💋 Hét csók, ami megöl💋

4.

Másnap reggel anya vészjósló kiabálásra nyitottam fel a szemem.
- Yiren, megint elaludtál! Fél nyolc van! Yiren, az isten szerelmére!- csapta ki az ajtót.
- Jól van, megyek már - ráncoltam meg a homlokomat.
- Siess, legalább második órára érj be, te mihaszna!- szidott le, aztán becsattant az ajtó.
- Francba!- ültem fel mérgesen. Az altató szép és jó dolog, mindaddig amíg el kell aludni, mert ha bevettél egy altatót a felkelés utána igazi kihivás. Így, ha beveszek egyet, mert nem tudok aludni, másnap tuti, hogy nem érek be időben suliba. Sietősen felpattantam és a lehető leggyorsabb sebességemet elővéve megmosakodtam, magamra dobtam az első ruhákat, amik szembe jöttek velem, s miután pár füzetet is sikerült összedobigálnom, reggeli és minden egyéb nélkül fejvesztve hagytam el a házat. Kicsit messze lakunk a sulitól, s mivel a buszt is lekéstem, elég hosszas út elébe néztem. Gyaloglás közben előkaptam a fülhallgatóimat és ismét NCT-t választva elindítottam a zenét.
- Stop , baby don't stop...- énekeltem halkan, teljesen belenyugodva abba, hogy már nem érek be 8-ra. Csak az első számot tudtam békésen végig hallgatni, ugynais megzavart egy éles dudaszó.
- Mi a...?- kaptam ki a fülhallgatót az út felé nézve. A kocsiból a felsőbb éves, Min Yoongi vigyorgott ki, lazán letolva napszemcsijét.

