💋 Hét csók, ami megöl💋

9.

- Miss Wang, hol járkál becsengetés után?- tette csípőre a kezét az földrajz tanárnő, aki éppen akkor nyitott volna be az osztályba, mikor én odatrappoltam mellé.
- Bocsánatot kérek!- hajoltam meg szuszogva.
- Nyomás be!- nyitotta ki nekem az ajtót. Hálásan siettem be és körül se nézve ledobtam magam Hoseok mellé.
- Minden rendben?- mért végig gyanúsan.
- Fogjuk rá- sóhajtottam fel. Az órán vaktérképekkel dolgoztunk párban, így hála Hoseoknak hamar eltelt a földi óra.
- Mi történt az előző órán? -állt mellém csengetéskor, hogy együtt menjünk szünetre.
- Semmi, csak rosszul voltam - húztam lennebb kényelmetlenül a pulcsit, az emlék bevillanáskor.
- Áh, értem. Mostmár jobban vagy? Ugorjunk el az orvosiba?- ajánlotta fel kedvesen.
- Nem kell, jól vagyok!- tettem a kezem a vállára.
- Akkor jó. Menjünk az ebédlőbe!- mutatott annak irányába.
- Menj csak, jövök én is!- intettem neki, ahogy megéreztem a telefonomat zörögni.
"Gyere vissza a terembe!"
Jungkook. Mérges voltam rá, mert nem segített , amikor Jimin rám mászott, így úgy döntöttem, hagyom a fenébe és nem megyek be. Zsebre dugtam a telefonomat és tovább indultam. Azaz indultam volna, de a következő pillanatban már az osztály csukott ajtaja mögött voltam.
- Mi nem volt világos azon, hogy gyere vissza?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem akartam vissza jönni!- válaszoltam flegmán.
- Hogy van a lábad?- tette zsebre a kezét, ignorálva a megjegyzésemet
- Ne játszd el az aggódót ! Akkor kellett volna segíts és nem most utólag színészkedni! Megalázott mindenki előtt, Jungkook! Ha már kedvedre használsz ki, legalább megállíthattad volna! - csattantam fel.
- Megmondtam, hogy mások előtt nem ismerjük egymást!- szólt mérgesen.
- Akkor mások háta mögött se tegyük!- vágtam hozzá és az ajtót céloztam meg.
- Úgy látszik felejted el a hejed, kislány!- lökött neki a falnak. - Szépen akartam játszani, de úgy látszik amíg meg nem járod, nagy a szád.
- Hagyj békén, Jungkook! Mára elég volt ennyi - ragadtam meg a karját.
- Mi az? Bátorkodsz, mert találtál magadnak egy védelmezőt?- húzta gúnyos vigyorra a száját, a kék pulóvert végigmérve.
- Tudod, mindeki nem akkora barom, mint ti!- sziszegtem neki.
- Barom? Barom?!- emelte fel a hangját hitetlenül. - Ha nem tudnál lábra állni, akkor mondhatnád ezt! De ne aggódj, gondoskodunk róla! Suli után meg se próbálj elmenni. Várj meg a kocsimnál, vagy iszonyatosan nagy bajba leszel!- mondta dühösen, azzal elengedte a kezeimet és kiviharzott. Könnyes szemmel csúsztam le a fal mellé, nem tudtam mit kezdeni ezzel az egész cirkusszal, amibe bele keveredtem. A csengő hangjára kaptam össze kicsit magam, mert tudtam mindjárt jönnek a diákok. Úgy döntöttem, szarok a sulira és gyorsan elindultam Yoongi osztálya felé. Mivel úgy volt, ma hozzá megyünk, gondoltam nem bánja, ha egy kicsit hamarabb tesszük.
- Sziasztok, Yoongi bent van?- álltam meg az osztálya előtt.
- Aha, egy perc és szólunk neki!- mosolygott az egyik lány osztálytársa.
- Yiren?- hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Tae?- néztem fel rá.
- Baj van? Vörös a szemed - vette észre azonnal.
- Baj , ha később mesélem el?- ráztam a fejem.
- Nem, dehogy. Hívj, ha van időd és elmegyünk sétálni!- simította meg a vállam.
- Köszi - könnyebbültem meg. Ha egy szót is kellett volna ejtenem Jiminékről, tuti elsírtam volna magam a folyosó közepén. Azt meg nem akartam.
- Yiren?- ért mellém Yoongi is.
- Szia!- fordultam felé.
- Valami baj van?- fogta meg a kezem.
- Hmm, mit szólnál, ha most elhúznánk a csíkot innen?- tereltem el a szót.
- Mióta vagy te ilyen rossz kislány?- vonta fel a szemöldökét.
- Egyszer el kell kezdeni - vontam vállat. - Na de jössz vagy sem?- toporogtam előtte.
- Hozom a táskám - bólintott rá. Még elköszöntünk Taetól, aki maradt szenvedni, aztán elindultunk a szabadságot jelentő kijárat felé.
- Bent nem akartalak faggatni,de mostmár ki vele ! Mi történt? -törte meg a csendet a sulitól messzebb.
- Semmi különös - haraptam be az ajkam.
- Yiren! Rajtad van Kim Seokjin pólója. Hallottam, hogy kirohantál az óráról és mindeki azt susogja hogy vajon Park Jiminnel vagy Jeon Jungkookkal van viszonyod. Ez neked semmi? - kérdezte kicsit sértődötten.
- Majd nálatok megmutatom - suttogtam és gyorsítani kezdtem apró lépteimet.
- Megmutatni? Mit? Tettek veled valamit?- rohant utánam.
- Ne az út közepén, Yoongi!- csitítottam el. Akartlanul is szoknyám szélét kezdtem el huzigálni, amit Yoongi azonnal kiszúrt.
- Hadd lássam! Mi történt?- fordult felém azonnal.
- Az csak...- szégyelltem el magam. Mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatot, belökött pár fa közé és leguggolva elém eltolta a kezemet, hogy feltárja a még mindig elég csúnya nyomokat.
- Hogy történhetett ilyesmi? Ki tette?- nézett fel rám elkerekedett szemmel.
- Ne is törődj vele, jól vagyok!- takartam el őket.
- Ezért rohantál ki óráról? Ott történt?- egyenesedett fel.
- Ugyan, ez csak egy semmiség! Menjünk!- ráztam meg a fejem.
- A rohadt életben, Yiren! Miért húzódsz ennyire el tőlem?! A legjobb barátod vagyok, miért teszed ezt velem? Csak segíteni akarok! Megvédeni téged!- csattant fel.
- Sajnálom, Yoongi! Ne haragudj rám!- görbítettem le a szám. Észrevéve magát, a fiú azonnal abbahagyta a kiabálást és magához húzott. Vörös fejemet nyakába fúrtam, kezeimmel derekától fogva közelebb és közelebb húztam őt magamhoz.
- Ne sírj, Yiren! Sajnálom!- mormolta a hajamba.
- Jimin tette. Mindeki előtt. Annyira megalázó volt, oppa! És Jungkook nem tett semmit, csak ült és nézte. Olyan rossz volt oppa , semmit se tudtam tenni!- szakadt fel belőlem egyszerre.
- Sttt! Semmi baj! Már vége van!- ringatott el lassan, apró puszikat adva a fejemre.