💋 Hét csók, ami megöl💋

18.

Megint Yoongi vezetett és megint az apja kocsiját. Ki fog érte kapni rendesen, az biztos.
- Itt vagyunk!- állította le a motort. Csendesen szálltunk ki ketten Hoseokkal hátulról, Taehyung meg az anyós ülést hagyta üresen. Össze gyűjtöttem minden energiámat, hogy a lehető legtermészetesebben tudjak közlekedni a fájdalom ellenére is, bár a fájdalomcsillapítónak hála felét éreztem csak a fájdalomnak. Az ajtó előtt még egyet fohászkodtam, aztán kelletlenül nyitottam be.
- Itthon vagyok!- kiáltottam el magam.
- A konyhában!- érkezett a nyugodt válasz.
- Gyertek!- invitáltam be a három fiút. Miután mind levetkőzünk négy fős, kis csapatunk bevonult a konyhával egybekötött nappaliba.
- Nahát! Micsoda társaság!- törölte meg a kezét anya mosolyogva.
- Szia SeoWoo!- ölelte őt meg melegen Hoseok.
- Minden rendben veled, Hoseok?- simogatta meg a vállát boldogan szülőm.
- Mint mindig - nyugtatta meg a barátom.
- Yoongi, te jó ég! Ezer éve nem láttalak!- siklott át anya tekintete rá.
- Mrs. Wang örülök hogy újra láthatom!- biccentett neki Yoongi.
- Még mindig énekelsz? Hogy megy a suli?- érdeklődött azonnal.
- Minden rendben, és igen, még énekelek - magyarázott neki a fiú.
- Örömmel hallom- nyugtázta anyu. - Hát te? Még nem találkoztunk azt hiszem- fordult Taehyung felé.
- Jó napot, Kim Taehyung vagyok! Yiren felett járok egy évvel, Yoongival egy osztályba - nyújtott felé elsőnek kezet Tae.
- Örülök, Taehyung! Wang SeoWoo vagyok, Yiren édesanyja!- rázott vele kezet a nő. Miután ők is megismerkedtek, anya leültetett minket egy teára, ami a hármunk  "betegségére" állítólag pont jó volt, Hoseok pedig szívesen itta meg, hiszen ártani nem árthatott. Kellemes hangulatban beszélgettünk egy darabig, aztán anyu meggyőzte a fiúkat, hogy maradjanak vacsoráig. Addig úgy döntöttem, kiviszem őket a kertbe. Leültünk a nyugágyakra és mostmár egy kis nasi és üdítő társaságában beszélgettünk. Előkerítettem valahonnan a rádiónkat is és Hoseok segítségével befogtuk a helyi adást háttér zajnak. Épp egy elég nagy angol slégert játszottak le, amit Tae azonnal felismert, s mivel tudta a szövegét , így el is kezdte énekelni.

"Nagyon nagy reményeim voltak az élethez.
Nem tudom hogyan de mindig volt egy érzésem.
Egy voltam a millióból ,
Mindig nagyon nagy reményeim voltak

Anya mondta
Teljesítsd a próféciát!
Legyél valami jobb!
Menj csinálj egy örökséget,
Nyilvánvaló végzet!
Annak idején,
Mi mindent akartunk, mindent akartunk"
                       ~~~~~~~~~

(Panic! At the disco- High hopes magyar fordítás)

Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de én el voltam ájulva milyen tisztán és szépen ki tudta énekelni még a magas hangokat is semmi féle erőlködés nélkül. A dal végéig tátott szájjal figyeltem a kis koncertet.
- Azta!- tapsoltam lelkesen a szám végeztével.
- Annyira csak nem volt jó - nevetett fel Taehyung talán picit zavartan.
- Pedig de - néztem rá elbűvölve.
- Jó hangod van, ez tény - helyeselt Hoseok.
- Köszönöm - mosolygott tovább.
A következő pár dalt átbeszélgettük, mert egyik sem tetszett, vagy éppen nem is ismertük, de utána ismét egy angol rap sláger indult el, amit Yoongi és Hoseok kezdett el tolni.