- Elaludtál, Csipkerózsika?- nevetett fel.
- Haha, fogd be és legyél ma a szőke hercegem és vigyél el - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Azt hittem, meg se kérded - sóhajtott fel drámaian.- Ezer örömmel! Na, pattanj be!- nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót.
- Köszi és szia Yoongs - öleltem meg gyorsan.
- Szia Yiren - mosolygott rám. Yoongit elég rég óta ismerem, úgy körülbelül 10 éves korom óta. Hogy honnan? Egy zenetanárhoz jártunk, ő énekelt én kísértem zongorán. Yoonginak angyali hangja van, őt igazi megtiszteltetés volt kísérni. Rengeteg versenyt és tehetségkutatót nyertünk meg együtt, de Yoongi sosem akart fennebb menni. Pedig mára már énekes is lehetne. De lehetetlen rábeszélni. Évekig próbálkoztam. Aztán előbb ő, aztán én is kiléptünk a suli miatt, de persze jó barátok maradtunk. Olyan volt nekem mint egy bátyó. Nagyon felnéztem rá mindig is és szerettem őt.
- Yoongi, a suli nem erre van!- kaptam rá a fejem, amikor letért a helyes irányról.
- Tudom - mosolygott.
- Hova mész? Be kéne érni 8-ra!- vontam fel a szemöldököm.
- Úgyis elkéstél volna. Másodikra beviszlek. Igérem - nyugtatott meg. Öszintén megvallva nem is bántam, hogy lemaradok egy fizikáról és Yoongival is rég töltöttünk el együtt időt, így belementem. Az egyik kedvenc kávézónk előtt kötöttünk ki. Ragyogó szemmel néztem a kis, otthonos épületre.
- Mire vársz? Gyere gyorsan! Ma a vendégem vagy!- nyitotta ki nekem az ajtót.
- De jó!- karoltam bele vidáman. Nevetve léptünk be és elfoglaltuk a szokásos kis asztalunkat. Megrendelünk a hagyományos kis kombónkat is, aztán beszélgetni kezdtünk, míg vártunk.
- Mi a helyzet a zongorával?- ivott a kávéjába kíváncsian.
- Mostanában nem szoktam játszani - magyaráztam.
- Pedig a legjobb kísérő vagy. Én már csak tudom - ejtett meg egy féloldalas mosolyt.
- Megtiszteltetés volt téged kísérni - mondtam zavarban.
- Valamikor van kedved egy kicsit játszani nekem? Cserébe énekelhetnék - nézett fel az italából hirtelen.
- De, szívesen! Nagyon jó lenne!- egyeztem bele lelkesen.
- Nálunk holnap, suli után?- kérdezte.
- Még megvan az a szép zongorátok?- csodálkoztam el.
- Csak rád vár - mondta kedvesen.
- Itt is vannak a rendelések - szakított félbe minket a pincér.
- Á, köszönjük - néztem fel rá hálásan.
- Egészségükre!- rendezte le az asztalunkat. Mind a ketten elégedetten vettük kezünkbe a villát és a kést, majd hozzáláttunk. Ezt a kávézót még Yoongi mutatta nekem, még nagyon fiatal korunkban. Azóta sokat járunk ide. A különlegessége az, hogy európai ételek sokaságából lehet válogatni, mi pedig imádtuk megkóstolni őket. Ma reggel egy amerikai kombora esett a választás. Yoongi bacont, omlettet és zöldségsalátát evett, míg én zabpelyhet, joghurttal, mellé pedig melegszendvicset.
- Ez nagyon finom! - vettem a számba még egy kanállal.
- Mutasd !- hajolt át az asztalon kicsit kinyitva a száját és azt várta , hogy adjak neki egy keveset. Gyorsan a kanálra vettem valamennyit és felé repülőztem vele. Éppen a szájához ért a kanál, amikor egy energiaitalos üveg csattant az ablaknak engem halálra rémítve. Kezemet a szám elé kaptam, a kanál pedig csattanással ért az asztalra és tartalma szétfolyt.
- Mi a...?- pattant fel mérgesen, de megelőzve őt a pincérek már kint voltak és veszekedtetek az elkövetőkkel.
- Mi?- hunyorítottam, hogy megbizonyosodjak róla, jól látom-e.
- Ismered őket?- fordult felém idegesen.
- Igen...- hajtottam le a fejem.
- Elég tuskó barátaid vannak, Yiren - horkant fel és visszaült enni.
- Sajnálom - suttogtam szégyenkezve. A pincérek lerendezték a bajkeverőket, aztán feltörölték az asztalt és egy új kanalat is kaptam.
- Mégegyszer nagyon sajnálom!- hajolt meg idegesen a pincér.
- Minden rendben, nem a maga hibája! Köszönjük!-rázott kezet vele a barátom. Én csak csendesen vettem használatba az új kanalat, szégyellve a történteket.
- Megkaphatom a falatomat végre - enyhült meg a hangja.
- Persze - kaptam észbe és újra előkészítettem egy falatot. Ezúttal sikeresen célba is ért, a fiú pedig mosolygova ízlelgette.
- Fincsi - nyalta meg a száját.
- Megkóstolhatom...a..a salátát?- néztem fel rá zavartan.
- Mond , hogy ááá!- nyújtott oda a villáján pár falatot. Engedelmesen meg is ettem őket és elmosolyodtam.
- Finom- néztem a cipőmet.
- Tudod mit? - gondolkodott el.
- Mit?- kíváncsiskodtam.
- Gyere ide mellém és osztozzunk!- paskolta meg a széket mellette.
- Jó ötlet - fogtam meg a tálcámat. Kényelmesen elhelyezkedtem mellette, összetoltuk a tányérjainkat , aztán jóízűen enni kezdtünk. Sokat nevetgéltünk és egymásnak adtuk a falatokat, ami néha direkt is mellé ment és az arcunk tiszta kaja volt.
- Szószos az arcod!- nevetett ki Yoongi.
- A te hibád!- durcáskodtam megpróbálva leszedni.
- Majd én!- fogta meg a kezem az egyik kezével, a szabaddal pedig finoman letörölte a szószt az arcomról.
- Köszi- vörösödtem el.
- Úgy nézel ki, mint egy paradicsom, Yiren! Csak nem zavarba ejtettelek?- vonta fel a szemöldökét élvezve a helyzetet.
- Nemár, Yoongi! - bújtam a karjára szégyenkezve.
- Yiren !- kacagott hangosan.
- Fejezd be!- tapasztottam a kezem a szájára.