már rendesen sírtam, amit a járókelők meg is bámultak.
- Ne sírj, azt hiszik én csináltam valamit veled- húzott magához végül.  Sírtam azért, mert rossz volt így belegondolni a dolgokba, másrészt hibáztattam magamat, mert elmondtam mindent Taenek, mikor nem szabadott volna. Mi lesz ebből, te jó ég!