💋 Hét csók, ami megöl💋

17.

Nyűgösen ébredtem fel. A nap erős sugarai égették a bőrömet. Fájdalmasan nyöszörögve fordultam meg, mire a combom közötti részt éles fájdalom járta át.
- Aish!- gömbölyödtem össze. Magamban próbáltam nem elátkozni az egész világot, amikor bevillant, mi is történt előzőleg. Eszembe jutott, hogy Jungkook elvitt magához, miután elszaladtam Yoongitól megkeresni őt, ott pedig jól elintézett a zuhany alatt. Aztán bevillant, ahogy Tae megment, majd Yoongi elveri Jungkookot, végül pedig az is, hogy Tae mellett aludtam el. - Te jó ég!- kapaszkodtam ujjaimmal a kócos hajzuhatagomba. Amint végeztem az önmarcangolással, nagy kínlódások árán, de feltornásztam magam ülő pozícióba. Egyből megcsapott Taehyung finom illata és felismertem a tegnap este sötétben megfigyelt szobáját. Ezek szerint még mindig nála potyáztam. De hol van ő? És Yoongi?
- Jó reggelt!- lépett be az említett szamár mosolyogva. Kezében egy gondosan összerakott reggelis tálcát tartott, mögötte pedig Yoogni sétált be egy bögrével.