"Nyugisan mozgok, ne kezdj problémázni!
Békésen tartani a dolgokat kínlódás számomra.
Ne gyere át reggel hatkor összebújni!
Tudod,hogy kedvelem ha szeretsz engem.
Nem akarok értük elhullni, hogy hiányoljanak.
Igen látom, hogy vágynak rám,
Remélem akad pár haver akik túlélnek,
Ők majd elmondják a történetet, minden más volt velem."
                          ~~~~~~~~~
(Drake -God's plan magyar fordítás)

Őket is lelkesen tapsoltam meg. Hihetetlen, mennyire jól szóltak együtt. Mintha ezer éve ezt csinálnák. Erre voltak születve.
- Ez nagyon-nagyon menő volt - néztem rájuk.
- Nagyon jól hangzott a hangotok együtt - tette hozzá Taehyung.
- Nem is tudtam, hogy rappelsz, kölyök- nézett Hoseokra Yoongi.
- Csak nagy ritkán - vont vállat Hosoek zavartan.
- Többet kellene! Nagyon jó volt! Nekem nem is mondtad soha!- szidtam meg.
- Sosem került szóba ilyesmi - mentette magát nevetve.
Még egy darabig maradtunk a zene témában, aztán anya jelent meg és szólt, hogy kész a vacsi. Zökkenőmentesen zajlott le az is, végül eljött az idő, hogy Tae és Yoongi haza menjenek. Hoseok ragaszkodott hozzá, hogy itt aludjon, nehogy "rosszabb legyen az állapotom" az éjszaka.
- Köszönök mindent! Holnap beszélünk!- öleltem meg a két fiút sorra.
- Vigyázz magadra! Ha bármi van, hívj!- lépett ki az ajtón Yoongi.
- Pihenj! Rendben?- követte őt Tae.
- Ígérem, fogok!- mosolyogtam rá. Miután kiintegettem magam, felsiettem a szobámba, már amennyire sietni tudtam, ahol már Hoseok ügyesen berendezkedett a földre rakott matracon az én ágyam mellett.
- Rendben leszel te ott?- néztem rá szórakozottan. Akárcsak egy kisiskolás cserkész, gubbasztott a matrac közepén, ami mosolyt csalt elő belőlem. Imádnivaló volt.
- Jól persze. Elvégre vigyáznom kell rád, rémlik?- nézett rám cinkosan.
- Persze, hogy felejthetném nemes tetted?- kacagtam fel. Ő csak büszkén mosolygott rám. Nagy nehezen elbatyogtam az ágyamig, amit Hoseok rosszallóan nézett végig, mivel leintettem mikor segíteni akart.
- Beszéltél vele?- komorodtam el hirtelen.
- Igen - sóhajtott fel elkapva a tekintetét rólam.
- És?- ültem le mellé a matracra.
- Felhívott, miután Yoongival elmentetek. Teljesen kifordult önmagából. Tombolt. Mielőtt Taehyung érted jött volna, azt tervezte hogy megvárja, amíg felkelsz és a lehető legprofibb módon bocsánatot kér mindenért. Dühös volt rád és teljesen elvesztette a fejét, de tudta, hogy hatalmas hibát követett el. Amikor ott hagytam, magába volt roskadva - magyarázta kelletlenül.
- Nagyon megsérült?- jutott eszembe, hogy Yoongi helyben hagyta.
- Hát, azért eléggé felhasadt a szája, vérzett az orra, és szerintem megütötte a gerincét, meg a fejét, de nem akar orvoshoz menni. Hiába nyaggattam, bezárkózott a szobájába -rázta a fejét Hoseok.
- A szülei se jöttek haza?- kérdeztem reménykedve.
- Nem, és legalább még egy-két hónapig nem fognak - mondta szomorúan.
- El kell vinnünk őt orvoshoz! - kezdtem el feltápászkodni.
- Hohó! Hova mész mégis?- ragadta meg a kezem meglepődve.
- Segítenünk kell neki, Hobi!- néztem rá eltökélten.
- Tudom, de előbb neked kell jól lenned. Úgyhogy feküdj le! Reggel, esküszöm, hogy az lesz az első, hogy elmegyünk hozzá, rendben?- rakott fel az ágyamba.
- De addig lehet rosszabb lesz!- erősködtem tovább.
- Yiren! Légyszíves! Gondolj előbb magadra! Jungkook is ezt mondaná!- takart be.
- De...- próbáltam fellökni magam.
- Aludj!- dőlt be mellém. Fejét mellkasomra hajtotta, egyik kezét átdobta a hasamon és csendesen szuszogni kezdett.

Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a mellkasomon pihent. Haja természetesen omlott sima homlokára, pillái gondtalanul, könnyedén zárultak össze, formás ajkai picit elnyíltak egymástól. Olyan volt akár egy angyal. Még levegőt is elfelejtettem venni tőle.
- Aludj! Ne engem nézz!- motyogta halvány mosoly kíséretében.
- Én nem ...!- kiáltottam, de azonnal befogtam a szám, amint eszembe jutott, hogy este van és anya itt van az emeleten.
- Jó éjt!- kuncogott fel.
- Neked is- motyogtam vörös fejjel.