- Nektek is! - mosolyogtam rá. - Mi ez?- kérdeztem mikor letette az ölömbe a tálcát.
- Nem egyértelmű? Reggeli!- huppant le mellém.
- Ez pedig gyógynövény tea - tette le Yoongi a bögrét a kis éjjeli szekrényre.
- Minek ez a luxus?- nevettem fel.
- Hát gondoltuk, mivel nem nagyon tudsz lejönni enni, ezért felhozzuk neked - vont vállat lazán.
- Áh persze.., köszönöm...- csendesedtem le.
- Jól vagy, Yiren?- fogta meg a kezem Yoongi.
- Jól persze, csak fel kell dolgozzam - próbáltam megnyugtatni.
- Hagyott rajtad esetleg...maradandó sérüléseket?- kérdezte finoman.
- Csak szívás nyomok és fájdalom, de elmúlik - törődtem bele.
- Nem kéne elmenned egy orvoshoz?- szólt közbe Tae.
- Dehogy is! Rendben vagyok!- vetettem el az ötletet. - Amúgy nem kéne suliban lennünk? Hány óra van vagy ilyesmi?- kortyoltam bele a teába.
- Délután kettő van és nyugi, beteget jelentettünk mind. Azt mondtuk együtt votlunk tegnap kirándulni és elvert az eső - tette vissza a zsebébe a telefonját, miután megnézte nekem hány óra van.
- Köszönök mindent! Össze kell kapnom magam holnapra - kezdtem el mocorogni, de eléggé kellemetlen volt.
- Igazából kivettünk egész hétről, úgyhogy szeretnénk, ha addig otthon maradnál és pihennél - köszörülte meg a torkát Tae.
- Tessék? Hogy maradjak otthon egész héten? - kaptam rá a fejem, mire ő csak bólintással adott választ.
- Nem lehet! Az nagyon sok idő! És mit mondjak anyámnak? Ígyis tuti kivan, hogy tegnap nem mentem haza - ráztam meg a fejem.
- Anyukád tegnap kapott tőled egy sms-t, hogy a barátnődnél alszol, úgyhogy miatta ne aggódj! A hét további részét illetően azt mondhatnád, hogy beteg lettél  és otthon kell maradnod miatta. Úgysem kell sokat megjátszani, nem festesz valami jól- oldotta meg a problémáimat.
- De ez akkor is sok és már így is annyi mindent hagytam ki az útóbbi időben és még egy hét alatt...!- hadartam.
- Akkor megbeszéltük!- vágott a szavamba Yoongi.
- Yoongi!- szóltam rá mérgesen.
- Hozom a telefonodat!- sietett ki mielőtt veszekedhettem volna vele.
És igen, akármennyire is ellenkeztem , a fiúk rávettek, így végül megbeszéltük anyuval, hogy este haza megyek, addig pedig orvosnál leszek. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyen vette ezt az egészet és még azért sem haragudott, hogy "beteg lettem", de talán csak örül, hogy a csendes lánya végre barátkozik és nem otthon gubbaszt. Estig inkább pihentem, ettem és a fiúkkal beszélgettem. Igyekeztem nem sokat mozogni mivel minden porcikám sajgott bele még a levegő vételbe is.
- Ideje készülődni- állt fel a tévé elől Tae nyújtózkodva.
- Gyere Yiren! - követte őt ásítva Yoongi. Nyűgösen  hajtottam a fejem a térdeimre, jelezve, hogy nem nagyon akarok menni. 
- Fáj mindenem, nem megyek - nyöszörögtem kelletlenül.
- Hozok egy fájdalom csillapítót, jó?- próbált meg vígasztalni Taehyung.
- Jó - bólintottam megadva magam. Röpke pillanatokon belül már a torkomon csúszkált lefelé a kis kapszula, amit vízzel nyomtattam.
- Gyere, menjünk fel!-kapott fel az ölébe Yoongi. Mivel elég nehezemre esett megmozdulni, ezért az esetek nagyrészben valamelyik fiú cipelt engem körbe a házban. Nem akartam őket terhelni, de nem bírtam megállni a saját lábamon, így kénytelen voltam hagyni nekik. Felvitt Tae szobájába, amit elkezdtem eléggé kisajátítani, de végülis  Taehyung nem bánta nagyon, szóval nem volt gond.
- Itt van pár kinőtt ruhám, talán ezek nem lesznek annyira nagyok rád - adott át mindent nekem.
- Köszi - tettem le őket magam mellé.
- Kiálts, ha kész vagy!- csukták rám az ajtót.  Mindenféle lehetetlen teknikát alkalmazva, de végül nagy nehezen bele tudtam bújni a sport naciba és a piros pólóba, amit be is csináltam. Felhúztam egy pár zokni, majd a cipőt is.  Elvettem az asztalról a fésűt és gyorsan megcsináltam a hajam. 
- Aish..- mérgelődtem, mikor leesett, el kéne mennem a fürdőig fogat és arcot mosni.  Átgurultam az ágy másik oldalára, mivel ott volt az ajtó. Belekapaszkodtam a támlába és szitkozódások közepette, de felálltam. Falnak simulva araszoltam el az ajtóig, majd folytattam ezt a folyosón végig. Megkönnyebbülés volt lehuppanni a puha szőnyegre odabent. Kis pihenés után átestem a mosakodáson is és nekiálltam fogat mosni. Elvettem a fogkefét, amit Taetől kaptam, s miután megnyugtatott, hogy senki nem használta csak pótléknak van ott, ha valakiével történne valami, el is fogadtam és végre használatba vettem. Amilyen gyorsan csak lehet végeztem mindennel és elindultam kifelé. Csak a lépcsőig szándékoztam elmenni, hogy onnan hívjak egy kis segítséget magamnak. El is szenvedtem valahogy odáig és elkiáltottam magam.
- Yoongi! Tae! Kész vagyok! - semmi válasz. - Srácok!-megint semmi. - Mi a...?- indultam le mérgesen a lépcsőn. Ahogy egyre közeledtem a földszint felé, úgy egyre tisztábban hallatszottak beszűrődő zajok, az ajtó felől.
- Nem Jungkook küldött fogd már fel! Yiren a barátom, tudnom kell jólvan-e!- háborgott kintről egy hang.
- Miért hinnék neked? Folyton ott loholsz utána! Biztos, ő küldött!- válaszolt neki Tae.
- Nem ő küldött, bassza meg! Csak látni akarom Yirent! - kiabált vissza kétségbeesetten.
- Na tűnj innen, míg el nem töröm a nyakad, te kis taknyos!- csattant fel Yoongi.
- Ne bántsd őt! Hihetsz neki - léptem ki az ajtón nagy nehezen.
- Yiren?- pillantott hátra meglepődve az előbbi.
- Hogy jöttél le?- reagált a ház tulaja is.
- Minden rendben - zártam rövidre a negyedik jelen lévő miatt.
- Yiren! Mi történt veled?- zárt gyorsan a karjaiba Hoseok. Látszott rajta, hogy meg van ijedve és dühös.
- Mit tudsz?- néztem rá.
- Igazából mindent. Jungkook elmondta - sütötte le a szemét.
- Mondtam, onnan jött!- mutatott rá Tae.
- Stt!- csitítottam el rosszallóan.
- Voltált orvosnál? -  hagyta őt figyelmen kívül Hoseok.
- Nem kell orvos! Jól vagyok!- bíztattam a barátomat.
-Nem kéne otthon lenned? Miért vagy velük?- utalt fintorogva a két idősebbre.
- Ők mentettek meg - sóhajtottam fel.
- Igazán?- lepődött meg. Én csak egy bólintással jeleztem, hogy elhiheti amit hallott.
- Akkor köszönöm!- hajolt meg hezitálva a két másik felé.
- Tényleg nem Jungkook miatt vagy itt? - gyanakodott még mindig Taehyung.
- Igaz, hogy Jungkook a legjobb barátom, de Yiren is nagyon fontos nekem, és ez a viselkedése túllőtt minden célon - magyarázta neki Hoseok.
- Örömmel hallom, hogy így gondolod - enyhült meg felé Yoongi.
- Inkább menjünk!- zártam le a témát.

(Bocsánat a picit unalmas részért, de néha kell egy-egy nyugis átkötő rész is. Remélem azért tetszik!😅💕)